Magyar Asztal

Már tegnapelőtt is elgurult a gyógyszerem amikor az index.hu-hoz tartozó Dívány rovatban arról olvastam, hogy az állattenyésztés a klímaváltozás egyik fő okozója, valamint hogy ezen mennyit tudnánk segíteni azzal, ha hétfőnként nem ennénk húst.

Ebből a szempontból azt hiszem nem éppen Magyarországot kellene bombázni, hiszen itt a többségi társadalom olyan kevés pénzből él, hogy valószínűleg heti több napon is nélkülözi a valódi hús fogyasztását (amennyiben a felvágottak és virslik nem játszanak).

A jelenleg szóban forgó cikk: Hormonokkal tuningolt állatok: a húsipar kínos kérdései. Az egésszel nem lenne probléma odáig, amíg nem kezdi a cikk írója promótálni a bio élelmiszereket.

Miért hiszi azt mindenki, hogy ami bio, az olyan nagyon egészséges? Mielőtt írna valaki egy cikket egy olyan olvasottságú oldalra mint amilyen az index.hu, előtte nem ártana kicsit kikupálnia magát az adott témában! Nem elég a guglin összeolvasni pár dolgot és Ctrl+C-vel bedobni cikknek!

Ide nekem a rozsdás bökőt, hogy a szabadban nevelt csirkék nagy része ha nem is egyből marek betegségben szenved, de minimum férges! Hogy miért? Mert a szabadban a vadon élő madarak is ugyanabból a tápból/takarmányból esznek mint amiből haszonállataink, s ugyanonnan isznak, ugyanoda piszkítanak. Ez ilyen egyszerű. Soha nem fog egyetlen ökológiai termesztést alkalmazó gazda olyan biztonságos élelmiszert előállítani, mint amilyet egy zárt rendszerben, ellenőrzött körülmények között lehet!

Vegyük már észre, hogy a konvencionális módszerekkel előállított élelmiszerektől való rettegésünk következtében kezdünk átesni a ló túloldalára! Természetes dolog, hogy szakmai ismeretek híján az ember hajlamos hinni a pletykáknak, az innen-onnan összecsipegetett információknak, de azért odáig ne menjünk el, hogy egy országosan is ismert oldalon ekkora tévedéseket írnak le!

Én ezen a blogon már 2009-ben is írtam a hormonkezeléses állattartásról, illetve arról, hogy ezt az USA-ban hogyan is művelik, ezen bejegyzések a mai napig megtekinthetők, elolvashatók, és tényleg nem önfényezésként; de sokkal informatívabbak, szakmailag helytállók a Díványon megjelent cikkhez képest.

• A száján keresztül fejjük a tehenet (2009.10.04)
• Amerikából jöttem, hormonokat hoztam (2009.04.02)

Halihó Index! Tessék szakembereket, vagy legalább szakismerettel rendelkezőket alkalmazni bizonyos témákhoz, mert különben a fene se fogja elhinni amit olvas a rovatban, illetve rendszeresen várható lesz tőlem egy ilyen bejegyzés!

Komolyan, indítanom kellene egy olyan blogot ami csak az interneten táplálkozási és/vagy mezőgazdasági témákban megjelenő hülyeségekről szólna. Ilyen például az indexen megjelenő cikk is, amely szépen tényként közli a tutit, hogy aki húst eszik az hozzájárul a klímaváltozáshoz.

Manapság olyan divatos a kérődzőket ostorozni a metánkibocsájtásuk miatt, ami tény és való igazság, nem jó dolog, ugyanakkor ebből nem következik az, hogy aki nem fogyaszt húst, az egészségesebb. A vegetáriánus étrenden élők nem egészségesebbek a húsfogyasztóknál. Bizonyított tény, hogy a rövid tagszámú peptideknek (tripeptidek pl.) immunerősítő hatásuk van. Ilyen peptidek pedig csak az állati eredetű élelmiszerekben vannak. Ezen kívül az emberek fogazatuk alapján mindenevők, így tehát a szervezetük is ahhoz alkalmazkodott az évezredek során, hogy bizonyos anyagokat az állati eredetű ételekből szerez meg, míg másokat elő tud állítani egyszerűbb anyagokból is.

Aki pedig nehéz fizikai munkát végez napi 8-12 órán keresztül, nem képes bevinni a szervezetébe akkora mennyiségű energiát a zöldségekkel, mint amennyire szüksége lenne. Ez is egyszerű tudomány: a zsírokból 2,5× annyi energiát állít elő a szervezet, mint a szénhidrátokból.

"Az agrártárca és vezetője, Gráf József is támogatja a kezdeményezésünket, és így közösen fogjuk beperelni a Négy Mancs állatvédő szervezetet hitelrontásért - mondta a Napi érdeklődésére Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke. Amint arról korábban beszámoltunk, a terméktanács kormányzati segítséget kért a libatermelőket ért újabb támadást követően (Napi, 2009. november 5.). Bárány szerint a Magyarországon indítandó eljárás alapját az állatvédő szervezet osztrák képviselőjének múlt heti nyilatkozata adja, amelyben a forgalomba kerülő hízott libák húsát betegnek nevezte, amelyben állítólag antibiotikumot is talált egy állítólagos vizsgálat. Ez a kijelentés már nemcsak a termelőket érinti, de a teljes magyar élelmiszer-biztonsági hatósági munka hitelességét, megbízhatóságát is megkérdőjelezi."

- Napi Gazdaság -

Kormányzati segítséget kértek? Hiszem a kormány feje taszított megannyi termelőt az éhalál szélére! Több gazdát is kisemmizett és így öngyilkosságba kergette őket! Egy ilyen ember által vezetett brigantitól várnak érdembeli munkát és segítséget? Nem véletlenül terjedt el a Libajnai gúnynév...

Sajnos a nyugati ember talán még befolyásolhatóbb mint kis hazánk lakói, tehát elég volt kijelenteni, hogy a libamáj előállítása iszonyatos állatkínzás, a liba húsa egészségtelen, és aki ilyesmit fogyaszt az a pokol tüzében fog elégni. Ezzel máris olyan kárt okoztak Magyarország baromfihús exportjának, amit ha nem is lehetetlen, de több éves, nehéz munka árán lehet csupán helyrehozni. Persze lehetne követelni, hogy a Négy Mancs mutasson fel bárminemű független szervezet által kiállított szakvéleményt arról, hogy a magyar baromfihús egészségtelen, de ez már a közvélemény szemében erőtlen csapkodásnak tűnne. Az elvesztett hírnevet a legnehezebb visszaszerezni.

Még ha meg is nyerné a Baromi Terméktanács a pert, a nyugati emberek már elvesztették a magyar húsipari termékekbe vetett bizalmukat. A gépezet tehát működik, a francia lobbi pedig besöpörheti a jutalmat. Immáron legyőzték a magyarokat, jöhet a tetemre hívás.

Persze nem fogok kitárulkozni a magánéletemről és amúgyis, rossz az aki rosszra gondol, szóval elmesélem inkább, hogy hogyan sütöttem meg életem első rántotthúsát.

Tudom hogy most sokan azt gondolják, hogy semmi ész nem kell hozzá, de mint ahogy azt már a Szeretetmuffin esetén leírtam, én gasztronómiai antitálentum vagyok, illetve voltam. No de kezdjük az elején!

Éhes voltam. Nagyon. A sajtos rántottától és a melegszendvicstől pedig őszintén szólva sárgaságot kapok már, így hát muszáj volt valami bonyolultabb étellel próbálkoznom. Nem is olyan rég megpróbálkoztam a bolognai spagettivel (tudom, hogy ahhoz sem kell sok ész) ami olyan jól sikerült, hogy nem jutott belőle az udvaron nevelt macskáknak. A sikeren felbuzdulva kitaláltam, hogy ideje összeütni egy kis rántotthúst.

Hogyha pedig lúd, akkor legyen kövér, szóval kapásból csirkemellfilét vettem, kettőnkre 60 dekagrammot. Persze, tudom hogy sokak szerint az semmi, de amikor rányalták az árcédulát a zacsira így is tíz percig tolták belém a 380V-ot a defibrillátorral amíg sikerült kihevernem a traumát. A csirkemellfilé bizony mondom nagyon drága. 820 magyar forintot hagytam ott a 60 dkg-ért. Azóta nyugtatókon élek.

Mindehhez vettünk burgonyakrokettet is, mint már mondtam; ha lúd, legyen kövér alapon. Eztán már csak a szeletelés volt kissé mulatságos, mivel efféle tapasztalatokkal nem rendelkeztem. Azért sikerült megfelelő vastagságúra (vagy vékonyságúra?) szelnem a három darab csirkemellet. Jöhetett a panírozás, amelyhez állandó apródom és hadsegédem is csatlakozott a szobatársam személyében. A tojás amit a panírozáshoz használtunk ráadásul a közeli génbankból származott, szóval tényleg háztájinak volt mondható. Egy kis Pannon búzaliszt és Fehérvári zsemlemorzsa felhasználásával gusztusos kis rántotthús-kupac keletkezett egy tálcán.

A panírozás egészen zökkenőmentesen ment és rövid időn belül már az olajjal teli serpenyő felett álldogáltam, kezemben a tálcán felhalmozott, kirántásra váró hússzeletekkel. A szeletek kirántása sajnos igen-igen unalmas metódusa az ételkészítésnek. Amíg én a húsok kirántásával ügyeskedtem addig egy tepsiben bekerült a sütőbe a burgonyakrokett is.

A végeredményt büszkén prezentálom, mert annak ellenére, hogy egész életemben ott lebegett a fejem felett Demoklész karjdjaként a konyhai tűzeset rémképe, az első rántotthúsom finom lett és cirka 30 perc alatt el is fogyott.

Végeredményként azt a konklúziót kellett levonnom, hogy a felhasznált anyagok (olaj, liszt, tojás, zsemlemorzsa, csirkemellfilé...) árát és a felhasznált gáz értékét nézve meglehetősen költséges étel a rántotthús. Minimálbérből élőknek kimondottan luxus lehet... Az elkészült remekművekről láthattok képeket lejebb görgetve.

Vannak olyan élelmiszerek és élvezeti cikkek, amelyek esetében egy-egy típus teljesen különböző lehet. Ilyen például a bor. Valaki a pinot noir-ra esküszik, más pedig a furmintra. Van aki az előbbit, más az utóbbit preferálja.

Miért ne lenne ez hasonlóképpen például a szarvasmarhahússal? A legtöbb vásárló nem tudja, hogy ha marhahúst vásárol, akkor milyen fajtát is kap. Pedig ez ugyanolyan fontos, mint pl. a bornál a szín vagy a fajta.

Egyáltalán nem mindegy, hogy egy vastag, szépen márványozott charolais-t [sárolé] majszol az ember, vagy egy gyenge minőségű holstein-frízt. Előbbi ugyanis - többek között - a lehető legjobb húsminőségre lett kinemesítve, míg utóbbi egy tejelő fajta, amely minőségben és élvezeti értékben mérföldekkel lemarad a hús típusú fajtáktól.

Szeretném kikérni minden olvasóm véleményét e kérdésben!

Szerinted hasznos lenne-e, ha a feldolgozók és üzletek feltüntetnék a terméken, hogy az milyen fajtájú állat húsa?