Állományváltás volt a tojótyúktelepen ahol éppen dolgoztam. Ez annyiból áll, hogy az 1 éves Hy-Line tojótyúkokat olcsón eladják bárkinek. Ilyenkor jönnek mindenfelől a magasan képzett, önjelölt főagronómusok, ladával, falubike-kal meg kézikocsikkal és szépen átadjuk a kért mennyiségű jószágot. Persze a szakszerű szállítás ezekben az esetekben kimerül a kartondobozban. Akiket még ennyi ésszel sem áldott meg a Teremtő, az zsineggel összekötözi a tyúkok lábait és hazáig valahogy csak kibírják.
Egyik nap egy piros ladával egy idős nő gurult be a tojóházak elé. Előzékenyen elémentem és egyből kértem tőle a kis papirost amit a kapunál állítanak ki, hogy itt "hátul" már ne kelljen a pénzzel babrálni. 15db tyúkot vitt. Be is fordultam a tojóházba, kollégáknak le lett adva a drót, hogy a jelenlegi mélyentisztelt delikvens 15 szárnyast kér. Egyikőjük nyitotta a ketrecet és próbálta a megfelelő helyen elkapni az eszement módon csapkodó állatokat, a másik csokorba fogta őket, én pedig kivittem. Ez a 21. századi magyar futószalag.
Éppen nyújtom oda az idős hölgynek a szárnyasokat, aki időközben egy dobozt varázsolt elő az orosz gépcsoda csomagtartójából. Tenném be a dobozba a tyúkokat, mikor megszólalt a nénike:
- Tessék mondani, ugye ezek nem kaptak hormont? - először majdnem kinevettem szegényt a kérdés komolytalansága miatt.
- Nem, nem kapnak. Tilos hormont adni az állatoknak... - válaszoltam, de rögvest rákontrázott
- Én tanultam mezőgazdaságot és tudom, hogy szoktak nekik hormont adni, hogy több tojást tojjanak. Meg attól is lesz olyan fehér a tojás héja! - kakaskodott. Én pedig eléggé szangvinikus jellem vagyok ahhoz, hogy ne hagyjam szó nélkül a dolgot.
- Higgye el, sokkal költségesebb lenne hormonos táppal etetni őket. A tojás héja pedig mivel ez egy barna tyúk, barna színű is lesz. Az árnyalat pedig sokmindentől függ.
- Jajj, hova gondol! Maga elhiszi ezt a sok badarságot? Mondom, tanultam mezőgazdaságot és tudom, hogy tesznek bele! - mondta kissé hisztisen, én pedig sarkon fordultam és otthagytam.
A hátralévő tizenegy tyúkot a kollégák vitték ki, mert én biztos, hogy a nőt is betettem volna összekötözve a csomagtartóba. Nem értem, hogy ha valaki minek vesz csirkét, ha parázik a hormontól és tudja, hogy hormonkezelt tápot kapnak?
Akkor, mikor a gazda örül, hogy vizet és takarmányt tud adni az állatának a magas árak miatt, hogy gondolhatja valaki, hogy majd méregdrága hormont fog etetni a több tízezer tyúkkal? Az tényleg olyan óriási termelési költség lenne, hogy még a 100 forintos tojásár is olcsónak tűnne mellette!
Szóval ne féljetek, nincs abban a tápban semmilyen hormon.
Amint kijön a jó idő, sokan fognak hozzá a kertbeni sütögetéshez. Nálunk hagyományosan a bográcsozás terjedt el, ugyanakkor fellendülőben van a grillezés is. Míg előbbi esetén az elégett fa parázsa felett főzünk, addig a grillezőbe faszenet teszünk és gyújtunk meg. Az izzó szén hőjével pedig kiválóan meg lehet sütni - illetve grillezni - a húsokat. De a szénégetés szén-monoxid keletkezésével jár, így a grillsütők beltéri használata nem túl okos dolog. Pedig sokan kipróbálták. Páran közülük meg is haltak.
többé oxigént szállítani, végül a delikvens megfullad.
A mangalica csupán részben mondható magyar fajtának, hiszen a szerbektől a XIX. század elején beáramló fajta keveredett az itthoni szalontai- és bakonyi sertéssel. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a ma mangalicának nevezett fajta Magyarországról származik. Jellegzetesen zsírhasznú sertés, növekedése a mai intenzív fajtáknak csupán fele. Éppen ezért nem gazdaságos ugyanazon - drága - táppal hizlalni mint az intenzív hússertéseket. Ezért - és nagyobb helyigénye miatt - is terjedt el a legeletetéses, külterjes tartása.
A mangalica újszülött malacai csíkozottak (a szőke fajtatípusnál ez nem annyira jellemző) akárcsak a vaddisznó esetében. A malacokat nem 28-30 naposan, hanem jóval később választják el a kocától, így az évente világrahozott malacok száma is kisebb. (Többek között ezért sem olyan gazdaságos a tartása.) Ugyanakkor a világrajött malacok roppant életképesek, nem igényelnek állandó klímájú istállót és a betegségekkel szemben is ellenállóak. (Utóbbi tulajdonsága miatt is fontos a fajta fenntartása, a génmegőrzés.) A 100kg-os vágósúlyt még jó minőségű takarmányozás mellett is későn, 12-14 hónaposan éri el. (A hústermelésre 
nemesített fajták 7-8 hónaposan érik el a 100-105kg-os vágósúlyt!)