Magyar Asztal

Ugyan egyelőre feltételes módban szerepel a tej ÁFA-jának csökkentése a Magyar Idők által közölt cikkben, azonban figyelembe véve, hogy a weblap effektíve a Kormány szócsöve, lehet valódi szándék a hír mögött. Olyannyira, hogy termelői berkekből értesültem arról, hogy a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács is összehívja tagjait, át kívánják tekinteni a közelgő változásokat.

Az első és legfontosabb, hogy nem a nyers tej ÁFA-ja fog csökkenni, mivel az jelenleg nem 27, hanem 18 százalék. A cikkben is szerepel, hogy a fogyasztói tej forgalmi adóját mérséklik, ahogyan azt a sertés tőkehússal tették. Aminek a hatását mi, fogyasztók nem igazán éreztük, hiszen az átlag magyar ember nem hasított félsertést vásárol az üzletekben.

Az intézkedés előre láthatóan nem eredményezi majd a várt hatást, tehát a termelő nem fog több pénzt kapni a megtermelt tejért, illetve a fogyasztó sem fog olcsóbban hozzájutni a termékhez a boltokban. Az ÁFA csökkentése az áruházláncoknak fog extra profitot biztosítani.

Másodszor ült le tárgyalni a tejtermelőkkel és tejfeldolgozókkal Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, olvasható a VM oldalán. A téma ismét a multinacionális cégek magyar termelőkhöz és beszállítókhoz való inkorrekt hozzáállása volt. Ismét.

Néhány évvel ezelőtt indult el a magyar tejágazat mélyrepülése, amikor is a nyerstej átvételi ára nem haladta meg a 60 forintot, miközben annak előállítása kb. 65 Ft/liter volt. Ebben az időben gyors ütemben zártak be - jellemzően a kisebb - gazdaságok, akik nem tudták tartalékokból, vagy más forrásból átvészelni az ínséges időszakot. A helyzet időközben stabilizálódott, némi anomália azonban még mindig jelen van a magyar piacon. Ez pedig nem más, mint a lengyel és szlovák UHT tej.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy csak akkor van reális esély arra, hogy a magyar fogyasztók a magyar gazdák által előállított terméket vásárolják (jelen esetben tejet, vagy tejterméket), ha biztosítjuk, hogy számukra elérhető áron jussanak hozzá e fogyasztási cikkekhez. Azonban itt csúszik a hiba a számításba, az olcsó, 130-155 forintos lengyel és szlovák import tej formájában. Máig nem tudta nekem senki megmagyarázni, hogy a 86% víztartalmú tejet a jelenlegi üzemanyagárak mellett kinek éri meg elszállítani Lengyelországból vagy épp a Felvidékről hazánk déli határáig?

Budai Gyula azonban ígéretet tett, hogy orvosolni fogják a problémát (és valóban nyújtottak be egy saláta törvényt, amely igyekszik majd stabilizálni a helyzetet), az eredményt pedig kíváncsian várom.

"Az agrártárca és vezetője, Gráf József is támogatja a kezdeményezésünket, és így közösen fogjuk beperelni a Négy Mancs állatvédő szervezetet hitelrontásért - mondta a Napi érdeklődésére Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke. Amint arról korábban beszámoltunk, a terméktanács kormányzati segítséget kért a libatermelőket ért újabb támadást követően (Napi, 2009. november 5.). Bárány szerint a Magyarországon indítandó eljárás alapját az állatvédő szervezet osztrák képviselőjének múlt heti nyilatkozata adja, amelyben a forgalomba kerülő hízott libák húsát betegnek nevezte, amelyben állítólag antibiotikumot is talált egy állítólagos vizsgálat. Ez a kijelentés már nemcsak a termelőket érinti, de a teljes magyar élelmiszer-biztonsági hatósági munka hitelességét, megbízhatóságát is megkérdőjelezi."

- Napi Gazdaság -

Kormányzati segítséget kértek? Hiszem a kormány feje taszított megannyi termelőt az éhalál szélére! Több gazdát is kisemmizett és így öngyilkosságba kergette őket! Egy ilyen ember által vezetett brigantitól várnak érdembeli munkát és segítséget? Nem véletlenül terjedt el a Libajnai gúnynév...

Sajnos a nyugati ember talán még befolyásolhatóbb mint kis hazánk lakói, tehát elég volt kijelenteni, hogy a libamáj előállítása iszonyatos állatkínzás, a liba húsa egészségtelen, és aki ilyesmit fogyaszt az a pokol tüzében fog elégni. Ezzel máris olyan kárt okoztak Magyarország baromfihús exportjának, amit ha nem is lehetetlen, de több éves, nehéz munka árán lehet csupán helyrehozni. Persze lehetne követelni, hogy a Négy Mancs mutasson fel bárminemű független szervezet által kiállított szakvéleményt arról, hogy a magyar baromfihús egészségtelen, de ez már a közvélemény szemében erőtlen csapkodásnak tűnne. Az elvesztett hírnevet a legnehezebb visszaszerezni.

Még ha meg is nyerné a Baromi Terméktanács a pert, a nyugati emberek már elvesztették a magyar húsipari termékekbe vetett bizalmukat. A gépezet tehát működik, a francia lobbi pedig besöpörheti a jutalmat. Immáron legyőzték a magyarokat, jöhet a tetemre hívás.

A média is gyakran erősíti, hogy a fogyasztónak jó az olcsó import élelmiszer.

De mitől olcsó számos külpiacról származó élelmiszer? Ezt a kérdést nem szokták föltenni.

Márpedig legtöbbször azért, mert a környező országok a többleteiket rendkívül alacsony áron helyezik el külpiacon – ezzel védve nemzeti piaci áraikat – továbbá az importnál a kereskedők minimális árrést alkalmaznak (1-6%), míg a hazai élelmiszert 30-60 %-kal terhelik, ezzel háttérbe szorítva a hazai termék forgalmát. A külpiacról származó termékek esetében nem kérnek bónuszt (utólagos visszatérítés), ami a beszerzési ár 15-30 %-a a hazai termékeknél. Így az 45-90 % hátránnyal indul, azaz ennyivel “megdrágítva” kerül a polcokra.

Elgondolkodtató az is, ha megnézzük, hogy mi a  gazdasági haszna annak, ha hazai élelmiszert vásárolunk.

A külföldi termékből az államkasszába csak az ÁFA jut, de azt is a magyar vásárló fizeti meg. Ma például a dobozos tejek 50 % -a külföldi 0 ft adóbefizetéssel, kivéve az ÁFA befizetést. Az adótartalmat a magyar fogyasztó megfizeti, de az a külföldi államháztartást gazdagítja.

Ellenben minden hazai terméknek rengeteg munkabér és adó tartalma van, foglalkoztatást biztosít, megtartja a lakosságot és az agrokultúrát.

Ebből az adóból tartjuk el a közszférát, (oktatás, egészségügy, államigazgatás, nyugdíj, családi pótlék, stb.) és a munkanélkülieket is.

Megélhetést, munkát ad a traktorosnak, a tehenésznek, a szerelőnek, a feldolgozónak, a logisztikának és nemzeti jövedelmet állít elő

Ezek a dolgozók munkabért kapnak (nem segélyt a hazai foglalkoztatottak adójából).

A hazai termékelőállításból képződik az SZJA, a TB, az EHO, a munkavállalói járulék, a munkaadói járulék, a társasági adó, iparűzési adó, építmény adó, gépjármű adó, szakképzési hozzájárulás  és az ÁFA befizetések is.

A felhasznált jövedéki termékek után jövedéki adót kell fizetni. A termelés és feldolgozás során felhasznált ipari anyagoknak szintén jelentős adó tartalma van.

Ez az adó a külföldi élelmiszerből nem a magyar államkasszába kerül.

Csak egy példa: ha a tejipar éves árbevétele 250 milliárd Ft, akkor ebből bér+adó formájában 75 milliárd Ft kerül a költségvetésbe. Ha a külfödi forgalom 80 milliárd Ft, akkor viszont 24 milliárd Ft esik ki a magyar kasszából. Ez nem hiányzik ? És ez a példa csak a tejágazatról szólt, hol van még a többi hazai élelmiszer ágazat.

Minden nemzet kultúrájának szerves része a gasztronómia, a tradicionális hazai ételek. Nem kellene megfosztani a magyar lakosságot ettől az értéktől.

A szakma azért harcol, hogy a hazai termékek kereskedelmi pozícionálása, fogyasztói megítélése jobb legyen. Megfelelő kontroll nélkül ne kerülhessen be az országba gyenge minőségű élelmiszer és legalább olyan odaadással őrizzük nemzeti piacainkat, ahogy ezt a régi uniós tagországok kifinomult technikával – sokéves tapasztalattal a hátuk mögött - teszik.

                                      Tej Terméktanács