Magyar Asztal

Valamivel több, mint egy hete lengette meg a hírt a Kormány, hogy januártól csökkenteni kívánják a tej, a tojás és a baromfihús ÁFA-ját 5%-ra. A hírt bejelentő Lázár János elsőként a nyugdíjasokat jelölte meg az intézkedés haszonélvezőjének, s ebből arra lehet következtetni, hogy '18-hoz közeledve megindul lassan a kampány.

Időről időre felhozza az alapvető élelmiszerek ÁFA-jának csökkentését a mindenkori ellenzék és a szakmai szervezetek is. A dolog pikantériája azonban, hogy manapság a szakmai szervezetek élén többnyire a Kormányhoz közelálló személyek diszponálnak. Így fordulhatott elő, hogy Jakab István, a MAGOSZ elnöke és az Országgyűlés alelnöke tétlenül figyeli, hogy a MAGOSZ alelnökök a tisztességtelen kereskedelmi szereplők ellen tüntetnek szerte az országban. Az egyik ilyen tüntetésen elhangzott egy mondat, amely tökéletesen summázza az ország helyzetét. A felszólalás lényege az volt, hogy Magyarországon van egy ember, akinek egyetlen tollvonásába kerülne a piac rendbetétele. Mert valljuk be, kis hazánkban az csalhat ÁFA-t, akinek megengedik. Így fordulhat elő, hogy a sok száz millió kilogramm tejet az országba importáló cégek érintetlenek maradnak, s az ellenük szervezett tüntetéseken olyan személyek szólalnak fel, akik közvetlen kapcsolatban állnak az agrár szakigazgatás és törvényhozás vezetőivel.

Persze ne felejtsük el, hogy a migráns kártya elkopása után feltétlenül szüksége van a Kormánynak valamire, amivel el lehet halványítani az MNB-botrány okozta népszerűség csökkenést, s valószínűleg az érintett élelmiszerek áfájának csökkentése mögött efféle politikai szándékok rejlenek.

Önmagában ez így leírva jó eséllyel senkinek nem jelent óriási meglepetést, hiszen aki kicsit is foglalkozik a hazai agrárpolitikával, és ismeri a közszereplőket, ezt látja maga is. Ellenben az már más kérdés, hogy vajon van-e szándék a Kormányban a tejpiac megtisztítására, és ha igen, vajon mire vár?

Erre a kérdésre valószínűleg az az egyetlen elfogadható válasz, hogy most készítik elő a terepet egy igazán jelentős ágazati-gazdasági húzásra. Nem lennék meglepve, ha a nyers tej hosszú ideje botrányosan alacsony felvásárlási ára következtében az igazán nehéz helyzetbe kerülő gazdaságok - a túlélés végett - hirtelen új gazdára lelnének. A piac tulajdon-viszonyainak átalakulása után már "megéri" majd a reguláció, s így nem hogy kettő, de akár több legyet is lehet ütni egy csapásra! (Megszerzett termőföld után járó támogatás, tejtermelő tehenek támogatása, állatjóléti támogatás, és a várhatóan növekvő tejár jelentette extra profit.)

Ne felejtsük el, hogy a lakosság utoljára az élelmiszerről fog lemondani, így tehát aki a mindennapi betevőt termeli, mindig talál piacot.

Bizonyosan mindenki találkozott, az alig egy hete megjelent WHO közleményt fricskázó mémekkel. A hazai online világ állóvizébe óriási örvényt kavaró megállapítás, mely szerint egyes feldolgozott húskészítmények rákot okoznak, először felháborodást keltett a közvéleményben, majd pedig megjelentek a tréfás ikonok is. Én magam is egy bejegyzést szenteltem a témának. Nem is hinnénk, hogy a szóban forgó WHO közleménynek sokkal súlyosabb következményei is lettek!

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden akciót reakció követ. Ha például vezető kormányzati személyiség államcsődöt emleget, az adott ország fizetőeszköze meggyengül. Nincs ez másképp akkor sem, ha egy nemzetközi szervezet tesz elhamarkodott kijelentéseket és annak hatása nem csak egy ország gazdaságában indít be változást, hanem bizony világszerte. Az Egyesült Államokban óriási csökkenést eredményezett a disznóhús keresletben a WHO jelentése, az év egyik legjelentősebb gazdasági visszaesését produkálva, olvasható a The Pig Site által közölt cikkben.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden olyan tanulmányt el kell hallgatni, amely bármely módon károsan érintheti a gazdaságot, csupán annyit, hogy csak akkor közöljünk eredményeket, ha azok valóban, minden körülmények között megállják a helyüket. Ami a WHO szóban forgó jelentésével kapcsolatban a legkevésbé sem mondható el. Bizonyos esetekben egy erősebb recesszió eredményezheti akár azt is, hogy gazdálkodók mennek tönkre, családok veszíthetik el megélhetésüket, tehát felmerül az a kérdés is, hogy vajon lesz-e bárminemű retorziója az ügynek? Jelen esetben például fog-e korrekciós sajtótájékoztatót tartani a WHO illetékese?

Mikor fogunk végre eljutni oda, hogy felelősségteljesen bánjunk a szavakkal, és hogy elméleti feltevések birtokában még ne tegyünk rögvest kijelentéseket is? 

Ismét billentyűzetet kell ragadjak, s reflektálnom kell egy, az online sajtóban megjelent cikkre. Ami fáj, hogy most nem egy névtelen hobbioldal írt bődületes tévedéseket, hanem maga az Index. A szeptember 5-én, Ki lehet hagyni az állatot a húsból című cikk verte ki most a biztosítékot. Hogy miért? Mert tényként közöl olyan dolgokat, amelyek pusztán az interneten terjedő pletykák, s ezzel egy globális problémával járó felelősség tetemes hányadát kívánják az állattenyésztés nyakába varrni.

"A művirág nem igazi virág"

Azt nem vonom - és nem is vonhatom - kétségbe, hogy idővel a tudomány vívmányaival felvértezett élelmiszeripar képes lesz laboratóriumi körülmények között előállítani az állati izomzattal szinte teljes mértékben megegyező felépítésű anyagot. De ez az anyag soha nem lesz hús. Egyetlen ilyen utánzat sem fogja hűen imitálni azt az ízt, azokat a vegyületeket, amelyek jelenlétét a valódi izomzatban az adott élőlény életmódja és tápláléka eredményez. Nem lehet semmiféle mesterséges módon olyan ízbeli sokszínűséget eredményezni, mint amit az állattenyésztésben az állatok tartásmódja, az adott élőhely mikroklímája és maga az állat egyediséges okoz. Éppen emiatt van, hogy a boltokban kapható brojlerek íze köszönőviszonyban sincs a ház kertjében nevelt tyúkéval.

A tudatlanság a legveszélyesebb fegyver

A szarvasmarhák által termelt metán gáz eredményezi a globális felmelegedést? Ugyanezen állatok trágyájának köszönhetően termékenyek még mindig talajaink. Ezekkel az állatokkal (is) hasznosíthatóak azok a földterületek, amelyek szántóföldi növénytermesztésre alkalmatlanok. A fokgazdálkodás is éppen az egyik legjobb és "legzöldebb" módja az árterek mezőgazdasági hasznosításának. Vagy netán a nagyüzemi állattartással lenne a probléma? Azokkal a nagyüzemekkel, ahol már lényegében minden veszélyes hulladék (például a trágya) gyűjtve, szeparálva és kezelve van?

Több félrevezető információ éri a hétköznapi fogyasztót a boltokban kapható élelmiszerek vélt, vagy valós veszélyeiről, mint amennyi ismeretet szerez az élelmiszer-termelésről egész életében. Ez pedig baj. Baj, mert ahogy Klebelsberg is mondotta volt, a tanulatlan emberek könnyen válhatnak demagóg irányzatok követőivé. Ő ezt természetesen politikai irányzatokra értette, de azt hiszem, hogy ugyanígy működnek a konspirációs teóriák és az újabban reform étkezésnek titulált táplálkozási irányzatok is. Árasszuk el ellenőrizetlen eredetű, tudományosnak álcázott cikkekkel a világhálót, és ha eleget ismételgetik az erre fogékonyak, akkor a hazugság végül igazzá válik, pusztán azért, mert sokan hisznek benne.

Évekkel ezelőtt, amikor ezt a blogot elindítottam, a legfőbb célom az volt, hogy a laikusok számára betekintést tudjak nyújtani a mezőgazdaságba, hogy első kézből kapjanak információt arról, hogy honnan is kerül a boltok polcaira az az élelmiszer, amit ők elfogyasztanak. Örömmel látom, hogy lényegében elárasztották az internetet a gasztrobloggerek, rengeteg internetes napló foglalkozik autókkal, a focival és filmekkel, de be kell lássam, hogy mindmáig a Magyar Asztal az egyetlen agrárblog a hazai weben. Sajnos úgy tűnik, hogy egymagam pedig kevés vagyok egy olyan fals információáradat ellen, mint ami mostanság ömlik a neten.

Ha már ennyire lényeges az emberek számára, hogy mit esznek, akkor miért nem veszik a fáradtságot, hogy a dolgok mélyére ássák magukat? Egy testépítő tudja, hogy milyen fehérjékre és aminosavakra van szüksége, egy fogyókúrát folytató nő pedig pontosan méri, hogy hány MJ energiát visz be az elfogyasztott szénhidráttal, de hogy mindezek honnan is jönnek, az nem fontos nekik? Úgy érzem, hogy égető szükség volna a mainstream médiában is egy agrár szekcióra, amelyet valódi szakemberek vezetnének, hogy végre tiszta, nitrátmentes víz kerülhessen a pohárba!

Újabb pofont kapott a magyar szarvasmarha ágazat. De nagyot. A Schmallenberg nevű német városban felfedezett sejtparazita az állat elhullását ugyan nem okozza, viszont csúnyán keresztbe tesz a marhák szaporodásbiológiai státuszának, ami egy extenzív tartásmódban sem megengedhető, hát még egy holstein-fríz állományban!

A vírus valójában kettős gazdasági veszélyt jelent. Az egyik, közvetlen ok a már említett megbetegítés, a vemhes üszők és tehenek vetélése, a másik pedig, hogy minden ország retteg a saját állományának megfertőződésétől, így amilyen gyorsan csak lehet, az USA és Kanada is megtiltotta az európai importot, legyen az élő állat vagy csak örökítőanyag.

A húsmarha ágazat az elmúlt pár évben látványos fejlődésen ment át, a török és orosz piac szinte minden jószágot hajlandó volt felvásárolni. Azok a tejtermelő telepek, amelyek a nevetséges felvásárlási ár (86 Ft/liter) miatt bevételkiesésük kompenzálására kényszerültek, tudtak az óévi zárszámadáson tupírozni, ha értékesítettek néhány vemhes üszőt. Nos, a Schmallenberg vírusnak köszönhetően ezek a lehetőségek ha megszűnni nem is, de szűkülni mindenféleképpen fognak.

Hogy hazánkban a Kárpát-medencében jelen van-e, és ha igen, milyen mértékű a fertőzöttség, senki nem tudja megmondani. A média viszont az első gyanús esetre ugrani fog, abban biztosak lehetünk, hiszen ezt tapasztaltuk a kéknyelv betegség esetén is.

Igen sok hír jelenik meg manapság a sertéságazattal, annak problémáival és jövőbeni kitörési lehetőségeivel kapcsolatban. Az biztos, hogy a kormányzat részéről az elszántság megvan, a kommunikációjuk is optimista, de tényleg olyan könnyű feltámasztani a nagy múltú ágazatot, mint ahogy azt állítják? Mennyi idő kell ahhoz, hogy hazánk ismét önellátó legyen sertéshús tekintetében, és milyen fejlesztéseket kellene eszközölni ehhez?

Az első és legfontosabb, hogy belássuk: egy szektor "feltámasztásához" nem elegendő a technológiai fejlesztés, és az ágazat fehérítése. Persze, ezek nélkül nem fog működni az országos szintű fejlesztés, de mindennek az alapja a szellemi, a szakmai felkészültség. Ilyen téren pedig nem áll hazánk azon a szinten, mint a '70-es években, mikor valóban csúcsminőségű, és a legkorszerűbb módszerekkel tudtunk sertéshúst előállítani. Az akkoriban kinemesített KA-HIB és HUNGAHIB sertések mára már nem képesek versenyezni a dán és holland hibridekkel, illetve az elmúlt negyven év során bizony a technológiai fejlesztések is rendre elmaradtak.

Ha Magyarország a meglévő génállományú sertéseinkkel kívánja ellátni valamely keleti ország, vagy akár csak kis hazánk szükségletét, bizony problémák lesznek. A modern istállóba, hizlaldába bizony "modern" jószág szükségeltetik! Mert ugye az könnyen belátható, hogy ha a Kormány már oly sok milliárd forintot kíván fordítani az ágazati fejlesztésekre, akkor annak a mindenkori gazdasági körülmények között is profitot termelő módon kell működnie.

Fontos kérdés továbbá, hogy hatmillió, vagy akár még több sertés vágására, feldolgozására vannak-e megfelelő kapacitású vágóhídjaink, feldolgozó üzemeink? Ha nem, akkor kik képesek létrehozni ilyen vágóhidakat? Minden vágóhídra kellenek hatósági állatorvosok, akik ellenőrzik és igazolják a termékek minőségét, ami szintén lényeges pontja a tőkehús kereskedelemnek. Készen áll vajon a rohamosan növekvő ágazat kiszolgálására a sok egyéb mellékszereplő? (Takarmányozás, állat-egészségügyi szféra, stb.) De ami a legfontosabb, hogy a létrehozott szektor életképes legyen! Ehhez nagyon erős piacvédelem szükséges! Az Agrármarketing Centrum igen nagy sikert ért el a magyar borok esetén, a reklámtevékenységet ki kellene terjeszteni több élelmiszerre is, így például a magyar húsokra és húskészítményekre.

Figyelni kell, hogy mit hoz a jövő, a környező országok sertéságazata hogyan változik, illetve milyen piaci lehetőségek lesznek elérhetőek a jövőben. A legfontosabb: ha elkezdtük, csináljuk is végig!