Magyar Asztal

Egyik kedves olvasóm írt hozzászólást majd e-mailt az egyik korábbi blogbejegyzésemet követően, s kérésemre küldött képeket saját jákob fajtájú birkáiról. Ezúton szeretném megköszönni az egészen friss képeket és a kapcsolatfelvételt!

Internetes szörfözgetés közben véletlenül bukkantam rá egy érdekes képre, amely négy szarvval rendelkező kost ábrázolt. A dolog felkeltette az érdeklődésemet, hiszen hazánkban ilyen nem, vagy olyan ritkán fordul elő, hogy még nem kaphatott nagy hangot.

Kis keresgélés után rátaláltam a fajtára, amely ma az Egyesült Államokban még hivatalos tenyésztő egyesület gondozását is élvezi. A fajta neve Jacob (Jákob). A tenyésztő egyesület 1988-ban alakult meg és a Jacob Sheep Breeders Association (JSBA), tehát a Jákob-juh Tenyésztők Egyesülete nevet viseli.

A fajta eredete nem pontosan ismert, egyes feljegyzések szerint Szíriából származik, ahonnan néhány évszázaddal ezelőtt Észak-Afrikán, Szicílián és Spanyolországon keresztül jutott el Angliába. Innen került át az Egyesült Államokba, ahol az 1900-as évek elején a már ott élő fajtákkal keveredett. Több tiszta vérű tenyészet azonban még napjainkban is él vadon a kontinensen. Ezek az állatok mivel nem lettek kitéve a tenyésztésnek, így csontozatuk szilárdabb, gyapjújuk durvább és húsuk ízletes, zsírral vékonyan átszőtt. Ezeket az elvadulva élő állatokat vadásszák is az USA-ban. A Jákob név bibliai eredetű, utalva arra, hogy Jákob az arámi Lámánnál való pásztorkodásáért cserébe megkapta annak összes foltos juhát.

A Jacob fajta kosaira jellemző a dupla szarvaltság, tehát a 4db szarv. Kettő a fejtetőn, kettő pedig ezek alatt, kb. 30-90°-kal megdőlve. Az általános színezet a fehér alapon fekete, barna vagy bordó foltos. A szarvakon nem lehet gyapjú. Akit részletesebben érdekel a fajtaleírás, az a JSBA oldalán megteheti.

Vannak olyan élelmiszerek és élvezeti cikkek, amelyek esetében egy-egy típus teljesen különböző lehet. Ilyen például a bor. Valaki a pinot noir-ra esküszik, más pedig a furmintra. Van aki az előbbit, más az utóbbit preferálja.

Miért ne lenne ez hasonlóképpen például a szarvasmarhahússal? A legtöbb vásárló nem tudja, hogy ha marhahúst vásárol, akkor milyen fajtát is kap. Pedig ez ugyanolyan fontos, mint pl. a bornál a szín vagy a fajta.

Egyáltalán nem mindegy, hogy egy vastag, szépen márványozott charolais-t [sárolé] majszol az ember, vagy egy gyenge minőségű holstein-frízt. Előbbi ugyanis - többek között - a lehető legjobb húsminőségre lett kinemesítve, míg utóbbi egy tejelő fajta, amely minőségben és élvezeti értékben mérföldekkel lemarad a hús típusú fajtáktól.

Szeretném kikérni minden olvasóm véleményét e kérdésben!

Szerinted hasznos lenne-e, ha a feldolgozók és üzletek feltüntetnék a terméken, hogy az milyen fajtájú állat húsa?

MV Toldi és MV Bodri. Mindkettő egy búzafajta, melyek 2008-ban kaptak állami elismerést. A Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet a klmíaváltozás miatti aszályosodás végett nemesítette ki ezt a két fajtát. Az új búzafajták nemesítése esetén manapság már nem csupán a termőképesség növelése a kutatók célja!

Az új fajták esetében már figyelnek azok fehérjetartalmára, azon belül még az aminosav összetételre is. Nagyon fontos egy-egy fajta esetén annak ellenállóképessége is.

Ez a két új fajta a korai érésű csoportba tartozik és szálkások. (A kutatók megfigyelték, hogy a szálkás típusok ellenállóbak az aszállyal szemben.)

Míg a Toldi a Pannon prémium minőségű kategóriás, addig a Bodri a Pannon standardba került.