Úgy tűnik, hogy a napokban érkező hidegfront fenekestül felbolygatja kis hazánk közéletét. Ismét vezető szerepet kap a hírekben a havazás, az éjszakai fagyok. Ilyenkor rendre górcső alá kerül a hajléktalanok helyzete, valamint hogy milyen óvintézkedéseket kell eszközölniük azoknak, akik autóba szállnak, és épségben szeretnének úticéljukhoz érkezni. Sajnos arról vajmi kevés szó esik, hogy milyen jelentős szerepe van a téli hidegnek a mezőgazdaságban, illetve a humán egészségügyben.
Még öt évvel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy a kalászosok termesztésében milyen jelentősége van a téli "hideghatásnak", a vernalizációnak. Ismételni nem szeretném önmagam, így most inkább arról ejtenék néhány szót, hogy az állattenyésztésben milyen szerepet tölt be a hideg, illetve miért is lenne szükség tartós, legalább két-három hétig tartó mínuszokra.
Talán az első és legjelentősebb szerepe a hidegnek a kórokozók pusztítása. Ugyan nem minden patogén esik áldozatául a mínuszoknak, de jelentős gyérítésen esnek át, ami pedig a megbetegedések esélyének csökkenését eredményezi. A hideg pedig több baktérium és gombafaj életműködését lassítja le, így azok fertőző képessége is csökken.
Azokban az állattenyésztési ágazatokban, ahol a jószágok nem zárt istállóban, temperált hőmérsékleten vannak tartva, ott a hőmérséklet csökkenésével akár jelentős takarmányfelvétel növekedéssel is kell számolni, hiszen az állatok szervezete jelentős energiát fordít hőháztartásuk fenntartására. A takarmányozás tervezésekor erre minden gazdának és szakembernek ügyelnie kell.
A szarvasmarhák komfort zónája 15 °C alatt van, így a hőmérséklet esésével az ő termelésük (főleg intenzív tejelő állományok esetén) növekedhet, amely plusz táplálóanyag-igényt támaszt ebben az időszakban. A fagyvédelemmel ellátott, fűthető itatók ma már biztosítják az állatok számára szükséges 7-10 °C-os ivóvizet, ezen a hőmérsékleten azonban sokkal kevésbé képesek elszaporodni a környezetből a vízbe jutó baktériumok. A jószágok a hidegebb vízből egyszerre kisebb mennyiséget vesznek ugyan fel, ám gyakrabban isznak, s ennélfogva folyadékellátottságuk egyenletesebb, amely kiegyensúlyozottabb emésztés-élettani funkciókat eredményez.
Összességében elmondható tehát, hogy abban az éghajlati zónában, ahol a Kárpát-medence is található, az a természetes, ha jelentősebb ideig nulla fok körül, vagy akár az alatt tartózkodik a hőmérő higanyszála. Persze ennek vannak negatív társadalmi vetületei, ám ezekre az embernek van befolyása. míg a természet törvényeire - hála a Gondviselésnek - nincs. Éljünk inkább a természet ezen törvényeivel, s ne ellenük.
Ide nekem a rozsdás bökőt, hogy a szabadban nevelt csirkék nagy része ha nem is egyből marek betegségben szenved, de minimum férges! Hogy miért? Mert a szabadban a vadon élő madarak is ugyanabból a tápból/takarmányból esznek mint amiből haszonállataink, s ugyanonnan isznak, ugyanoda piszkítanak. Ez ilyen egyszerű. Soha nem fog egyetlen ökológiai termesztést alkalmazó gazda olyan biztonságos élelmiszert előállítani, mint amilyet egy zárt rendszerben, ellenőrzött körülmények között lehet!