Magyar Asztal

Egy érdekes, és igen beszédes cikket hozott le ma a napi.hu, amely ugyanakkor fel is vet pár kérdést. Olyan kérdéseket, amelyekre aligha lehet stabil, gazdasági tényekkel igazolható magyarázatot adni.

A nyers tej árának drasztikus esésére még az előtt került sor, hogy az EU megszüntette a szektor termelését korlátozó kvótát. Már hónapokkal a hivatalos megszűnése (2015. március 31.) előtt az ágazati résztvevők attól tartottak, hogy Olaszország, Lengyelország és Hollandia jelentős tejelőállomány-bővítésbe kezd, és ez a többi EU-s tagország piacára is drasztikus kihatással lesz. Érdekesség, hogy az állománynövelés elmaradt, a nyers tej felvásárlási ára viszont soha nem látott mélységekbe zuhant.

A termelők már akkor jelezték, hogy ha huzamosabb ideig nem stabilizálják a tej felvásárlási árát, nagyon sokan fogják állományukat vágóhídra küldeni, hiszen a 100 forintos kilogrammonkénti önköltség és a 0,2 €-s felvásárlási ár okozta óriási veszteséget szinte senki sem bírja finanszírozni hosszú időn keresztül.

Persze a hazai szakmai szervezetek gyorsan felelőst kerestek, és rá is találtak a tagállamok között fuvaroztatott, ÁFA-csalás útján a boltok polcaira kerülő UHT tejet értékesítő cégekben. Hosszú hónapok küzdelme és demonstrációk tucatjai után sikerült elérni, hogy a Kormány a nyers tej (!) ÁFA-ját 2017 január 1-jétől az eddigi 18%-ról 5%-ra csökkenti.

Ami viszont nem fér a józan paraszti ésszel gondolkodó blogger fejébe: ha Európa lakosságát nagyjából állandónak tekintjük, és nem számolunk drasztikus tejtermék-fogyasztás növekedéssel, úgy a nyers tej iránti keresletet is stabilnak vehetjük. Ha ezt a logikát követjük, eleve nem szabadott volna 60 Ft/kg-ig csökkennie huzamos időre a felvásárlási árnak, s ha valóban az ÁFA-csalók okozzák a problémát, hogy lehet, hogy az azt felszámoló törvények vagy egyéb más intézkedések meghozatala nélkül is az év végére 0,35 €-ig emelkedett a tej ára. A kisebb telepek bezárásával nem magyarázható a tej árának növekedése, hiszen minden felvásárló tudta, hogy mekkora nyersanyag készletre van szüksége ahhoz, hogy saját piacait ellássa feldolgozott termékekkel. (Magyarra lefordítva: "Te Pesta ne zárjá' be, adok kicsit többet a tejé', mer' nekem meg csinálnom köll a joghurtot a pöstieknek!")

Az egészet végig gondolva az emberben megválaszolatlanul maradt a kérdés, hogy ha a tej spot (nemzetközi piaci) árára nincs valódi ráhatással a gazdasági környezet, akkor mégis az mi alapján csökken, vagy növekszik? Netán van pár minden hájjal megkent üzletember, akik egy félhomályos szivarszobában két biliárdmeccs között meghatározzák, hogy hétfőtől az EU-n belül mennyit érjen egy kilogramm tej? Ha így van, kik lehetnek ezek a tejguruk, és ők milyen üzleti érdek alapján hozzák meg döntéseiket?

Néhány éve, mikor a madárinfluenza felütötte a fejét, egy székesfehérvári bevásárlóközpontban hallottam, amint egy idős bácsi a padon üldögélve magyarázta komájának, hogy ők azért fognak sertést enni, mert mindenhol fertőz (!) a csirkenátha.

Remélem, hogy az idős úr felhagyott a baromfihús mellőzésével, hiszen elég hosszú volna évekig diétáznia, no meg a látszat ellenére nincs is ok a pánikra. Még akkor sem, ha bizony Magyarországon ismét felütötte a fejét a madárinfluenza. A hírről a nemzetközi szakmai média is beszámolt.

A laikusok azt gondolhatják, hogy a drasztikus intézkedésekre (az állomány elpusztítására) azért van szükség, mert a vírus olyan fertőző, és hogy a lakosság el ne kaphassa a betegséget. Holott mindössze arról van szó, hogy a kórokozót akarják lokálisan rögzíteni, hogy más állományok (akár vadmadarak útján) el ne kaphassák. Minél kisebb a fertőzési zóna, annál kisebb az esélye annak, hogy a betegség tovább terjed.

Sajnos az efféle hírek azt jelentik, hogy a hazánkkal kereskedelmi kapcsolatban lévő országok gyorsan leállítják a tőlünk érkező import szállítmányokat. Ez persze nem gazdasági intézkedés, hanem egészségügyi. Így igyekeznek megakadályozni, hogy bármiféle állati betegség bekerüljön az országukba. A betegség nem csak a Kárpát-medencében, hanem szerte Európában, valamint Indiában is felütötte a fejét.

Még valami! Mielőtt a vegán olvasóközönség elégedetten csapna az asztalra: a növényeknél szintén vannak zárlati kórokozók, vírusok, amelyek detektálása után a teljes termésmennyiséget meg kell semmisíteni!

Jövő januártól a nyers tej ÁFA-ja a jelenlegi 18-ról 5%-ra csökken. A szakmai szervezetek ettől az intézkedéstől várják a gazdaság fehéredését (a tej "áfáztatásának" megszűnését) és a fogyasztás fellendülését. Vajon a fogyasztó is jól fog járni?

Sajnos a magyar média hajlamos arra, hogy bizonyos dolgokat ne bontson szét eléggé, hogy a hétköznapi, a szakmában járatlan embernek is egyértelmű legyen egy-egy változás rá gyakorolt hatása. Így tehát előszeretettel hangoztatták az ágazat szakmai felügyeletét ellátó szakemberek, hogy a tej ÁFA-jának csökkentése a tej felvásárlási árának növekedését fogja eredményezni. A helyzet az, hogy az év végére az ÁFA csökkentés nélkül is el fogja érni a nyers (!) tej ára a 100-110 forintot kilogrammonként. Persze ez nem fogja kárpótolni a termelőket, hiszen év eleje óta folyamatosan óriási mínusszal termeltek meg minden kilogramm tejet. (Az előállítási költség 100 forint körül van, míg 60 forintért tudták értékesíteni a tejet.)

Mivel azonban nem a fogyasztói tej ÁFA tartalma csökken, hanem a nyers tejé, így jó eséllyel a csökkentésből fakadó összes hasznot a felvásárló és a feldolgozó fogja zsebre vágni, és az eddig megszokott áron fogja termékeit piacra dobni.

2017 első negyedévében tehát kiderül, vajon úgy reagál-e a piac, ahogy azt a szakemberek remélik, vagy eltűnik-e a fogyasztóknak szánt kedvezmény.