Magyar Asztal

A mondás szerint az vagy, amit megeszel. Ennek lényege nem más, mint hogy lehetőségeihez mérten igyekezzen mindenki jó minőségű élelmiszert fogyasztani. Hajdanán ez azt jelentette, hogy jól megfőzött vagy átsütött formában fogyasszuk a húst, a növényi eredetű ételek alapanyagát megtisztítva, megmosva készítsük el. Ma már más a helyzet.

A lakosság jelentős része tisztában van azzal, hogy miként kellene táplálkoznia, de ennek megvalósításában egyetlen tényező akadályozza, az pedig a havi apanázs. Pénz beszél, kutya ugat. A bejegyzés elején említett mondás tehát ma nem jelent mást, mint a társadalom kettészakadását, mivel az egyre növekvő szegény réteg csak a rosszabb minőségű élelmiszerek fogyasztását engedheti meg magának. (Ebből fakad az import UHT tej és az itthon előállított tej vásárlásából eredő ellentét alapja is.) Nehéz úgy beosztani az eklézsiát, ha a minőségi alapanyagok eleve kiesnek a bevásárló kosárból.

Jogos lenne a kérdés, hogy miért kapnak engedélyt a gyártók a silány minőségű termékek gyártására, hiszen ha ezek nem kerülnének a boltok polcaira, akkor nyilván a fogyasztók sem jutnának hozzá. A fent leírtakból persze rögtön ki is derül a válasz: ha nem lehetne efféle olcsó élelmiszereket kapni, akkor a társadalom - anyagi tekintetben - alsó rétege nagyon nehéz helyzetbe kerülne. Az állam úgy gondolkodik, hogy inkább táplálkozzanak egészségtelenül, mint sem éhezzenek. (Abba ne is menjünk bele, hogy ha lenne rá anyagi lehetőség, valóban mindenki változtatna-e az étkezési szokásain.)

Abban is van igazság, hogy a legfőbb probléma inkább a monoton táplálkozás. Persze, a változatos étrendet is alapvetően befolyásolja a jövedelem, de talán ezen tudnának a magyar emberek a legnehezebben változtatni. Azok, akik egész életükben ugyanazt a néhány élelmiszert fogyasztották, nagyon nehezen próbálnak ki új ételeket, és ezen csak rontanak bizonyos táplálkozási trendek. ("A nagyapáink is szalonnán és kenyéren éltek, mégis 90 évig éltek!")

Mint mindenen, a hazai táplálkozási szokásokon is lehetne változtatni, de azt már az oktatás során el kellene kezdeni mind a gyakorlatban (menzai étkeztetés) és az elméletben is (több ismeret átadása az emberi táplálkozásról).

Amíg a hazai oktatás nem áll át a gyakorlati szempontú képzésekre, addig jelentős változással nem szabad számolni, még akkor sem, ha az alapvető élelmiszerek ÁFA-ja 5%-ra is csökken.

Időről időre elém kerül egy-egy újabb videó, amely minden fondorlatot latba vetve próbál meggyőzni arról, hogy valamely táplálkozási ideológia - mert már ilyenek is vannak - ennyivel egészségesebb és természetesebb bármely más irányzatnál.

"Ami régi, az jó"

Nem csak a magyar emberekben él egyfajta nosztalgikus érzés a számukra hagyományosnak mondható élelmiszerek iránt. A különbség egy átlagos Nyugat-európai és egy magyar ember között az, hogy míg az előbbi már az őskori táplálkozási szokásokat kívánja feleleveníteni, addig hazánk fiainak többsége megelégszik nagyszüleink gasztronómiájának visszasírásával.

Biztos vagyok abban, hogy ilyen, vagy olyan formában, de minden kedves olvasóm találkozott már az alábbi kijelentéssel:

"Bezzeg száz évvel ezelőtt az emberek szalonnával kezdték a napot, pálinkával folytatták és kolbásszal fejezték be! Még a bejglihez is kenyeret ettek, mégis nyolcvan évig éltek!"

Ugye ismerős? Ennek a nézetnek és az "ájrópai" étkezési forradalmaknak is egy a gyökere: a hiányos ismeretekből származó demagóg egyszerűsítés. A magyar emberek többsége azért dicsőíti a szalonna+kenyér kombót, mert ma is ezen él, és bár érzi az ezzel járó problémákat, könnyebb magyarázatot keresni, mint változtatni. Aki pedig áttér valamely étkezési irányzatra, az életében történő összes változás gyökerének azt  fogja tekinteni.

Olyan ez, mint mikor az ember elkezd rendszeresen edzeni. Az első pár edzés ha sikeres, egyre szívesebben csináljuk. Nincs ez másképp az életmódváltozással sem. Mert ugye a legtöbb esetben ha valaki megváltoztatja az étkezési szokásait, azzal egyidejűleg valamilyen szinten az életmódja is változik. Aki például úgy dönt, hogy vegetáriánus lesz, az már sokkal tudatosabban kell hogy válogasson a boltban, újabb recepteket kell megismernie, stb... Mivel egy-egy vegetáriánus étkezéssel alacsonyabb energiamennyiséget tudunk bevinni, így rákényszerülhetünk arra is, hogy gyakrabban, rendszeresebben táplálkozzunk, ami emésztés-élettani szempontból előnyös. (Persze ezt is csak azok engedhetik meg maguknak, akik olyan munkahelyen dolgoznak, hogy tolerálják a háromóránkénti étkezést.)

"Az iPad jobb, mint a Galaxy Note" - Mikszáth Kálmán -

Ami ma végképp kiverte nálam a biztosítékot, az a Paleolit Életmód Magazin. Igen, van ilyen, amivel önmagában nincs is baj. Odáig eljutottam, hogy megnézzem, kik is szerkesztik ezt a magazint. Írók, pszichológusok, gasztrobloggerek, meg egy paleolit szemléletű állatorvos. A gasztrobloggerség mióta szakma, vagy végzettség?! A gasztroblogger lehet akár egy hobbiszakács is, aki virtuális tollat ragad és leírja, hogy mit főzött és hogyan, de lehet akár egy több éves tapasztalattal rendelkező séf is. Mondjuk én személy szerint ha ilyen képesítés birtokában lennék, inkább ezt írnám ki, mint a gasztrobloggert.

Én magam ebben az esetben agroblogger vagyok, de ettől még, ha leírnám, hogy egy üsző hány liter tejet ad, és hogy a kakasok mennyi tojást raknak egy évben extra metionin takarmányozása mellett, még nem válnának igazzá is. Az a baj (és már nem csak az internettel), hogy bárki tollat ragadhat és a lédig hülyeséget egész évben akciósan kínálhatja. Az pedig a legveszélyesebb, ha a butaság kitartással és meggyőződéssel párosul, mivel az ilyen kombinációból születnek azok az agitátorok, akik bármi áron meg akarnak győzni a saját igaznak vélt nézeteikről.

Valljuk be, senki nem tud releváns véleményt alkotni táplálkozási kérdésekben, amíg nem vett részt az élelmiszerek előállításában. Amíg nem tudja valaki, hogy hogyan és mit (no meg miért) csinálnak a termeléseben, addig a véleményét felületes információk alapján formálja. Persze amíg valaki a véleménye szerint él, és nem akar arról mindenkit meggyőzni, addig csak legfeljebb magára jelent veszélyt. (Kivéve ha az illető gyermeket vár.)

Egy szó mint száz, tisztelt publikum, elég volt már a demagógiából! Elég volt az ismerősöktől hallott táplálkozási tanácsokból és a mindenféle valós tapasztalatot nélkülöző kontárokból! Én csak annyit szeretnék kérni mindenkitől, hogy ne csak azt nézzék, hogy mit mondanak, hanem azt is, hogy ki!

Komolyan, indítanom kellene egy olyan blogot ami csak az interneten táplálkozási és/vagy mezőgazdasági témákban megjelenő hülyeségekről szólna. Ilyen például az indexen megjelenő cikk is, amely szépen tényként közli a tutit, hogy aki húst eszik az hozzájárul a klímaváltozáshoz.

Manapság olyan divatos a kérődzőket ostorozni a metánkibocsájtásuk miatt, ami tény és való igazság, nem jó dolog, ugyanakkor ebből nem következik az, hogy aki nem fogyaszt húst, az egészségesebb. A vegetáriánus étrenden élők nem egészségesebbek a húsfogyasztóknál. Bizonyított tény, hogy a rövid tagszámú peptideknek (tripeptidek pl.) immunerősítő hatásuk van. Ilyen peptidek pedig csak az állati eredetű élelmiszerekben vannak. Ezen kívül az emberek fogazatuk alapján mindenevők, így tehát a szervezetük is ahhoz alkalmazkodott az évezredek során, hogy bizonyos anyagokat az állati eredetű ételekből szerez meg, míg másokat elő tud állítani egyszerűbb anyagokból is.

Aki pedig nehéz fizikai munkát végez napi 8-12 órán keresztül, nem képes bevinni a szervezetébe akkora mennyiségű energiát a zöldségekkel, mint amennyire szüksége lenne. Ez is egyszerű tudomány: a zsírokból 2,5× annyi energiát állít elő a szervezet, mint a szénhidrátokból.