Magyar Asztal

Már tegnapelőtt is elgurult a gyógyszerem amikor az index.hu-hoz tartozó Dívány rovatban arról olvastam, hogy az állattenyésztés a klímaváltozás egyik fő okozója, valamint hogy ezen mennyit tudnánk segíteni azzal, ha hétfőnként nem ennénk húst.

Ebből a szempontból azt hiszem nem éppen Magyarországot kellene bombázni, hiszen itt a többségi társadalom olyan kevés pénzből él, hogy valószínűleg heti több napon is nélkülözi a valódi hús fogyasztását (amennyiben a felvágottak és virslik nem játszanak).

A jelenleg szóban forgó cikk: Hormonokkal tuningolt állatok: a húsipar kínos kérdései. Az egésszel nem lenne probléma odáig, amíg nem kezdi a cikk írója promótálni a bio élelmiszereket.

Miért hiszi azt mindenki, hogy ami bio, az olyan nagyon egészséges? Mielőtt írna valaki egy cikket egy olyan olvasottságú oldalra mint amilyen az index.hu, előtte nem ártana kicsit kikupálnia magát az adott témában! Nem elég a guglin összeolvasni pár dolgot és Ctrl+C-vel bedobni cikknek!

Ide nekem a rozsdás bökőt, hogy a szabadban nevelt csirkék nagy része ha nem is egyből marek betegségben szenved, de minimum férges! Hogy miért? Mert a szabadban a vadon élő madarak is ugyanabból a tápból/takarmányból esznek mint amiből haszonállataink, s ugyanonnan isznak, ugyanoda piszkítanak. Ez ilyen egyszerű. Soha nem fog egyetlen ökológiai termesztést alkalmazó gazda olyan biztonságos élelmiszert előállítani, mint amilyet egy zárt rendszerben, ellenőrzött körülmények között lehet!

Vegyük már észre, hogy a konvencionális módszerekkel előállított élelmiszerektől való rettegésünk következtében kezdünk átesni a ló túloldalára! Természetes dolog, hogy szakmai ismeretek híján az ember hajlamos hinni a pletykáknak, az innen-onnan összecsipegetett információknak, de azért odáig ne menjünk el, hogy egy országosan is ismert oldalon ekkora tévedéseket írnak le!

Én ezen a blogon már 2009-ben is írtam a hormonkezeléses állattartásról, illetve arról, hogy ezt az USA-ban hogyan is művelik, ezen bejegyzések a mai napig megtekinthetők, elolvashatók, és tényleg nem önfényezésként; de sokkal informatívabbak, szakmailag helytállók a Díványon megjelent cikkhez képest.

• A száján keresztül fejjük a tehenet (2009.10.04)
• Amerikából jöttem, hormonokat hoztam (2009.04.02)

Halihó Index! Tessék szakembereket, vagy legalább szakismerettel rendelkezőket alkalmazni bizonyos témákhoz, mert különben a fene se fogja elhinni amit olvas a rovatban, illetve rendszeresen várható lesz tőlem egy ilyen bejegyzés!

A MÉBiH fórumot tartott a bio élelmiszerek minőségéről és biztonságáról. A rendezvényen a szakhatóságokon kívül termelők is részt vettek. Az egész eseményről olvasható beszámoló a MÉBiH honlapján.

Ami a cikkből a leglényegesebb, azt külön kiemelem, mivel nem is olyan rég kemény hitvitába keveredtem az egyik túl lelkes olvasómmal. (A vita itt olvasható.) A lényeget tehát kiemelném:

"Azonban azt sem szabad elhitetni, hogy minden, ami nem biotermék, az egészségre káros, vagy rossz minőségű, selejt, művi élelmiszer volna. Cél olyan termékek gyártása – legyen szó hagyományos, vagy bio termesztésűről – ami jó és a fogyasztó igényeit, érdekeit szolgálja. Be kell látni azonban azt is, hogy egy termék piacképességét kedvező tulajdonságai mellett ára is nagymértékben befolyásolja, és a hazai fogyasztók pénztárcája jelenleg nem bírja a biotermékek rendszeres fogyasztását."

Egyik olvasóm felvetett gondolatát boncolgatnám kicsit, hogy akkor pontosan jó-e a bio és mik szólnak ellene?

Ahhoz, hogy egy élelmiszer (pl.: búza) bio lehessen, egy akkreditált hatóságnak felügyelnie kell, hogy valóban nem kapott-e permetszert vagy műtrágyát. A bizonyítványért persze pénzt kér, ami sok-sok minta esetén elég tetemes összeget tehet ki. Tehát a hitelesítés jó üzlet.

Csakhogy míg a hagyományos, azaz konvencionális termeléssel el lehet érni a hektáronkénti 5-8 tonna átlagtermést, addig ugyanazon a földterületen bio gazdálkodással csak 2-4 tonnát. (Amennyiben szerencsés a termelő és nem támadja meg valami igen erős kártevő az állományát.) Az átlag termés kisebb, de a trágyázási költség (istállótrágya, nem mű!) magas volt, a talajművelés is pénzbe került, mint ahogy a vetés és esetleg az öntözés is. Tehát kiadás volt bőven, amit ebből a kevés termésből és - ha kap a gazda akkor - EU-s alamizsnából kell visszahoznia. Tehát a bio termék ára nagyon magas lesz, esetleg kártevőket fog tartalmazni, amik betegséget is terjeszthetnek, (gondoljunk csak a fuzáriumos esetekre) vagy drasztikusan csökkenthetik a termék eltarthatóságát.

Amennyiben pedig 50-50%-ban lenne a piacon hagyományos és bio élelmiszer, akkor a csökkenő kínálat (mivel alacsony a termésátlag) miatt még a konvencionális technológiákkal termelt termékek ára is feljebb szökne, holott már most is ott tartunk, hogy emberek ezrei a létminimumból, vagy az alatt tengődnek.

De lássunk egy példát! Egy tejelő teheneket tartó gazda pár tehene megbetegszik, ezért külön istállóba kell őket tennie és gyógyszeres kezelésben kell részesítenie őket. Az állatorvos által felírt gyógyszerek dobozára és használati utasítására is minden esetben fel van tüntetve az egészségügyi várakozási idő, tehát hogy a gyógyszer utolsó adagolásától számítva mennyi időnek kell eltelnie amíg az állat tejét ismét a többiével vegyítve el lehessen adni.

Amennyiben a gazda a kezelés alatt álló tehén tejét továbbra is a többiével együtt értékesíti, a rendszeres minőségi ellenőrzésen fennakadna és roppant súlyos büntetésekre számíthatna. A többség nem kockáztat ilyesmit, főleg ha ezzel a vevőkörét is elveszítené.

Belátható tehát, hogy a hagyományos, nem bio tej is 99,9%-ban teljesen megbízható, semmi sincs ami indokolná a 3×-os áron vásárolható bio tej megvásárlását.

Summa summarum: szükség van a bio termékekre, hiszen van rá kereslet, vannak akik meg tudják fizetni a magasabb árat érte. Szívük joga. De a bio termékek túlsúlyba kerülése már megfosztana bizonyos társadalmi csoportokat egyes alapvető élelmiszerektől is akár.

"A szabadtartásban és biogazdálkodással előállított tojásokból 2004-2007. között az Egyesült Királyság területén a piacvezető üzletekben 36 millió tojást adtak el a jelentések szerint, azonban ezek millióinak jelölése hamisított volt. A Környezetvédelmi, Élelmezési és Vidékfejlesztési Minisztérium (DEFRA) egy ír disztribútort több millió eurós csalással vádol. A ketreces tartásban termelt tojásokat más termelő jelölésével forgalmazták, mintha az szabadtartásban vagy bio-gazdálkodásban termelt tojás lett volna. A hírt az EU Food Law 2009. június 26-ai száma közli."

- MÉBiH -

Valljuk be, hogy ezen cseppet sem kell meglepődni. Igazából ami számomra kicsit megdöbbentő, hogy nem magyarországi esetről számoltak be. A szabadtartásban termelt tojás előállítási ára sokkal nagyobb, mint a ketreces tartásúé. Így hát elég nagy üzlet van abban, ha a ketreces tojás hamis jelölést kap. (A jelölésekről itt olvashatnak az érdeklődők.)