Magyar Asztal

Újabb pofont kapott a magyar szarvasmarha ágazat. De nagyot. A Schmallenberg nevű német városban felfedezett sejtparazita az állat elhullását ugyan nem okozza, viszont csúnyán keresztbe tesz a marhák szaporodásbiológiai státuszának, ami egy extenzív tartásmódban sem megengedhető, hát még egy holstein-fríz állományban!

A vírus valójában kettős gazdasági veszélyt jelent. Az egyik, közvetlen ok a már említett megbetegítés, a vemhes üszők és tehenek vetélése, a másik pedig, hogy minden ország retteg a saját állományának megfertőződésétől, így amilyen gyorsan csak lehet, az USA és Kanada is megtiltotta az európai importot, legyen az élő állat vagy csak örökítőanyag.

A húsmarha ágazat az elmúlt pár évben látványos fejlődésen ment át, a török és orosz piac szinte minden jószágot hajlandó volt felvásárolni. Azok a tejtermelő telepek, amelyek a nevetséges felvásárlási ár (86 Ft/liter) miatt bevételkiesésük kompenzálására kényszerültek, tudtak az óévi zárszámadáson tupírozni, ha értékesítettek néhány vemhes üszőt. Nos, a Schmallenberg vírusnak köszönhetően ezek a lehetőségek ha megszűnni nem is, de szűkülni mindenféleképpen fognak.

Hogy hazánkban a Kárpát-medencében jelen van-e, és ha igen, milyen mértékű a fertőzöttség, senki nem tudja megmondani. A média viszont az első gyanús esetre ugrani fog, abban biztosak lehetünk, hiszen ezt tapasztaltuk a kéknyelv betegség esetén is.

Másodszor ült le tárgyalni a tejtermelőkkel és tejfeldolgozókkal Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, olvasható a VM oldalán. A téma ismét a multinacionális cégek magyar termelőkhöz és beszállítókhoz való inkorrekt hozzáállása volt. Ismét.

Néhány évvel ezelőtt indult el a magyar tejágazat mélyrepülése, amikor is a nyerstej átvételi ára nem haladta meg a 60 forintot, miközben annak előállítása kb. 65 Ft/liter volt. Ebben az időben gyors ütemben zártak be - jellemzően a kisebb - gazdaságok, akik nem tudták tartalékokból, vagy más forrásból átvészelni az ínséges időszakot. A helyzet időközben stabilizálódott, némi anomália azonban még mindig jelen van a magyar piacon. Ez pedig nem más, mint a lengyel és szlovák UHT tej.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy csak akkor van reális esély arra, hogy a magyar fogyasztók a magyar gazdák által előállított terméket vásárolják (jelen esetben tejet, vagy tejterméket), ha biztosítjuk, hogy számukra elérhető áron jussanak hozzá e fogyasztási cikkekhez. Azonban itt csúszik a hiba a számításba, az olcsó, 130-155 forintos lengyel és szlovák import tej formájában. Máig nem tudta nekem senki megmagyarázni, hogy a 86% víztartalmú tejet a jelenlegi üzemanyagárak mellett kinek éri meg elszállítani Lengyelországból vagy épp a Felvidékről hazánk déli határáig?

Budai Gyula azonban ígéretet tett, hogy orvosolni fogják a problémát (és valóban nyújtottak be egy saláta törvényt, amely igyekszik majd stabilizálni a helyzetet), az eredményt pedig kíváncsian várom.

Az Alföldtej Zrt. egy új, nemzeti színekbe öltöztetett termékcsaládot dobott a piacra. Ezen tejtermékek csomagolásán hangsúlyos helyet és szerepet kapott a származás megjelölése, mint ahogy azt az alábbi képek is prezentálják.

Egyik ismerősöm egy dobozos tejet vadászott le, jómagam pedig egy tejfölt, mely a nemzeti trikolór színeiben "pompázott". Bízom benne, hogy nem csupán ügyes marketingfogásnak használják a nemzeti érzelmekre való építést és tényleg magyar gazdák által termelt élelmiszerek kerülnek a dobozokba és poharakba.

Amikor begördül a tejszállító kamion a telepre az aznapi adag elszállítása végett, lemegy egy gyors tejvizsgálat.

A tejnek ahhoz, hogy megkapja az extra minősítést bizonyos beltartalmi paramétereket el kell hogy érjen. Ilyen például a maximum 400.000 db/ml-es szomatikus sejtszám és a 100.000 db/ml-es csíraszám. Amennyiben valamelyik mutató nincs a maximum alatt, a tejért már csak az ár töredékét fizetik ki.

De legyünk optimisták és tételezzük fel, hogy a mi telepünk rendszeresen képes a kívánalmaknak megfelelni és az összes aznap megtermelt tejünket szépen átveszik, s a kamion tartályába átszivattyúzzák.

Ezután elmennek másik telepre is, ahol ne adj' Isten a gazda bizony rosszul teljesít a minőségvizsgálaton. Hogy mi történik ilyenkor? Semmi különös. Potom pénzért ugyan, de megveszik tőle is a tejet, s az szépen belekerül ugyanabba a tartályba, amibe előzőleg a tőlünk vásárolt extra minőségű tej került.

Irónikus nemde?

Minden üzletben meghatározó tulajdonság a rugalmasság. Aki gyorsan tud igazodni a megváltozott piaci helyzethez, az profitál a legtöbbet. Gyakran a rugalmasság menti meg a vállalkozást a csődtől. Márpedig a mai helyzetben rengeteg cég felett lebeg Demoklész kardja...

A mezőgazdasági vállalkozások egyáltalán nem szerencsések ebből a szempontból. Vegyük példának a favorit tejágazatot. Pár éve még közel száz forintot fizettek a termelői tej literjéért, míg ma már 50 forint körül stagnál a felvásárlási ár. Amikor jó pénz ütötte a gazdák markát a portékáért, többen állománybővítésbe kezdtek. Több üszőborjút tartottak meg, hogy azok később növeljék a telep össztermelését.

A nemzetközi helyzet azonban közbeszólt és rengeteg telep állományritkításra kényszerült. Az idősebb vagy rosszabb termelésű teheneket vágóhídra küldték, ezzel csökkentve a takarmányozási költségeket. A telep életben maradása volt a cél. Mi lenne azonban, ha ismét felszökne a tej ára?

A mai napon termékenyített tehenek átlagosan 285 nap múlva ellenék meg borjaikat. Szerencsés esetben üsző születik, amelyet 18 hónapos korában tenyésztésbe is állítanak. Ezek után az előhasi üsző (első borjával vemhes szarvasmarha) további 285 nap múlva fog elleni és csak ez után kezd el tejet termelni.

Summa summarum: 1110 nap múlva kezdene el bevételt termelni a ma fogant állat. Három év alatt tudna teljesítménynövekedéssel reagálni egy tehenészeti telep a gazdasági változásokra. Ilyen biológiai korlátok mellett gyakorlatilag lehetetlen követni a piaci kilengéseket. A szó jelenlegi formájában egy tehenészet abszolút nem versenyképes. Ezen azonban nem lehet változtatni.

Az agráriumra nem szabad úgy tekinteni mint mondjuk egy fröccsöntő üzemre, amely egyik napról a másikra képes növelni vagy csökkenteni a termelését. Ezt Nyugat-Európában felismerték és optimálisabb támogatási rendszerrel igyekeznek orvosolni a gyorsan változó piaci környezet okozta kieséseket. S hol tart ma hazánk? Magyarország igyekszik életben maradni...