Minden üzletben meghatározó tulajdonság a rugalmasság. Aki gyorsan tud igazodni a megváltozott piaci helyzethez, az profitál a legtöbbet. Gyakran a rugalmasság menti meg a vállalkozást a csődtől. Márpedig a mai helyzetben rengeteg cég felett lebeg Demoklész kardja...
A mezőgazdasági vállalkozások egyáltalán nem szerencsések ebből a szempontból. Vegyük példának a favorit tejágazatot. Pár éve még közel száz forintot fizettek a termelői tej literjéért, míg ma már 50 forint körül stagnál a felvásárlási ár. Amikor jó pénz ütötte a gazdák markát a portékáért, többen állománybővítésbe kezdtek. Több üszőborjút tartottak meg, hogy azok később növeljék a telep össztermelését.
A nemzetközi helyzet azonban közbeszólt és rengeteg telep állományritkításra kényszerült. Az idősebb vagy rosszabb termelésű teheneket vágóhídra küldték, ezzel csökkentve a takarmányozási költségeket. A telep életben maradása volt a cél. Mi lenne azonban, ha ismét felszökne a tej ára?
A mai napon termékenyített tehenek átlagosan 285 nap múlva ellenék meg borjaikat. Szerencsés esetben üsző születik, amelyet 18 hónapos korában tenyésztésbe is állítanak. Ezek után az előhasi üsző (első borjával vemhes szarvasmarha) további 285 nap múlva fog elleni és csak ez után kezd el tejet termelni.
Summa summarum: 1110 nap múlva kezdene el bevételt termelni a ma fogant állat. Három év alatt tudna teljesítménynövekedéssel reagálni egy tehenészeti telep a gazdasági változásokra. Ilyen biológiai korlátok mellett gyakorlatilag lehetetlen követni a piaci kilengéseket. A szó jelenlegi formájában egy tehenészet abszolút nem versenyképes. Ezen azonban nem lehet változtatni.
Az agráriumra nem szabad úgy tekinteni mint mondjuk egy fröccsöntő üzemre, amely egyik napról a másikra képes növelni vagy csökkenteni a termelését. Ezt Nyugat-Európában felismerték és optimálisabb támogatási rendszerrel igyekeznek orvosolni a gyorsan változó piaci környezet okozta kieséseket. S hol tart ma hazánk? Magyarország igyekszik életben maradni...
