Magyar Asztal

Rossz a tejár. Ez a gondolat biztosan összeköti szinte az összes tejtermelő gazdát. Az idei év is azzal kezdődött, hogy ki kellett egyezni a minimális átvételi árban. Végül a tavalyi átlag felvásárlási ár +2 forintban született meg az összeg. Ami azt jelenti, ha ma már 88 forintot legalább fizetniük kell a felvásárlóknak a nyers tejért. De mennyit is jelent, ha valakinek sikerül kialkudnia +1 forintot, minden megtermelt kilogramm tejre?

Vegyünk egy "átlagos" tejtermelő telepet. Manapság egy ilyen telepen megközelítőleg 200-250 db tejelő tehén van, amelyek termelését lőjük be szintén átlagosra, azaz 15 literre. Akkor tehát 200×15 = 3000 liter tej keletkezik naponta. Ha ennek a tejnek literjéért 1 forinttal fizetnének többet, akkor az 3000 × 365 = 1.095.000 Ft. Ennyivel lenne több a gazdaság éves bevétele.

Rugaszkodjunk el egy kicsit a talajtól, és tételezzük fel, hogy a gazdaság roppant jó üzleti érzékkel valamilyen úton-módon eléri, hogy az Európai Uniós felvásárlási átlagárat, azaz megközelítőleg 0,34 €-t kap ezután minden kg megtermelt tejért. Ha a mai, azaz 297 Ft-os középértékkel számoljuk az eurót, akkor a 34 eurócent 101 forintot jelent. Így már 13 Ft-tal a mai minimális ár felett vagyunk! Még egy gyors szorzás:

1.095.000×13 = 14.235.000 Ft.

Ennyivel keresne többet egy gazda, ha nem csak a fogyasztói ár, hanem a gazda jövedelme is felzárkózna az európai átlaghoz. Azt hiszem, hogy plusz jövedelem már elegendő volna ahhoz, hogy kicsit élénkítse a szektort. Persze ezek a forintok jelenleg máshol csapódnak le. Meg a jövőben még egy darabig biztosan.

Ui.: A fenti számítások reálisak, nem csak vagdalkozok azzal, hogy "mi lenne ha".

Másodszor ült le tárgyalni a tejtermelőkkel és tejfeldolgozókkal Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, olvasható a VM oldalán. A téma ismét a multinacionális cégek magyar termelőkhöz és beszállítókhoz való inkorrekt hozzáállása volt. Ismét.

Néhány évvel ezelőtt indult el a magyar tejágazat mélyrepülése, amikor is a nyerstej átvételi ára nem haladta meg a 60 forintot, miközben annak előállítása kb. 65 Ft/liter volt. Ebben az időben gyors ütemben zártak be - jellemzően a kisebb - gazdaságok, akik nem tudták tartalékokból, vagy más forrásból átvészelni az ínséges időszakot. A helyzet időközben stabilizálódott, némi anomália azonban még mindig jelen van a magyar piacon. Ez pedig nem más, mint a lengyel és szlovák UHT tej.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy csak akkor van reális esély arra, hogy a magyar fogyasztók a magyar gazdák által előállított terméket vásárolják (jelen esetben tejet, vagy tejterméket), ha biztosítjuk, hogy számukra elérhető áron jussanak hozzá e fogyasztási cikkekhez. Azonban itt csúszik a hiba a számításba, az olcsó, 130-155 forintos lengyel és szlovák import tej formájában. Máig nem tudta nekem senki megmagyarázni, hogy a 86% víztartalmú tejet a jelenlegi üzemanyagárak mellett kinek éri meg elszállítani Lengyelországból vagy épp a Felvidékről hazánk déli határáig?

Budai Gyula azonban ígéretet tett, hogy orvosolni fogják a problémát (és valóban nyújtottak be egy saláta törvényt, amely igyekszik majd stabilizálni a helyzetet), az eredményt pedig kíváncsian várom.

Amikor begördül a tejszállító kamion a telepre az aznapi adag elszállítása végett, lemegy egy gyors tejvizsgálat.

A tejnek ahhoz, hogy megkapja az extra minősítést bizonyos beltartalmi paramétereket el kell hogy érjen. Ilyen például a maximum 400.000 db/ml-es szomatikus sejtszám és a 100.000 db/ml-es csíraszám. Amennyiben valamelyik mutató nincs a maximum alatt, a tejért már csak az ár töredékét fizetik ki.

De legyünk optimisták és tételezzük fel, hogy a mi telepünk rendszeresen képes a kívánalmaknak megfelelni és az összes aznap megtermelt tejünket szépen átveszik, s a kamion tartályába átszivattyúzzák.

Ezután elmennek másik telepre is, ahol ne adj' Isten a gazda bizony rosszul teljesít a minőségvizsgálaton. Hogy mi történik ilyenkor? Semmi különös. Potom pénzért ugyan, de megveszik tőle is a tejet, s az szépen belekerül ugyanabba a tartályba, amibe előzőleg a tőlünk vásárolt extra minőségű tej került.

Irónikus nemde?

Demendi László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei agrárkamara elnöke szerint problémás lesz az idei évben is a meggy értékesítése. Ezen a területen is, akárcsak a tej esetében, a felvásárlók és a feldolgozók határozzák meg az árat, ami várhatóan 60 forint körül fog alakulni.

"A szárral szedett meggyért kilogrammonként csak 100, míg a szár nélküli gyümölcsért mindössze 50-60 forintot ajánlanak a felvásárlók." - agroinform -

4100 hektáron termelnek összesen meggyet, s 16.000-16.500 tonna termésre számítanak a gazdák. Szóval van meggy még annak ellenére is, hogy több mint 900 hektáron szinte mindent letarolt az elmúlt napokban gyakori jégverés. Csupán az eladás a problémás. Persze ugyanez a helyzet a tej esetében is.

Érdemes megfigyelni a meggy termőterületének évről évre történő csökkenését... A termőterület csökkenése pedig magával vonja a termésmennyiség esését is. 2007-ben pl. a KSH adatai szerint 42.571 tonna meggy termett és az átlagos felvásárlási ár 188,2 forint volt (ez országos adat, míg a fenti 16.000 tonna csak SzSzB megyére vonatkozik).

Demendi szerint összefogásra lenne szükség a gazdák között (akárcsak az összes többi ágazatban - a szerk.) csak így lehetne magasabb árat kicsikarni a felvásárlóktól és feldolgozóktól. Révén, hogy magyarokról van szó, erre az összefogásra vajmi kevés esélyt látok...