Magyar Asztal

Az elmúlt öt évben egyre többször és egyre többen támadják a világ állattenyésztését azzal, hogy az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsájtásának jelentős hányadáért bizony ők a felelősek. Pár napja volt alkalmam részt venni egy konferencián, amely a kérődző (szarvasmarha, juh, kecske) szektor GHG kibocsájtása csökkentésének lehetőségeit kívánta vizsgálni. Számomra a kérdés inkább az, hogy a jószág, vagy az ember bocsájt-e ki több üvegházhatású gázt?

Mert lássuk be, nehezebb egy ország szarvasmarha állományának (amibe ugye beletartozik a rideg tartású szürkétől, a legelőn kószáló charolais és az ott nevelkedő holstein fríz tenyészüsző is) bendőflóráját átalakítani új, az ammónia- és metánkibocsájtást csökkentő mikrobákkal, mint mondjuk átgondolni, hogy érdemes-e Lengyelországból importálni, valamint Olaszországba exportálni nyers tejet? A szarvasmarha termel-e több metánt, vagy a kamionok bocsájtanak-e ki több szén-dioxidot a feldolgozó üzembe való szállításig, valamint a feldolgozott termékek szétosztásával? Vegyük figyelembe, hogy a nyers tej jelentős hányada, körülbelül 86%-a víz. Megéri-e a vizet fuvarozni Európa egyik feléről a másikba? Sőt! Megéri-e, kis hazánkon belül nagy távolságokra fuvarozni? Hallottam olyanról, hogy a Balaton környékéről szállították Szegedre a tejet, valamint Szeged mellől Székesfehérvárra. Logikus ez? Gazdaságos egyáltalán?

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok helyen azokat a területeket hasznosítják legeltetéssel, ahol a földek másra nem alkalmasak, vagy természetvédelmi területeket, ahol az intenzív gazdálkodás tilos. Egyes fajtáink ráadásul nem kimondottan az élelmiszer termelést szolgálják, sokkal inkább génmegőrzési, esztétikai vagy turisztikai jelentőségük van. Ilyen fajta például a racka juh, vagy a magyar szürke marha.

 Nem mellékes az sem, hogy a kérődzőkkel olyan takarmányok hasznosíthatók, alakíthatók át humán élelmiszerré, amelyeket az ember nem képes megemészteni. Így válhat a lucernából és a kukorica zöld részeiből tej, vagy hús.

Elgondolkodtató, hogy hosszú távon hová fognak vezetni az EU állattenyésztést érintő intézkedései, s ki fogja azokat a legkisebb kárral átvészelni? Kérdés továbbá, hogy miért éppen az élelmiszert termelő szektort igyekeznek sújtani, ahelyett, hogy például azt vizsgálnák, hogy kell-e egy civil gépjárműbe 3,5 literes motor? Az sem mellékes, hogy az éppen most kirobbant Volkswagen-botrány után jogosan emelnek-e szót az állattenyésztés ellen?

Igen sok hír jelenik meg manapság a sertéságazattal, annak problémáival és jövőbeni kitörési lehetőségeivel kapcsolatban. Az biztos, hogy a kormányzat részéről az elszántság megvan, a kommunikációjuk is optimista, de tényleg olyan könnyű feltámasztani a nagy múltú ágazatot, mint ahogy azt állítják? Mennyi idő kell ahhoz, hogy hazánk ismét önellátó legyen sertéshús tekintetében, és milyen fejlesztéseket kellene eszközölni ehhez?

Az első és legfontosabb, hogy belássuk: egy szektor "feltámasztásához" nem elegendő a technológiai fejlesztés, és az ágazat fehérítése. Persze, ezek nélkül nem fog működni az országos szintű fejlesztés, de mindennek az alapja a szellemi, a szakmai felkészültség. Ilyen téren pedig nem áll hazánk azon a szinten, mint a '70-es években, mikor valóban csúcsminőségű, és a legkorszerűbb módszerekkel tudtunk sertéshúst előállítani. Az akkoriban kinemesített KA-HIB és HUNGAHIB sertések mára már nem képesek versenyezni a dán és holland hibridekkel, illetve az elmúlt negyven év során bizony a technológiai fejlesztések is rendre elmaradtak.

Ha Magyarország a meglévő génállományú sertéseinkkel kívánja ellátni valamely keleti ország, vagy akár csak kis hazánk szükségletét, bizony problémák lesznek. A modern istállóba, hizlaldába bizony "modern" jószág szükségeltetik! Mert ugye az könnyen belátható, hogy ha a Kormány már oly sok milliárd forintot kíván fordítani az ágazati fejlesztésekre, akkor annak a mindenkori gazdasági körülmények között is profitot termelő módon kell működnie.

Fontos kérdés továbbá, hogy hatmillió, vagy akár még több sertés vágására, feldolgozására vannak-e megfelelő kapacitású vágóhídjaink, feldolgozó üzemeink? Ha nem, akkor kik képesek létrehozni ilyen vágóhidakat? Minden vágóhídra kellenek hatósági állatorvosok, akik ellenőrzik és igazolják a termékek minőségét, ami szintén lényeges pontja a tőkehús kereskedelemnek. Készen áll vajon a rohamosan növekvő ágazat kiszolgálására a sok egyéb mellékszereplő? (Takarmányozás, állat-egészségügyi szféra, stb.) De ami a legfontosabb, hogy a létrehozott szektor életképes legyen! Ehhez nagyon erős piacvédelem szükséges! Az Agrármarketing Centrum igen nagy sikert ért el a magyar borok esetén, a reklámtevékenységet ki kellene terjeszteni több élelmiszerre is, így például a magyar húsokra és húskészítményekre.

Figyelni kell, hogy mit hoz a jövő, a környező országok sertéságazata hogyan változik, illetve milyen piaci lehetőségek lesznek elérhetőek a jövőben. A legfontosabb: ha elkezdtük, csináljuk is végig!

A rendszerváltás óta látványos zuhanást végez a magyar állattenyésztés, s ha a '89-es állapotokat vesszük száz százaléknak, akkor mára már a korabeli termelés felét sem érjük el. Az egyik leglátványosabb példa erre a sertéságazat. A korabeli tízmillió sertés országa ma már arra kényszerül, hogy belső fogyasztásának felét importból elégítse ki. S mint hogy a magyar nosztalgikus nemzet, a legtöbb törekvés az akkori állapotok restaurálására irányulnak.

Az természetesen üdvözlendő, ha a kormányzat törekszik a növénytermesztés és állattenyésztés közti óriási egyenlőtlenség kompenzálására, de egyre több olyan jel mutatkozik, amely arra utal, hogy a fő irányvonal a sertéságazat rövid távú óriási mértékű fejlesztése lesz.

Korábban arról lehetett olvasni, hogy Orbán Viktor előtt van a sertésstratégia, s hogy az ágazatot segítő intézkedések is meg lettek hozva, mint amilyen a vágópontok létrehozása, jogi szabályozásuk megújítása. A napokban látott napvilágot a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) által készített sertésstratégia, amely hét év alatt 666 milliárdos fejlesztési forrást igényelne. A kormányzati szándék nem más, mint a mai, alig 3 milliós sertésállomány megduplázása. A VM oldalán csütörtök (június 21.) óta olvasható Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár ígérete, mely szerint a jövőévi költségvetésből plusz 2,6 milliárd forintos támogatást kíván nyújtani a Kormány a sertéságazat megsegítésére.

Összességében abban, hogy az állattenyésztési ágazat helyzetén javítani kell, minden politikai erő egyetért. Kérdés persze, hogy milyen módon! Lehet vitatkozni a hazai és az EU-s támogatások elosztásáról, legyen az terület alapú vagy állatjóléti juttatás, de az egész termelés legkritikusabb pontja nem annyira a növények elvetése és gondozása, nem is az állatok genetikai előrehaladásának kutatása, a nevelési technológia, hanem az értékesítés. A probléma tehát az, hogy 50%-os piaci részesedése van az importnak, s a magyar gazdák nem csupán akkor fognak tudni versenyképesen termelni, ha technológia területén felzárkózunk a nyugati országokhoz, hanem ha elérhető lesz az, hogy a lakosság preferálja a hazai termékeket, illetve valamilyen módon rá is kényszerülnek a magyar sertéshús választására.

Amennyiben a hazai piacot visszaszerzik a magyar sertéstartók, abban az esetben nagyobb eséllyel lesz anyagi forrásuk arra, hogy beinduljon a technológiai fejlesztés. Az egyik legfontosabb feladatot ebben látom. Természetesen ma is fennáll annak a lehetősége, hogy egy sertéstartó külföldi, jellemzően Kelet-európai piacra termeljen, de ezek a piacok idővel be fognak zárulni, ahogy az megtörtént az orosz gabonaimporttal is az elmúlt évtizedben.

"Az anyajuhtartás támogatására az idén március 20-tól május 3-ig lehet kérelmet benyújtani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH) - közölte Soproni Horváth Lajos, az MVH sajtófőnöke szerdán az MTI-vel.

A termeléshez kötött, állatlétszám alapú anyajuhtartás támogatása egyike az egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatásoknak.

A támogatható minimális állatszám tíz egyed. A kérelmező köteles a juhokat száz egymást követő napon át - május 4-től - birtokán tartani. Az igénybevétel további feltétele, hogy a gazdálkodó gondoskodjon az állattenyésztési törvényben foglaltak szerinti apaállat használatról is.

A támogatási kérelmet az MVH honlapján közzétett formanyomtatványon kell benyújtani. Az állattartók december 15-ig kapják meg a támogatási határozatot, a kifizetés pedig 2011 januárjában kezdődik. Az összeg mértékéről egy, a későbbiekben megjelenő külön jogszabály rendelkezik majd - tájékoztatott a sajtófőnök. 

Tavaly ezen jogcímen 1,583 milliárd forintot fizetett ki  támogatásként az MVH. Az egy állatra jutó maximális támogatás mértéke 1.700 forint volt. Ha a gazdálkodó juhtejet vagy juhtejterméket is értékesített akkor legfeljebb 1.400 forintot kapott állatonként.

Korábban az MVH azt is közölte: akinek az anyajuhtartás támogatási kérelmét elfogadták, úgynevezett de minimis - azaz kisösszegű - támogatásra is jogosulttá vált az idevonatkozó minisztériumi rendeletben foglalt feltételek mellett. Ennek teljes összege mintegy 750 ezer forintot tesz ki a Juh Terméktanács információi szerint."

- MTI -

Sajnos ma Magyarországon juhot tartani csak úgy éri meg, ha megkapja a telep az állami támogatásokat... Extra jövedelmet jelenthet, ha a gazda sikeresen megpályázza az agrár-környezetgazdálkodási támogatást is. Utóbbi esetén sok kritériumnak kell azonban megfelelni, így pl. a maximális állatsűrűség 2db/hektár lehet, ezen felül a használt legelőkön tilos műtrágyát vagy szerves trágyát kijuttatni, tiltott bármilyen vegyszeres kezelés, stb...

A juhászatok nagy problémája még a gyapjú is, melynek felvásárlási ára mára olyan alacsony lett, hogy a nyírás többe kerül, mint amennyit a gyapjúért kap a gazda. Így tehát csak az állatok egészségének megőrzése érdekében nyírják a birkák többségét. Érdekes adat, hogy a textilipar nyersanyagainak csupán 5%-át adja a gyapjú (ebben már a kasmíri kecske és más egyéb állatok gyapja is benne van).

Roppant fontos volna, ha a magyar családok konyhájába ismét visszakerülne a birkahús, hiszen jelenleg az évente eladott állatok 90%-a Olaszországba kerül exportra. Ez pedig azt jelenti, hogy nem a magyar gazda határozza meg az árat, hanem az olaszországi felvásárló. (Igaz, a fordított árképzés a mezőgazdaság szinte minden területére igaz.)

Sokan vannak akik nem értik, hogy miért is kapnak a gazdák állami és esetleg akár EU-s támogatást is. A válasz egyszerű. Azért, mert olyan helyzetbe hozták őket, amilyenben egyikőjük sem volna életképes. Tudni kell azt is, hogy ezért nem a gazdák a felelősek.