Magyar Asztal

Egyesek szerint az idei évben az ipari és a szolgáltatási szektorból az államkasszába befolyó összeg legjobb esetben is stagnálni fog, s az agrárium lehet az idei év megmentője. Persze a gazdálkodók szerint semmiféle időjárás nem kedvez a mezőgazdaságnak, mert ha éppen nem az aszállyal van a baj, akkor olyan mennyiségű csapadék hullik le, amely megakadályozza a földmunkákat, vagy éppen a betakarítást.

A tavalyi extrém aszályos év után nagy reménnyel indult neki a 2013-as évnek talán az egész ország, de a mezőgazdasági szektorban dolgozók mindenképp. Azzal persze nem számolt senki, hogy március végén még bokáig érő hóban fogunk gázolni, s az ország egyes területein talán még a húsvéti nyúl is szánkón fogja húzni a hímes tojásokat.

Annyit már most belát mindenki, hogy a pillangósok (lucerna, vörös és fehér here) ápolása biztosan ki fog tolódni, holott ezen állományok fogasolása szükséges a későbbi gyomosodás elkerüléséhez, illetve a vetett növény intenzív növekedéséhez.

Amennyiben az elolvadt hó, és az április közepéig várható csapadék sokáig a földeken fog állni, úgy akár még a kukorica vetése is várathat magára. Természetesen mindez felületes spekuláció, amellyel csupán annyi a célom, hogy rámutassak: az agráriumra alapozni a költségvetés sikerességét a jelen gazdasági körülmények között igen bátor dolog! Egy felelősen gondolkodó gazda már most azon törheti a fejét, hogy mennyit fizessen be a vis maior alapba, illetve hogy hogyan tudja a belvíznek jobban kitett területeket a lehető leggyorsabban kármentesíteni.

A kormányzat helyében pedig már február óta azon törném a fejem, hogy hova lehetne levezetni, illetve a júliusi és augusztusi hőség idejére raktározni a most lehulló csapadékot. Mert az is biztos, hogy később nagy szükség lesz a most elfolyó, kárba vesző vízre!

Az egyre szélsőségesebb időjárás bizony erősen befolyásolja hazánk élelmiszer- és takarmánytermelését. Ennek a hatásnak az egyetlen kiküszöbölési lehetősége a tervezett, okszerű öntözés lenne. Csak lenne, hiszen az öntözés nem mindenhol oldható meg, valamint nem is minden gazdaság engedheti meg az efféle luxust.

A legfeljebb 100 hektáron gazdálkodók egyszerűbben juthatnak öntözési engedélyhez, s 1200 köbméter vizet juttathatnak majd ki termőföldjeikre a jövőben, áll az MTI-től származó tudósításban. Magával a kezdeményezéssel nem is lenne probléma, azonban egy fontos részt muszáj kiemelni, hiszen sokan könnyen figyelmen kívül hagyhatják. Csak felszíni vízből valósulhat meg a korábban említett mennyiségű víz kiemelése, tehát fúrt, az altalajból a felszínre történő szivattyúzásra nincs lehetőség. Kérdés tehát, hogy hány kis gazdaság rendelkezik felszíni víz közvetlen szomszédságában fekvő földterülettel, illetve ezen gazdaságok közül hányan rendelkeznek már megfelelő berendezésekkel az öntözéshez, illetve mennyien tudnak befektetni a jövőben ilyen eszközökbe?

Azzal kapcsolatos statisztikával senki (talán csak a Vidékfejlesztési Minisztérium) rendelkezik, hogy mekkora az új szabályozás célközönsége. A lehetőséggel élők tábora majd csak jövőre fog megmutatkozni, ám 2013-ban is figyelembe kell majd venni az éppen aktuális időjárási viszonyokat is. Ha tehát ez az új szabályozás életbe is lép majd, nagyon sok körülmény befolyásolja a program sikerességét, vagy szükségszerűségét.

Természetesen a program, ha már pár család megélhetését segíteni fogja, már hasznosnak lesz mondható, egyúttal azonban érdekes viták alakulhatnak ki a felszíni víz kezelője (legyen az természetes folyóvíz, mesterséges csatorna vagy bármi egyéb vízmű) és a gazda között. Közben persze a természetvédelemről sem szabad megfeledkezni. Kérdések tömkelege fogalmazódik meg, amelyekre majd csak jövőre fogunk válaszokat kapni.

 Egyik ismerősöm paprikatermesztő. Észak-Magyarországon, Hatvanhoz közel pár fóliaházban termesztik a különböző - elsősorban TV - paprikákat. Lévén, hogy nekem a zöldségtermesztés nem szakterületem, érdeklődve hallgattam a termesztéstechnológia részleteit és persze az előnyöket, hátrányokat, jelenlegi magyarországi helyzetet.

Ismerősöm arra panaszkodott leginkább, hogy a korai szezonban, amikor jó árat fizetnek a paprikáért a felvásárlók, akkor azok a termelők vannak előnyben akik valamilyen úton-módon, fűteni tudják a fóliaházakat, így már a korai szezonban nagyobb mennyiséget tudnak értékesíteni, persze nagyon jó pénzért. Aztán ahogy közeledik a főszezon, a kínálatba lassan bekapcsolódnak a szabadföldi termesztők is, a kínálat tehát gyorsan megugrik. Ez pedig természetesen a felvásárlási ár zuhanását hozza magával. Ebből sem a termelő, sem a fogyasztó nem profitál. Csak a felvásárló. Mert ugye ők kihasználják, hogy a termelőnek nincs ereje és energiája közvetlenül a fogyasztóknak vagy a boltoknak értékesíteni a paprikát. A nagyobb üzletek pedig nem állnak szóba kistermelőkkel. Így tehát marad a felvásárló és az általa mondott ár. Amire végül úgyis rábólint a gazda, csak ne maradjon a nyakán a termés.

A megoldás persze egy korrekt árat kínáló közös értékesítési szervezet lenne, amelyre egyelőre vajmi kevés esély van, hiszen a mezőgazdaságban hatványozottan érvényes az "Oszd meg és uralkodj!" elv. Amíg a gazdák nem tudnak összefogni és a felvásárlókat kikerülve értékesíteni, addig bizony a fogyasztók is bőrükön érzik a rendszer hibáját.

"Az anyajuhtartás támogatására az idén március 20-tól május 3-ig lehet kérelmet benyújtani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH) - közölte Soproni Horváth Lajos, az MVH sajtófőnöke szerdán az MTI-vel.

A termeléshez kötött, állatlétszám alapú anyajuhtartás támogatása egyike az egységes területalapú támogatáshoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatásoknak.

A támogatható minimális állatszám tíz egyed. A kérelmező köteles a juhokat száz egymást követő napon át - május 4-től - birtokán tartani. Az igénybevétel további feltétele, hogy a gazdálkodó gondoskodjon az állattenyésztési törvényben foglaltak szerinti apaállat használatról is.

A támogatási kérelmet az MVH honlapján közzétett formanyomtatványon kell benyújtani. Az állattartók december 15-ig kapják meg a támogatási határozatot, a kifizetés pedig 2011 januárjában kezdődik. Az összeg mértékéről egy, a későbbiekben megjelenő külön jogszabály rendelkezik majd - tájékoztatott a sajtófőnök. 

Tavaly ezen jogcímen 1,583 milliárd forintot fizetett ki  támogatásként az MVH. Az egy állatra jutó maximális támogatás mértéke 1.700 forint volt. Ha a gazdálkodó juhtejet vagy juhtejterméket is értékesített akkor legfeljebb 1.400 forintot kapott állatonként.

Korábban az MVH azt is közölte: akinek az anyajuhtartás támogatási kérelmét elfogadták, úgynevezett de minimis - azaz kisösszegű - támogatásra is jogosulttá vált az idevonatkozó minisztériumi rendeletben foglalt feltételek mellett. Ennek teljes összege mintegy 750 ezer forintot tesz ki a Juh Terméktanács információi szerint."

- MTI -

Sajnos ma Magyarországon juhot tartani csak úgy éri meg, ha megkapja a telep az állami támogatásokat... Extra jövedelmet jelenthet, ha a gazda sikeresen megpályázza az agrár-környezetgazdálkodási támogatást is. Utóbbi esetén sok kritériumnak kell azonban megfelelni, így pl. a maximális állatsűrűség 2db/hektár lehet, ezen felül a használt legelőkön tilos műtrágyát vagy szerves trágyát kijuttatni, tiltott bármilyen vegyszeres kezelés, stb...

A juhászatok nagy problémája még a gyapjú is, melynek felvásárlási ára mára olyan alacsony lett, hogy a nyírás többe kerül, mint amennyit a gyapjúért kap a gazda. Így tehát csak az állatok egészségének megőrzése érdekében nyírják a birkák többségét. Érdekes adat, hogy a textilipar nyersanyagainak csupán 5%-át adja a gyapjú (ebben már a kasmíri kecske és más egyéb állatok gyapja is benne van).

Roppant fontos volna, ha a magyar családok konyhájába ismét visszakerülne a birkahús, hiszen jelenleg az évente eladott állatok 90%-a Olaszországba kerül exportra. Ez pedig azt jelenti, hogy nem a magyar gazda határozza meg az árat, hanem az olaszországi felvásárló. (Igaz, a fordított árképzés a mezőgazdaság szinte minden területére igaz.)

Sokan vannak akik nem értik, hogy miért is kapnak a gazdák állami és esetleg akár EU-s támogatást is. A válasz egyszerű. Azért, mert olyan helyzetbe hozták őket, amilyenben egyikőjük sem volna életképes. Tudni kell azt is, hogy ezért nem a gazdák a felelősek.

Valami nagyon nincs rendjén Európában. Tüntetnek a románok, tüntetnek a magyarok, a szlovákok és a csehek is. Utóbbiak most félmillió liter tejet öntöttek a csatornákba. Pár évtizeddel ezelőtt bármelyik politikust ezért felhúzták volna az első villanyoszlopra, most pedig hiába rugdossák a gazdák az EU-s követeket, hiába is szántanák fel Brüsszel összes utcáját, akkor sem lenne változás.

Hogy miért nem? Mert nem lehet bevallani, hogy az EU beteg. Nem lehet ilyet tenni, mert akkor a tévé előtt ülő embermilliók felállnának és megkérdeznék, hogy akkor mire is volt jó ez az egész? Hiszen az EU agrárpolitikája már akkor is csapnivaló volt amikor mi beléptünk. Akkor minek léptünk be? Miért kell nekünk 2010-re az SPS rendszer, amikor nyugatról már azt rebesgetik a verebek, hogy a visszatáncoláson kellene spekulálni?

Gráfék mást se csinálnak évek óta, mint másolják a nyugati mintát, ahelyett, hogy a magyar gazdaságot a magyar viszonyokhoz mérten igazgatnák. Semmi egyéni ötlet! Ekkora lendülettel már 8 általánost végzett emberek is kormányozhatnák az országot, hiszen a nyugati példát ők is képesek átvenni!

Itt egy kontinenst felölelő rendszer, az Európai Unió ami nem képes megoldani még a tej felvásárlási problémáját sem. Szép kis rendszer mondhatom. Mert ugye a verseny szabad, a feldolgozók annyit adnak a tejért amennyiért hajlandóak eladni a gazdák. Persze ez a gondolkodásmód a módi a hipermarketek esetében is... Még a beszállító kuncsorog a Tesconak, hogy ugyan tedd már a középső polcra az első osztályú magyar termékemet! Vagy nem lehet, mert nem tudok fizetni? A francba...

Kérdem én, hogy lehet az, hogy ha fenn a tótoknál is gáz van a tejárral, akkor hogy tudják ilyen olcsón nyomni sokszáz kilométerre is a határtól? Az egész színtiszta ellentmondás. Itt van temérdek mennyiségű tej, amire lenne kereslet, de néhány zsíros cég alacsonyan tartja a felvásárlási árakat, a fogyasztótól pedig behajtja a hatalmas pénzeket! Persze piacvédelemre nincs lehetőség, mert EU. Az EU pedig szent, még akkor is ha beteg és haldoklik is.

Az EU-ban nem lehet kompromisszumot kötni, hogy oké, akkor a gazda kapjon min. X forintot a tejért, de nem kap rá állami támogatást és a feldolgozó pedig max. Y+100 forint haszonkulccsal dolgozhat, azért mert az embereknek ez lenne az érdekük. A gazda boldog lenne, mert jó pénzt kap a termékért, a feldolgozó boldog lehet, mert ő is megél az üzletből (ha nem is irreálisan lesz gazdag) és a fogyasztó is ujjonghat, hiszen olcsón vehet annyi tejet amennyit csak akar.

De ilyen nem lesz, mert EU. Meg mert illene már felnőni és elfelejteni ezt az idealista gondolkodásmódot.