Magyar Asztal

Felreppent a hír, hogy bizonyos minisztériumok 2016 márciusáig valamely vidéki nagyvárosba költözhetnének a fővárosból. Az első híradásban a Honvédelmi Minisztérium Székesfehérvárra költöztetéséről, illetve az agrártárca Debrecenbe településéről volt szó. Utóbbi agronómus szemmel nézve meglepő, mivel - úgy vélem - lenne sokkal megfelelőbb helyszín is a szóban forgó intézménynek.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy alapvetően roppant jó ötletnek tartom a központi ügyintézés decentralizációját. Lényeges ez, mivel hazánkat manapság már nem csak a külföldiek, hanem már lassan mi magunk is Budapesttel azonosítjuk. Lényegében minden esemény Budapesten zajlik. Főleg igaz ez a politikára! Ha megválasztanak egy-egy képviselőt akár Zalában, akár Békés megyében, onnantól az az ember szinte minden napját Budapesten kell hogy töltse, elszakadva emiatt saját választókörzetétől, saját választóitól, s azok problémáitól. Kicsit talán javíthat a szakügyintézés meglehetősen negatív megítélésén is a "vidékre" költözés, hiszen minden mezőgazdasággal foglalkozó embert zavar, hogy "budapesti bürokraták" döntenek a sorsuk felett.

Azzal, ha valamely mezővárosba ültetjük le a szaktárcát, szerezhetünk egy jó pontot. Azt a benyomást kelti ugyanis, hogy végre működik a szubszidiaritás, az érintettek közelében van a szaktárca vezetése. Persze ne legyenek illúzióink, ez még nem azt jelenti, hogy több éves szakmai tapasztalattal rendelkező személyek fogják kezükbe venni a minisztériumok vezetését. Nem. Pusztán kissé emberközelibbé válik majd a politika. Mert ugye legyen szó egy szabolcsi pálinkatermesztőről (;-]) vagy egy Bács megyei juhászról, mindig azokat a fránya pestieket szidták, ha valami nem úgy alakult, ahogy ők azt elképzelték.

Természetesen problémák is felmerülnek a szaktárca költözésével kapcsolatban. Az első, hogy a jelenlegi dolgozók, akik Budapesten élnek, ott rendelkeznek ingatlannal, hogyan fognak a minisztériummal együtt Debrecenbe költözni? Ezen felül jöhet még egy jogos kérdés: miért éppen Debrecen? Persze, híres mezőváros, egyeteme külön agrár karral rendelkezik, de ugyanez elmondható Keszthelyről, Mosonmagyaróvárról és Gödöllőről is. Utóbbi ráadásul nem is olyan régen az EP elnökségnek adott helyet a Grassalkovich-kastélyban.

A rendszerváltás óta látványos zuhanást végez a magyar állattenyésztés, s ha a '89-es állapotokat vesszük száz százaléknak, akkor mára már a korabeli termelés felét sem érjük el. Az egyik leglátványosabb példa erre a sertéságazat. A korabeli tízmillió sertés országa ma már arra kényszerül, hogy belső fogyasztásának felét importból elégítse ki. S mint hogy a magyar nosztalgikus nemzet, a legtöbb törekvés az akkori állapotok restaurálására irányulnak.

Az természetesen üdvözlendő, ha a kormányzat törekszik a növénytermesztés és állattenyésztés közti óriási egyenlőtlenség kompenzálására, de egyre több olyan jel mutatkozik, amely arra utal, hogy a fő irányvonal a sertéságazat rövid távú óriási mértékű fejlesztése lesz.

Korábban arról lehetett olvasni, hogy Orbán Viktor előtt van a sertésstratégia, s hogy az ágazatot segítő intézkedések is meg lettek hozva, mint amilyen a vágópontok létrehozása, jogi szabályozásuk megújítása. A napokban látott napvilágot a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) által készített sertésstratégia, amely hét év alatt 666 milliárdos fejlesztési forrást igényelne. A kormányzati szándék nem más, mint a mai, alig 3 milliós sertésállomány megduplázása. A VM oldalán csütörtök (június 21.) óta olvasható Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár ígérete, mely szerint a jövőévi költségvetésből plusz 2,6 milliárd forintos támogatást kíván nyújtani a Kormány a sertéságazat megsegítésére.

Összességében abban, hogy az állattenyésztési ágazat helyzetén javítani kell, minden politikai erő egyetért. Kérdés persze, hogy milyen módon! Lehet vitatkozni a hazai és az EU-s támogatások elosztásáról, legyen az terület alapú vagy állatjóléti juttatás, de az egész termelés legkritikusabb pontja nem annyira a növények elvetése és gondozása, nem is az állatok genetikai előrehaladásának kutatása, a nevelési technológia, hanem az értékesítés. A probléma tehát az, hogy 50%-os piaci részesedése van az importnak, s a magyar gazdák nem csupán akkor fognak tudni versenyképesen termelni, ha technológia területén felzárkózunk a nyugati országokhoz, hanem ha elérhető lesz az, hogy a lakosság preferálja a hazai termékeket, illetve valamilyen módon rá is kényszerülnek a magyar sertéshús választására.

Amennyiben a hazai piacot visszaszerzik a magyar sertéstartók, abban az esetben nagyobb eséllyel lesz anyagi forrásuk arra, hogy beinduljon a technológiai fejlesztés. Az egyik legfontosabb feladatot ebben látom. Természetesen ma is fennáll annak a lehetősége, hogy egy sertéstartó külföldi, jellemzően Kelet-európai piacra termeljen, de ezek a piacok idővel be fognak zárulni, ahogy az megtörtént az orosz gabonaimporttal is az elmúlt évtizedben.

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) honlapján is kívánt a Kormány reflektálni a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) kijelentéseire és kérdéseire. A téma ismét a legaktuálisabb, és az egyik, ha nem a legfontosabb törvény, a földtörvény megalkotása, részleteinek megvitatása. Lássuk, milyen pontokat tart fontosnak kiemelni az agrártárca sajtóosztálya!

"A tervezet deklarálja, hogy termőföldet csak földműves vehet és művelhet. Se külföldi, se magyar jogi személy nem tulajdonolhat termőföldet, csak így lehet megvédeni nemzeti értékünket a spekulánsoktól."

A lényegi mondanivaló természetesen a sorok között rejlik, így tehát fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a VM közleményében nem tér ki a külföldi természetes személyek földszerzési lehetőségeire, tilalmára, amelyre a jobbikos honatyák minden felszólalásukban kitérnek. Ezen felül fontos még azt is megjegyezni, hogy a jelenlegi rendszerben nem tulajdonolhat termőföldet külföldi állampolgár, ugyanakkor zsebszerződések révén bérelhet, s a földhasználatnak ezen módjára sem tér ki a VM válasza.

Bizonyára mindenki számára látható, hogy a földterületek bérlésével is gyakorolható annak használati joga, így tehát továbbra is fenn fog állni az eredendő probléma: kik fogják tudni bérelni a termőföldeket? Erre a kérdésre a VM jelen cikke nem tér ki.

"Széles kompromisszumon alapuló ernyő-törvény készül, ezért a tervezet benyújtását alapos társadalmi egyeztetés előzi meg. "

Valóban, interneten kitölthető kérdőív segítségével kívánta kikérni a gazdák véleményét a VM az optimális birtokméretről, illetve néhány egyéb kérdésről. A témával kapcsolatban itt a Magyar Asztalon is jelent meg bejegyzés, amely úgy gondolom korrektül leírja a módszer és annak minőségének hiányosságait.

"Az új földtörvény vitaanyaga elkészült, melyet az elmúlt hónapokban megtartott konzultációk, szakmai tanácskozások tapasztalatait és javaslatait is felhasználva alakított ki a tárca."

Ezzel kapcsolatban is "papírra" vetettem gondolataimat, s még ma is azt mondom, hogy bár a politikában - sajnos - bevett dolog a saját tábor bevonása és érdekeinek előtérbe helyezése a teljes társadaloméval szemben, a földtörvény horderejénél fogva komolyabb társadalmi szakmai konzultációt kívánna. A bejegyzés itt olvasható.

"A Jobbik eddig azért méltatlankodott, hogy nincs elég idő a földtörvény koncepció társadalmi vitájára, most az egész nyár rendelkezésre áll a tervezet megvitatására, de ez sem jó a pártnak."

Nem kívánok pálcát törni egyetlen párt felett sem, illetve megvédeni sem kívánok senkit - hiszen megvédik ők magukat -, de a földtörvény olyan horderejű kérdéseket kíván tisztázni, hogy abban minden apró hiba tízszeresen fogja megbosszulni önmagát. Nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben egy komplett, minden részletre kiterjedő törvényt tudjon az országgyűlés megalkotni, s ehhez valóban nem biztos, hogy elegendő lesz a két hónap.

A VM egy korábbi, június 9-i keltezésű nyilatkozata pedig utólag kíván választ adni Ángyán József ex-államtitkár által napvilágra hozott, s azóta bebizonyosodott Fejér megyei földszerzési kérdésekre. A téma még ma is aktuális, s minden bizonnyal 2014-ben is igen fontos muníciót fog biztosítani az ellenzéknek.

 A Vidékfejlesztési Minisztérium az új földtörvénnyel kapcsolatos társadalmi vita keretén belül e-levélben kívánja kikérni a gazdák véleményét az általuk optimálisnak tartott birtok méretéről. A kérdőívet elolvasva természetesen felmerül az emberben pár kérdés, amelyekre az alábbiakban ki szeretnék térni.

Az első és legfontosabb tisztázásra szoruló részlet, hogy a gazdák döntő többsége elégedetlen a birtokában lévő föld méretével. Mindenki a minél nagyobb földterületben látja a biztosabb anyagi helyzetet. Persze sok családi gazdálkodó, aki kis területen (~20-40 hektár) végez szántóföldi növénytermesztést nem rendelkezik elegendő tőkével ahhoz, hogy még több földet műveljen meg, de a többség mégis élne a lehetőséggel, ha tudna.

A kérdőívre térve (klikkelés esetén automatikusan letöltődik), a kérdések többsége banális és nevetséges. A harmadik kérdés 'A' pontja így hangzik:

"Hány hektárban maximalizálná az egy magánszemély által tulajdonolt földterület nagyságát?"

A választható válaszok közül az első és egyben a legkisebb birtokméret a 300 hektár. Ezzel már eleve kijelenti a kormány, hogy nem kívánja a jelenlegi maximális korlátozást csökkenteni. A kérdésem az lenne, hogy mi lenne akkor, ha a gazdák többsége 200 hektárban látná ezt a határt? Nevetséges, hogy ilyen válaszadási lehetőség nincs is!

Ezen felül a 'B' részben a magánszemély használt földterület nagysága esetén is a legkisebb választható birtokméret 300 hektár. Érdekes...

A legkomolytalanabb kérdés mégis az ötödik:

"Növényi kultúrától függetlenül mit tart kis/közepes/nagybirtoknak?"

Ki állította össze ezt a kérdőívet?! Hogy lehet olyat leírni, hogy növényi kultúrától függetlenül?! Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki szántóföldi zöldségtermesztéssel, szőlészettel, vagy iparnövényekkel foglalkozik-e! Míg az egyik ágazatban a 100 hektár nagybirtoknak számít, addig ugyanekkora területen nem lehet megélni a kukorica-búza-napraforgó és repce vetésforgóval! Egyik sem összehasonlítható a másikkal!

Véleményem szerint azt, hogy ki számít kis- és nagybirtokosnak, sokkal inkább a megtermelt áru piaci értéke alapján lehetne megbecsülni. El kellene vonatkoztatni attól a rossz berögzüléstől, hogy az agrárium összes szereplőjét ugyanolyan termelési helyzetűnek és értékűnek tekintjük. Azzal nyilván a többség egyetért, hogy egyes ágazatoknak, mint amilyen a szőlészet vagy a zöldségtermesztés, jóval nagyobb az élőmunka igénye, ennél fogva (illetve több más tényező végett) sokkal költségesebb szektor, így tehát egységnyi területen nagyobb értékű árut is állít elő. Gazdasági szempontból is jelentős, hogy melyik művelési ágról van szó az optimális birtokméret meghatározásakor, mivel a jövőben az egyes támogatások igénybevételénél biztosan figyelembe veszik az ágazat jövedelmezőségét is. Ha tehát egy 20 hektáron gazdálkodó szőlősgazdát említünk egy lapon egy 20 hektáron búzát termesztővel, igen nagy hibát követünk el!

Amennyiben ezzel a VM-ben dolgozó kollégák is tisztában vannak, úgy felmerülhet az a kérdés, hogy vajon kire bízták rá a kérdőív összeállítását, illetve ki(k) ellenőrizte(ék) azt? Esetleg mit kívántak elérni a kérdésekkel? Úgy gondolom, hogy ha már ilyen fontos kérdésben kívánják az érintettek véleményét kikérni, akkor illendő volna sokkal komolyabb hangvételű kérdéssort összeállítani! Olyat, amely szakszerűen tükrözné az egyes ágazatok közti jövedelmi, megtérülési, ráfordítási és HR-beli különbségeket!

 Jeff Dunham amerikai hasbeszélő humorista produkciójának (Arguing with Myself) címét kölcsönöztem a mai blogbejegyzéshez, mivel ez írja le a legjobban a Vidékfejlesztési Minisztérium új társadalmi vitáját, amelyet a MAGOSZ-szal kíván lefolytatni.

Figyelembe véve, hogy a MAGOSZ teljes vezetése a Kormány tagja, úgy gondolom, a társadalmi vita kifejezés használata kimondottan nevetséges. Netán éppen Jakab István, az Országgyűlés fideszes alelnöke fog offenzív javaslatokkal felállni a Kormánnyal szemben? Ugyan már! Vagy mondjuk Obreczán Ferenc, aki szintén fideszes országgyűlési képviselő, s aki lelkesen helyesel minden, a pártja által benyújtott javaslatra? A hab a tortán persze Dr. Budai Gyula, a VM parlamenti államtitkára.

Ilyen emberek által vezetett szervezettel kívánja lefolytatni a Fidesz-KDNP kormány a társadalmi vitát? A saját csapat jelentené a társadalmat? Miért nem jelenik meg a kormány egyik felsőoktatási intézményben sem, hogy ott ütköztesse az érveit olyan emberekkel, akik akár magas szinten tudnának hozzászólni a témához? (Gondolok itt az egyetemi oktatókra és egyes tájékozottabb hallgatókra.)

Persze Török Gábor ebben a helyzetben bizonyára megírná, hogy vezető politikusaink nyitottak az ellenvélemény meghallgatására, a kérdésben érintettek elmondhatják véleményüket. Én azonban nem vagyok politológus, aki pártatlanságának látszata védelme érdekében nem ír le olyan, sokak - de nem mindenki - számára egyértelmű dolgot, mint hogy a jelen társadalmi vita nem más, mint egy kommunikációs fogás. A kormány beáll a tükör elé és elmondja saját magának, hogy a készülő törvények milyen jók, s ezt követően ellenvélemény nélkül át is megy a "vitán".

Kíváncsi vagyok, milyen társalgás kerekedne abból, ha az asztal egyik végén Fazekas miniszter úr ülne, a másikon pedig Ángyán József ex-államtitkár (hogy ne egyből egy ellenzéki szakpolitikust említsek). Mert ugye lássuk be, hogy mind a minisztérium, mind pedig a Kormány elvesztette hitelességét, mikor a Darányi Ignác terv napvilágra kerülése után két nappal lemondott egy államtitkár, majd azt követően meglehetősen kemény szavakkal illette hajdani kollégáit.

Számomra elfogadhatatlan, hogy ilyen, - az én értékrendem szerint - aljas módszerrel kívánja a Kormány a valódi társadalom számára a közelfogadottság látszatát nyújtani, főleg egy olyan létkérdéssel kapcsolatban, mint amilyen a termőföld védelme. A földtörvény az egész ország sorsát fogja meghatározni, így tehát nem szabadna egyetlen politikai érdekkör számára kisajátítani az annak létrehozásában való részvétel jogát.