Magyar Asztal

Másodszor ült le tárgyalni a tejtermelőkkel és tejfeldolgozókkal Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, olvasható a VM oldalán. A téma ismét a multinacionális cégek magyar termelőkhöz és beszállítókhoz való inkorrekt hozzáállása volt. Ismét.

Néhány évvel ezelőtt indult el a magyar tejágazat mélyrepülése, amikor is a nyerstej átvételi ára nem haladta meg a 60 forintot, miközben annak előállítása kb. 65 Ft/liter volt. Ebben az időben gyors ütemben zártak be - jellemzően a kisebb - gazdaságok, akik nem tudták tartalékokból, vagy más forrásból átvészelni az ínséges időszakot. A helyzet időközben stabilizálódott, némi anomália azonban még mindig jelen van a magyar piacon. Ez pedig nem más, mint a lengyel és szlovák UHT tej.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy csak akkor van reális esély arra, hogy a magyar fogyasztók a magyar gazdák által előállított terméket vásárolják (jelen esetben tejet, vagy tejterméket), ha biztosítjuk, hogy számukra elérhető áron jussanak hozzá e fogyasztási cikkekhez. Azonban itt csúszik a hiba a számításba, az olcsó, 130-155 forintos lengyel és szlovák import tej formájában. Máig nem tudta nekem senki megmagyarázni, hogy a 86% víztartalmú tejet a jelenlegi üzemanyagárak mellett kinek éri meg elszállítani Lengyelországból vagy épp a Felvidékről hazánk déli határáig?

Budai Gyula azonban ígéretet tett, hogy orvosolni fogják a problémát (és valóban nyújtottak be egy saláta törvényt, amely igyekszik majd stabilizálni a helyzetet), az eredményt pedig kíváncsian várom.

A magyar politikában egyetértés van abban, hogy az ország mezőgazdasági termékeit nem a nyugati országokban kellene megpróbálni értékesíteni, hanem a keleti régióban.

Éppen az imént olvastam a hírt, hogy Ukrajna - kényszerből ugyan -, de 1 millió hektárral növelte a kukorica vetésterületét, amitől az idei évben több mint 10%-os termésnövekedést vár majd. Bár a kifagyott búza helyére került most a kukorica, s ezzel egyidejűleg a kenyérgabona országos termésátlaga drasztikusan vissza fog esni, valamire azért mégis felhívja az ember figyelmét! Mégpedig arra, hogy óriási potenciállal bírnak keleti szomszédaink, hiszen egymillió hektár újravetése nem kis pénzbe kerül.

Fontos felhívni a figyelmet azonban arra, hogy a Kelet-európai államok, így Ukrajna és Oroszország is hosszú évek óta képes megtermelni saját kenyérgabona szükségletét, sőt, mára már igényeik többszörösét képesek megtermeszteni! Persze abban is egyetértenek országunk honatyái, hogy kis hazánknak nem a nyersanyag exportálásból, hanem a hozzáadott értékek révén, a feldolgozott élelmiszerek itthoni és külföldi értékesítéséből származhatna a legnagyobb bevétele. A hazai trend azonban más, hiszen az elmúlt években (is) a gabonák betakarítását követően millió tonna számra áramlik ki az országból a termés, s majd később jön vissza, extra felárral.

Tévedés tehát abba az illúzióba ringatnunk magunkat, illetve politikusaink is hiába igyekeznek erre hivatkozva a felkészültség látszatát kelteni annak, hogy majd az orosz és ukrán piacot megnyerve egyenesbe fordul az ország sorsa. Figyelembe kellene vennünk, hogy rajtunk kívül az összes Kelet-európai ország ütemesen fejleszti gazdaságát! Amennyiben azonban kicsit specializáltabban fogalmazunk, úgy már rejtőzhet némi igazság abban, hogy van felvásárlói potenciál, kereslet keleti szomszédainknál. De nem a gabonák terén. Ezen felül sokkal inkább javasolnám a dél-kelet felé történő nyitást, mivel az elmúlt évek gazdasági trendjei azt mutatják, hogy Törökország ígérkezik a leginkább fizetőképesnek, s igen nagy felvásárlói kapacitással rendelkezik.

Nyissunk tehát kelet felé, de olyan termékekkel, amelyeket az adott célország nem képes megtermelni! Hazánknak igen nagy potenciálja lehet a zöldségek és gyümölcsök, a hosszan érlelt tejtermékek terén. Itt lenne az ideje, hogy szakpolitikusaink ne dilettáns módjára dobálózzanak bejáratott klisékkel, hanem komolyabb piackutatásokra támaszkodjanak!

 Sokan, sokféleképpen közelítik meg az állatokkal való bánásmód, a társ- és gazdasági haszonállatok tartásának kérdéskörét. A szakemberek többnyire gazdasági indíttatásból kutatják az egyes haszonállatok viselkedését, etológiáját. Erre azért van szükség, mivel az állattartásban, így az állatitermék-előállításban alapvetés, hogy jó színvonalon csak egészséges állat tud termelni. Akkor hol is itt a baj?

A probléma ott kezdődik, amikor tömegek véleményét befolyásolja egy-egy kiragadott szegmense a szóban forgó kérdéskörnek. Ilyen például a Dél-Amerikában lefotózott botrányos higiéniai körülmények között működő tojótelep, vagy egy Ázsia legeldugottabb falucskájában készült videóanyag, amin prémes állatokat mészárolnak le. Az állatok tényleges boldogsága szubjektív dolog, hiszen vizsgálhatjuk humán etikai vonatkozásban, valamint gazdasági szemszögből is.

Máig vita folyik arról, hogy mikor tekinthető egy állat - legyen az gazdasági vagy társállat - boldognak? Jólléti állapot-e az, amikor a macskánkat soha nem bántalmazzuk, de a legolcsóbb táppal etetjük, amely hosszú távon valamilyen mikro- vagy makroelem hiányához, esetleg betegség kialakulásához vezet? Beszélhetünk-e jóllétről, ha tyúkjainkat a természetes életmódjukhoz leginkább hasonló körülmények között tartjuk, s így kitesszük őket ragadozók, élősködők veszélyének? Mennyivel lesz boldogabb egy olyan tyúk, amely szabadon kapirgálhat az udvarban, ugyanakkor nagy eséllyel kap el valamilyen parazitát a vadmadaraktól, például verebektől? Kinek van joga eldönteni, hogy melyik technológia a jó, és melyik a betiltandó?

Nagyon sokan vannak, akik humán etikai szemszögből, azaz a minimális fájdalomérzet kiváltásával járó tartástechnológia irányából közelítik meg a témát. Többnyire ezek azok az állatvédők (sok esetben laikusok, dilettánsok), akik a sertések herélése és a szarvasmarhák szarvtalanítása ellen emelnek szót. Előbbi esetben külön vegyszerek alkalmazására lesz szükség, ha vágás után kívánjuk eltüntetni a kanok jellegzetes kanszagát. Amennyiben kémiai úton kívánjuk kasztrálni állatunkat, felmerülhet a kérdés, hogy nem okozunk-e ezzel a beavatkozással hosszabb ideig tartó fájdalomérzet? Arra vonatkozó tudományos adatoknak is híján van a gazdatársadalom, amely vizsgálná a vegyi úton történő ivartalanítás hatását az állat egészségére, végső soron az állati termékekre. Szarvasmarhák esetén jóllétről beszélhetünk, ha a szarvalt állatok megsebesítik egymást a szociális rangsor kialakításakor? Jólétben és jóllétben él-e az az egyed, amely kisebb testmérete révén rendszeresen a kívántnál később, és kisebb mennyiségben jut hozzá a számára szükséges táplálékhoz és ivóvízhez?

Minden esetben, mikor az állatjóllét kérdése merül fel - főleg az intenzív tartástechnológiák kapcsán -, gondoljunk arra, hogy a gazdák erősen érdekeltek állataik egészségének védelmében, hiszen ahogy azt a bejegyzés elején is írtam; csak az egészséges állat termel a kívánt színvonalon. A folyamatosan zargatott, stresszben élő, takarmányban és ivóvízben hiányt szenvedő, netán rossz körülmények között tartott állat nem fog a kívánt ütemben hízni, felborul szaporodásbiológiai rendszere és tejtermelése is drasztikusan csökkenhet. Ezzel pedig súlyos forintokat húz ki gazdája zsebéből. Egy gazda pedig ha másra nem is, erre igazán érzékeny!

A leírtakba belegondolva igazán súlyos és nagy kiterjedésű (sok egyedet érintő) állatjólléti kihágás gazdasági haszonállatokat tartó telepen aligha fordul elő. Sokkal inkább elképzelhető ez a kedvtelésből tartott jószágok esetén, ahol a megunt lovat vagy kutyát, a régen fellángolásból megvásárolt díszbaromfit a tulajdonos teljes mértékben elhanyagol.

 Az országgyűlés elé került a fordított ÁFA-t az agrárágazatba bevezető javaslata. A fordított ÁFA lényege, hogy a termelő nettó áron értékesíti terményét, mely után a forgalmi adót a felvásárló lesz köteles megfizetni. A szabályozás akár már július 1-jén hatályba léphet.

A hír az MTI-től származik, s kitérnek benne arra, hogy fordított ÁFA a gabona-, olajosmag- és fehérjenövény-szektorban kerülne bevezetésre, mivel itt a legmagasabb, a teljes forgalom 30%-át kitevő mértékű a feketegazdaság.

Aki tehát eddig feketén kereskedett, előfordulhat, hogy júliustól teljesen legálisan ne kelljen fizetnie adót. A felvásárló persze továbbra is érdekelt lesz a fekete gazdaságban, hiszen esze ágában sem lesz neki fizetnie a súlyos százalékokat. A kör tehát bezárul: a felvásárló nem lesz hajlandó számlázni a vásárlást, hiszen ha eddig hajlandó volt a termelő feketén lebonyolítani az üzletet, ezután is meg fogja ezt tenni, mivel kiszolgáltatott helyzetben van a felvásárlóhoz képest.

Erkölcsi dilemma helyett tehát gazdasági "csapdába" estünk, hiszen nyitott kérdés marad, hogy a termelő számára mennyire fontos, hogy a papírok rendben legyenek. Arról persze még nem is esett szó, hogy ez az intézkedés elsősorban a nagyobb gazdaságokat érinti. A kis területen, nagyobb élőmunka igényű és magasabb értékű terméket előállító zöldségkertészek nem tudnak majd élni a fordított ÁFA nyújtotta lehetőséggel.

Kíváncsian várom, hogy milyen vita fog lefolyni a témával kapcsolatban mind a Mezőgazdasági Bizottságban, mind pedig a Parlamentben az általános- és a részletes vita folyamán.

 ... a lóbőr, mondta a "Patás", mikor drága Sanyi lovát siratta az Indul a bakterház c., méltán híres filmben. Ha nem is volt teljesen igaza, talán mégis jó irányba tapogatózott...

Direkt nem írtam a pár napja az origo.hu által lehozott cikkről, melyben tételesen felsorolják, hogy melyik Fejér megyei Fideszhez közeli "zöldbáró" hány hektár föld haszonbérleti jogát nyerte el Kormányunktól. A cikkről szinte mindenhol írtak, kivéve persze kedvenc politológusunkat, Török Gábort. Ő inkább firkál a majdhogynem súlytalan MSZP-ről...

Igen érdekes dolog, hogy a Fideszre jellemző frakciófegyelmet az elmúlt két évben nagyobb botránytól mentesen sikerült megőrizni, s erre jött ez a fránya Ángyán prof. Oligarcházott egyet még januárban, erre most kiderül, hogy igaza volt. Bevallom, én is meglepődtem és nem tudtam eldönteni, hogy az a nagyobb szenzáció, hogy valaki igazat mondott, vagy az, hogy van még ember az Narancs Birodalomban, aki képes szembe helyezkedni Orbán Viktorral. Rés van a pajzson! Nem is kicsi!

Érdemes megfigyelni azt is, hogy szinte minden vezető politikusunk rendelkezik termőfölddel. (Ne legyenek illúzióink, ha nem is a saját nevükön, valamely családtagjukén biztosan fellelhető pár /száz/ hektár föld.) A legdrágább dolog tehát a termőföld, főleg most, hogy közeleg a moratórium határideje! Nyugat-Európában az itthoni árak sokszorosáért lehet termőföldhöz jutni, így tehát hihetetlenül nagy az érdeklődés földjeink iránt. Nem véletlen, hogy mindenki, aki csak teheti igyekszik most "bevásárolni". Persze a Kormány tagad. Hisz ez a dolga.

A legdrágább dolog tehát a termőföld. No meg a becsület. Amit most csúnyán elherdált a Kormány azzal, hogy kibabráltak Ángyán Józseffel. A hazugságok fala roskadozik, ezt a mostani esetet pedig frappáns kormányzati kommunikációval nem lehet majd eltussolni. Itt emberek csúnya százalékok úsztak el!