A magyar politikában egyetértés van abban, hogy az ország mezőgazdasági termékeit nem a nyugati országokban kellene megpróbálni értékesíteni, hanem a keleti régióban.
Éppen az imént olvastam a hírt, hogy Ukrajna - kényszerből ugyan -, de 1 millió hektárral növelte a kukorica vetésterületét, amitől az idei évben több mint 10%-os termésnövekedést vár majd. Bár a kifagyott búza helyére került most a kukorica, s ezzel egyidejűleg a kenyérgabona országos termésátlaga drasztikusan vissza fog esni, valamire azért mégis felhívja az ember figyelmét! Mégpedig arra, hogy óriási potenciállal bírnak keleti szomszédaink, hiszen egymillió hektár újravetése nem kis pénzbe kerül.
Fontos felhívni a figyelmet azonban arra, hogy a Kelet-európai államok, így Ukrajna és Oroszország is hosszú évek óta képes megtermelni saját kenyérgabona szükségletét, sőt, mára már igényeik többszörösét képesek megtermeszteni! Persze abban is egyetértenek országunk honatyái, hogy kis hazánknak nem a nyersanyag exportálásból, hanem a hozzáadott értékek révén, a feldolgozott élelmiszerek itthoni és külföldi értékesítéséből származhatna a legnagyobb bevétele. A hazai trend azonban más, hiszen az elmúlt években (is) a gabonák betakarítását követően millió tonna számra áramlik ki az országból a termés, s majd később jön vissza, extra felárral.
Tévedés tehát abba az illúzióba ringatnunk magunkat, illetve politikusaink is hiába igyekeznek erre hivatkozva a felkészültség látszatát kelteni annak, hogy majd az orosz és ukrán piacot megnyerve egyenesbe fordul az ország sorsa. Figyelembe kellene vennünk, hogy rajtunk kívül az összes Kelet-európai ország ütemesen fejleszti gazdaságát! Amennyiben azonban kicsit specializáltabban fogalmazunk, úgy már rejtőzhet némi igazság abban, hogy van felvásárlói potenciál, kereslet keleti szomszédainknál. De nem a gabonák terén. Ezen felül sokkal inkább javasolnám a dél-kelet felé történő nyitást, mivel az elmúlt évek gazdasági trendjei azt mutatják, hogy Törökország ígérkezik a leginkább fizetőképesnek, s igen nagy felvásárlói kapacitással rendelkezik.
Nyissunk tehát kelet felé, de olyan termékekkel, amelyeket az adott célország nem képes megtermelni! Hazánknak igen nagy potenciálja lehet a zöldségek és gyümölcsök, a hosszan érlelt tejtermékek terén. Itt lenne az ideje, hogy szakpolitikusaink ne dilettáns módjára dobálózzanak bejáratott klisékkel, hanem komolyabb piackutatásokra támaszkodjanak!
