Magyar Asztal

Teljesen természetes lehet mindenki számára, hogy a penészes élelmiszer emberi fogyasztásra nem feltétlenül alkalmatlan. Azt azonban kevesen tudják, hogy a penész eltávolításával az étel nem válik fogyaszthatóvá.

A hétköznapi fogyasztó leggyakrabban talán a felbontott és hosszú ideig érintetlenül hagyott lekváros üveg pereme körül és magán a lekvár felszínén találkozik penésszel az étkezések során. A legtöbben a penész eltávolítása után jóízűt eszik a lekvárból, és talán nem is követ el olyan nagy hibát ezzel, mivel Paracelsus óta tudjuk, hogy a dózis teszi az anyagot méreggé. Az azonban óriási hiba, ha valaki úgy gondolja, hogy a penész eltávolítása után az adott élelmiszer ugyanolyan jó minőségű, mint amikor még nem jelentek meg rajta a gombák. Ezek a penészgombák ugyanis anyagcsere-folyamataik során az emberi és állati szervezet számára mérgező anyagokat, mikotoxinokat termelnek. (Myko=gomba, toxin=méreg.)

"Dosis sola facit venenum"

Az állati takarmányozásra használt anyagok mikotoxin tartalmának tekintetében az EU-s jogszabály megengedőbb, mint a humán élelmiszerekkel, ennek több oka is van. Az első, hogy a különböző állatfajok eltérő mértékben képesek tolerálni, sőt, akár lebontani a penészgombák méreganyagait. Így például a szarvasmarhák (a bendőjükben élő sok százezer fajta élesztőgomba és baktérium segítségével) képesek szinte teljes mértékben ártalmatlanítani az ochratoxint. Másodsorban pedig a takarmányok jó részt nem magukban kerülnek etetésre, hanem más összetevőkkel keverve, így tehát az állat által elfogyasztott táplálék mikotoxin tartalom tekintetében "hígul".

A kérdéskör azon túl, hogy a penészes takarmány etetése miatt gazdasági károkat okoz az állattartóknak (romló termelési mutatók) élelmiszer-biztonsági vonzattal is bír, mivel egyes toxinok az állati termékekben is megjelenhetnek. Persze riadalomra semmi ok, hiszen az EU-s jogszabályok határértékét meghaladó élelmiszerekből is óriási mennyiséget kellene elfogyasztani naponta ahhoz, hogy bármiféle hatást kiváltsanak.

 Mivel az élelmiszer lényegében ott kezdődik, hogy mit etetünk az állatokkal, így tehát az sem mindegy, hogy milyen mértékben tudjuk mentesíteni a jószágokat a gombatoxinok okozta terheléstől. Erre a célra a kutatók ezernyiféle toxinkötőt alkotott már, amelyek hatékonysága mindmáig vitatott.

A hétköznapi ember hogyan tud védekezni a mikotoxinok ellen? A legegyszerűbb, ha kerüljük a penészes élelmiszereket, és ha változatosan étkezünk. Ha ezt a két szabályt betartjuk, nincs mitől félni.

Kering a közösségi portálokon és különböző fórumokon egy videó, amelyen a brojlercsirkék feldolgozásának menete látható hat percbe sűrítve. A videó nyilván nem azzal a célzattal készült, hogy így kívánják "taglózni" a társadalmat, s hogy lerántsák a leplet az élelmiszeripar álságos működéséről. Ez a videó azért születhetett meg, hogy bemutassák, milyen precízen, tervezetten és ellenőrzött körülmények között folyik is az élelmiszer előállítása. Mert ez a társadalom elvárása.

A videóval kapcsolatban először arra szeretném felhívni a tisztelt publikum figyelmét, hogy a képsorok Ázsiában készültek, ahol - mint tudjuk - sokkal kevésbé szigorúak az állatvédelmi és az élelmiszer-biztonsági előírások, mint nálunk Európában. Arról például nem tudok, hogy hazánkban használnak-e olyan baromfifelszedő gépet, mint ami a film elején látható. Némi aggályaim is vannak a géppel kapcsolatban, mivel a brojlerek különösen érzékenyek a külső ingerekre, ha zaj éri őket, hajlamosak az istálló egy sarkába összefutni, s több száz jószág pusztulhat el így, illetve fulladhat meg a rakás alján. Szóval egy ilyen gép bizonyos "veszélyt" is hordozhat magában. Az ezt követő képsorok lényegében nem szólnak másról, mint az élelmiszer-biztonságról: a feldolgozásban részt vevő emberek mindegyike a megfelelő öltözéket viseli, így biztosítható az élelmiszer tisztasága. Az pedig, hogy ennyi ember dolgozik egy-egy feldolgozó soron, Ázsiában egyáltalán nem meglepő, hiszen ha valamiből bőven van pl. Kínában, az a humán erőforrás.

A film második percétől látható egy hétköznapi fejőkarusszel. Ennek lényege, hogy a fejés folyamatosan történjen, így biztosítható, hogy az állomány a lehető legrövidebb idő alatt ki legyen fejve, és a tehenek mehessenek is vissza az istállóba enni és pihenni. Ebben a technológiában semmi ördögtől való nincs.

2:48-tól újszülött malacokat láthatunk a kocák mellett. Ami itt a laikusok ingerküszöbét elérheti, az az, hogy a malacok le vannak rekesztve az anyjuktól. Erre azért van szükség, hogy a koca elfekvéskor ne nyomhassa agyon saját malacait. A korszerű fajtáknak és hibrideknek egyébként tizenkét csecsbimbójuk van, így akár ilyen számú malacot is fel tudnak nevelni. Több malacot nem hagynak a szakemberek a koca alatt, mivel azzal nőne az elhullási arány, ami ugye gazdasági veszteséget okoz. Ha egy koca több malacot ellik, mint amit fel tud nevelni, akkor azokat a malacokat dajkásítják, áthelyezik olyan kocához, amely kevesebb utódot hozott a világra. A sertések feldolgozásáról csak annyit tudok elmondani, mint amit a csirkéknél már leírtam: precíz. Ami különbség a videón látotthoz képest az EU-s szabályozásban eltér, hogy az ellető kutricában a kocák felállhatnak.

Ami a videó végén látható, az már tömény demagógia. Az, hogy egyesek a vásárlásnak élnek, és hogy nem képesek mértéket tartani a táplálkozás terén, nem az élelmiszer-termelők hibája. Meg ugye ismét egy Egyesült Államokbeli elhízásos példával jönnek, amiről ugye leírtam már párszor, hogy mi is áll a háttérben.

Azok, akik komolyan érdeklődnek aziránt, hogy hogyan állítják elő az általa fogyasztott élelmiszert, ne ragadjanak le egy-egy hatásvadász videónál! Egy kis kutatómunkával hiteles, szakmailag alátámasztott leírásokat lehet találni a weben is.

Májusban írnom kellett egy blogbejegyzést azért, mert egy testépítő portál önjelölt szakértője égbekiáltó hülyeségeket volt képes közzé tenni a világhálón. Nos, ismét megteszem, lényegében ugyanabból az apropóból, viszont most egy olyan weboldal szolgáltatott apropót, amely valamiféle ezoterikus témakört igyekszik feldolgozni. Nos, a suszter maradjon a kaptafánál, az élelmiszerkérdést pedig inkább azokra bízzák, akiknek valóban ez a foglalkozásuk. Persze ahhoz mindenkinek joga van, hogy ordenáré marhaságokat vessen monitorra, no de hogy még a szakmailag megalapozott hozzászólásokat is töröljék, azért az már meredek! A mai menü a filantropikum.com cikkének tételes cáfolása.

Mivel a megjelentett cikk csupán egy fordítás, így elvileg az abban található óriási tévedésekért az eredeti szerző a felelős. Természetesen hibás a filantropicum.com is abban, hogy egy ilyen téves és ártalmas (!) írás terjedhet a világhálón, félrevezetve laikus emberek százait.

Az első hiba az, hogy már a cikk elején nem tájékoztatják arról az olvasót, hogy az abban foglaltak egésze az Egyesült Államok mezőgazdaságára vonatkoztatandó, hiszen az író, John Pierre is amerikai állampolgár. Ez azért lényeges, mert az Egyesült Államok és az Európai Unió élelmiszer-biztonsági szabályozása nagyon sok ponton eltér. Szóval akkor kezdődjék a cikkben foglaltak tételes, tényekkel igazolt cáfolása!

Az első nagy melléfogás a tejipar szereplőit vádolni azzal, hogy dollár milliárdokat költenek termékeik népszerűsítésére. Fontos tudni, hogy Európában minden kormány törekszik arra, hogy évről évre növelje az egy főre jutó tej, illetve tejtermék fogyasztását. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy kutatások ezrei bizonyítják, hogy azoknál a személyeknél, akik étrendjében rendszeresen előfordul a tej, vagy valamely tejtermék, sokkal kisebb eséllyel alakul ki az időskori csontritkulás, valamint több más betegség. Akit ezek a kísérletek részletesebben érdekelnek, olvasson utánuk Dr. Kukovics Sándor, A tej szerepe a humán táplálkozásban című könyvében.

"Mint minden nőstény emlős (az embert is beleértve), a tehén is tejet választ ki a kicsinye táplálására."

Nyilván itt csupán egy ordenáré fordítási hibáról van szó, mivel a tehenet nőstény emlősnek titulálni a legnagyobb szakmaiatlanság. A helyes szó, amit a tisztelt fordító keresett, a nőivarú. Ezen kívül az ember egy faj, míg a tehén egy faj nőivarú egyedének megnevezése. Tehát az ember szót is cserélném a nőre. A tehén utódát pedig nevetséges dolog kicsinynek nevezni. A teheneknek borjaik vannak. Persze ez is csupán formalitás, de a szaktudás hiányát remekül tükrözi. Az igazi nettó hülyeség azonban csak ezután következett!

"Ennek a zsír- és hormondús (közel hatvan féle hormon és növekedési faktor) anyagnak az a célja, hogy a kisborjút egy év alatt közel 317 kg-ra hízlalja."

A helyesírási hibáktól eltekintek, elnyomom magamban a nyelvtan nácit. Egészen pontosan melyik az a hatvanféle hormon, amire gondolnak? Ha ilyen súlyú állítást enged meg magának valaki, akkor legalább támassza alá egy táblázattal, hivatkozzon valamely kutatásra! A "newborn calf"-ot kisborjúnak fordítani olyan bűn, mintha valaki beállítana a Dózsa táborba zöld-fehérben, és még csodálkozna azon, ha nem hívják meg egy sörre. De maradjunk a szakmai alapokon!

Aki azt hiszi, hogy egy borjú egy évig valóban csak a saját anyjának tejét fogyasztja, az nyisson ki egy témába vágó tankönyvet, és olvasgasson már a borjúnevelésről! A tejhasznú szarvasmarhák esetén két hónapos korban történik a "választás", amely azt jelenti, hogy a későbbiekben már nem kap tejet vagy tejpótló tápszert. Erre az időre az állat már rá van szoktatva a szálas takarmányra, vagy a szilárd tápra. Egy ilyen idős borjú (fajtától függően) 65-85 kg közötti tömegű. Egyébként a tejtermelő állományoknál nem célja a gazdának, hogy hizlalja az állatot, mivel a túlsúllyal rendelkező jószág nehezebben vemhesül, így tehát később is fog elleni, amíg pedig nem ellik le, nem fog tejelni sem, addig pedig csak takarmányozni kell, ami ugye jelentős költség. Az ipari tej előállítására használt holstein-fríz fajtát kb. 13 hónapos kor körül, illetve 350 kg testtömeg megléte esetén szokás tenyésztésbe venni. Ekkor már majdnem egy éve biztosan nem fogyaszt tejet. Hazánkban állatjóléti előírás a borjak két hónapos korban történő csoportos tartásba vétele, tehát ez a játszma már itt le is zárul.

"Vemhességi ideje alatt a tehén ösztrogénszintje közel harmincszorosára emelkedik."

A tejelő tehenek esetén gazdasági cél, hogy ellés után az állat a lehető legrövidebb időn belül vemhesüljön, hiszen akkor ismét ellés következik, s következhet az újabb laktáció. Természetesen az újbóli vemhesülésnek vannak biológiai korlátai. Az első, hogy az ellést követően a méhnek regenerálódnia kell, ezt nevezzük involúciónak. Ez kb. 40 napig tart, ez idő alatt a tehén folyamatosan tejet termel. Ha éppen a 40. napon ivarzik, ezt észre is veszik, termékenyítik és még vemhesül is, akkor is még kb. egy hét telik el az inplantációig, a méhfalba történő beágyazódásig. A vemhesség során pedig hormonális szempontból a tehén szervezetében a progeszteron-dominancia a jellemző: "A petefészken vemhességi sárgatest van, ami az általa termelt progeszteronnal gátolja a hipotalamusz-hipofízis elülső lebenyének gonadotrophormon kibocsátását (FSH, LH) negatív feed-back úton gátolva a ciklusfunkciót." (Látits, 2006)

"Napjainkban, mióta a tejfeldolgozó üzemek szinte folyamatosan “szivattyúzzák” a teheneket a nagyobb profittermelés miatt, nagyobb hormonszintek (úgy természetes mint mesterséges) vannak jelen a kinyert tejben, amelynek zsírtartalma szintén az egekben járhat."

Amennyiben a fejőházi fejést nevezi a szerző szivattyúzásnak, úgy elmondanám, hogy már a '70-es években is így történt a tehenek fejése, és pusztán a tény, hogy az állatok a nemesítés és a precíz takarmányozás végett több tejet adnak, még nem jelenti azt, hogy a tejmirigyek szekrétuma nagyobb mennyiségű hormont tartalmazna. A kettő között semmiféle összefüggés nincs. A tejleadást serkentő hormon egyébként az oxitocin, amely csupán annyit tesz, hogy összehúzza a simaizomszövetet, ezáltal az alveolusokból a tejcsatornákba áramlik a tej.

A szarvasmarhák tejének zsírtartalmát elsősorban az állat fajtája határozza meg. A nagyüzemekben tenyésztett holstein-frízek teje átlagosan 3,2-3,8% tejzsírt tartalmaz. Ez esetenként lehet 4, vagy akár 2,8% is. Vannak kimondottan zsíros tejet termelő fajták, mint amilyen a jersey, az ayrshire és a brown swiss, azaz a svájci borzderes. Ezeknek a fajtáknak itthoni tenyésztésszervezését a Koncentrált Tejű Fajták Tenyésztők Egyesülete végzi. A tej zsírtartalmát befolyásolja az időjárás is. Nyáron hígabb, azaz alacsonyabb, télen magasabb a zsírtartalom. Ezen kívül a takarmány rosttartalmának növelése képes bizonyos mértékben emelni a zsírtartalmat, ez viszont kétélű fegyver, ugyanis a tejtermelésre szelektált holstein-frízeknek nagy mennyiségű energiára van szükségük az intenzív termeléshez, amelyet csak úgy tudunk biztosítani számukra, ha a takarmányban növeljük az abrak arányát, s ezzel annak rosttartalmát csökkentjük. Az egek alatt vajon mire gondol a szerző? A legzsírosabb tejet a jersey adja, de a felső érték itt is a 6-6,5%.

"Az extra mennyiségű tej termelése érdekében a tehén végletekig erőltetett tőgye néhány esetben olyan mértékben megnyúlhat, hogy azt már a földön húzza, így ezek könnyen befertőződhetnek (mastitis)."

A tehén tőgye nem megnyúlik, hanem annak mirigyes állománya olyan súlyú lesz, hogy az azt tartó belső szalagok ereszkednek meg. Ettől a tehén tőgybimbója a csánk vonalába kerülhet. Aki a szakmában kicsit is jártas, az tudhatja, hogy ez a legkisebb mértékben sem növeli a tőgygyulladás (mastitis) kialakulásának esélyét. A tehenek klinikai tőgygyulladásának elsődleges oka, hogy a szarvasmarha faj minden további nélkül belefekszik saját trágyájába, s a fejés után még nem teljesen záródott tőgybimbón keresztül a kórokozók a tőgybe juthatnak. Ha egy tehén valamilyen oknál fogva a földön húzná a tőgyét, úgy az alomanyag és a betonpadozat miatt olyan sérüléseket szenvedne, hogy fejésre alkalmatlanná válna, technológiai selejt lenne és rövid úton párizsiként végezné valamely boltban. Az úgynevezett "leszakadt" tőgyű tehenek fejése is problémás, hiszen nehéz alulról a bimbókra felhelyezni a fejőgépet, így tehát az ilyen állatokat általában ki szokták selejtezni.

"Leszakadt" tőgyű tehén (Forrás: phrensh-greens.com)

"Ebből adódóan, már természetszerűleg adagolnak antibiotikumokat a fejősteheneknek."

Az Egyesült Államokban lehetséges antibiotikumok adagolása a takarmányhoz hozamfokozás céljából, míg az Európai Unióban, így tehát hazánkban is ez szigorúan tilos. Ha valóban szívlapáttal szórnánk az állatba az antibiotikumokat, akkor rövid idő alatt az összes kórokozó rezisztenssé válna az adott hatóanyagra. A legtöbb Escherichia coli törzs így is körberöhögi például a kanamicint. Az antibiotikumokat általában injektor segítségével (tű nélküli fecskendő) juttatjuk a beteg tőgynegyedbe, s bár a négy tőgynegyed egymástól szövettanilag elkülönül, a gyógyszer hatóanyag eljut a szervezet többi részébe, így tehát mind a húsrészek, mind pedig a tej meghatározott ideig nem értékesíthető.

Tőgyinfúzió használata (Forrás: smartsamm.co.nz)

"A tehéntej egy másik összetevője az IGF-1 (insulin-like growth factor 1)"

Az inzulinszerű növekedési faktorról Amerikából jöttem, hormonokat hoztam című bejegyzésemben már írtam. Egyébként hogy lehetne már a tej összetevője egy hormon bomlásterméke?! Ez olyan, mintha egy gulyáslevesre azt mondanánk, hogy annak összetevője a cink, csak mert található benne néhány ilyen elem is.

"Ha a szervezetben rákos sejtek vannak, ezek növekedését és burjánzását okozhatja az illető enzim."

Azért azt tudni kell, hogy a növekedési hormonnak - amely minden ember szervezetében természetszerűen megtalálható -, ez a bomlásterméke is természetes, hogy bizonyos mennyiségben jelen van. Éppen ezért erre fogni a daganatos betegségek kialakulását, égbekiáltó hülyeség. Szívesen olvasnék erre vonatkozó tanulmányokat!

"Rizs-, mandula-, és kókusztej- mind jó választás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, igazán élvezhetőek teljes kiőrlésű gabonafélékkel, zabpehellyel és krémlevesekkel."

Ha a tej egészségtelen, akkor a rendszeresen fogyasztott teljes kiőrlésű gabona mi? A fuzárium nemzetségbe tartozó penészgombák toxinjai (pl. T-2) bizonyítottan ösztrogén hatásúak.

Az eredeti szerző, John Pierre szakmai előéletéről egyébként semmit nem tudhatunk meg, még saját weboldalán sem. Lényegében tehát nem más, mint egy nagyon lelkes laikus, aki elhiszi saját magáról, hogy feltalálja a langyos vizet. Tevékenysége azonban nagyon káros, mivel lejáratja azt a több millió embert, aki a mezőgazdaságban dolgozik, azokat a kutatókat akik publikációk százezreit készítették a témával kapcsolatban.

 Sokan, sokféleképpen közelítik meg az állatokkal való bánásmód, a társ- és gazdasági haszonállatok tartásának kérdéskörét. A szakemberek többnyire gazdasági indíttatásból kutatják az egyes haszonállatok viselkedését, etológiáját. Erre azért van szükség, mivel az állattartásban, így az állatitermék-előállításban alapvetés, hogy jó színvonalon csak egészséges állat tud termelni. Akkor hol is itt a baj?

A probléma ott kezdődik, amikor tömegek véleményét befolyásolja egy-egy kiragadott szegmense a szóban forgó kérdéskörnek. Ilyen például a Dél-Amerikában lefotózott botrányos higiéniai körülmények között működő tojótelep, vagy egy Ázsia legeldugottabb falucskájában készült videóanyag, amin prémes állatokat mészárolnak le. Az állatok tényleges boldogsága szubjektív dolog, hiszen vizsgálhatjuk humán etikai vonatkozásban, valamint gazdasági szemszögből is.

Máig vita folyik arról, hogy mikor tekinthető egy állat - legyen az gazdasági vagy társállat - boldognak? Jólléti állapot-e az, amikor a macskánkat soha nem bántalmazzuk, de a legolcsóbb táppal etetjük, amely hosszú távon valamilyen mikro- vagy makroelem hiányához, esetleg betegség kialakulásához vezet? Beszélhetünk-e jóllétről, ha tyúkjainkat a természetes életmódjukhoz leginkább hasonló körülmények között tartjuk, s így kitesszük őket ragadozók, élősködők veszélyének? Mennyivel lesz boldogabb egy olyan tyúk, amely szabadon kapirgálhat az udvarban, ugyanakkor nagy eséllyel kap el valamilyen parazitát a vadmadaraktól, például verebektől? Kinek van joga eldönteni, hogy melyik technológia a jó, és melyik a betiltandó?

Nagyon sokan vannak, akik humán etikai szemszögből, azaz a minimális fájdalomérzet kiváltásával járó tartástechnológia irányából közelítik meg a témát. Többnyire ezek azok az állatvédők (sok esetben laikusok, dilettánsok), akik a sertések herélése és a szarvasmarhák szarvtalanítása ellen emelnek szót. Előbbi esetben külön vegyszerek alkalmazására lesz szükség, ha vágás után kívánjuk eltüntetni a kanok jellegzetes kanszagát. Amennyiben kémiai úton kívánjuk kasztrálni állatunkat, felmerülhet a kérdés, hogy nem okozunk-e ezzel a beavatkozással hosszabb ideig tartó fájdalomérzet? Arra vonatkozó tudományos adatoknak is híján van a gazdatársadalom, amely vizsgálná a vegyi úton történő ivartalanítás hatását az állat egészségére, végső soron az állati termékekre. Szarvasmarhák esetén jóllétről beszélhetünk, ha a szarvalt állatok megsebesítik egymást a szociális rangsor kialakításakor? Jólétben és jóllétben él-e az az egyed, amely kisebb testmérete révén rendszeresen a kívántnál később, és kisebb mennyiségben jut hozzá a számára szükséges táplálékhoz és ivóvízhez?

Minden esetben, mikor az állatjóllét kérdése merül fel - főleg az intenzív tartástechnológiák kapcsán -, gondoljunk arra, hogy a gazdák erősen érdekeltek állataik egészségének védelmében, hiszen ahogy azt a bejegyzés elején is írtam; csak az egészséges állat termel a kívánt színvonalon. A folyamatosan zargatott, stresszben élő, takarmányban és ivóvízben hiányt szenvedő, netán rossz körülmények között tartott állat nem fog a kívánt ütemben hízni, felborul szaporodásbiológiai rendszere és tejtermelése is drasztikusan csökkenhet. Ezzel pedig súlyos forintokat húz ki gazdája zsebéből. Egy gazda pedig ha másra nem is, erre igazán érzékeny!

A leírtakba belegondolva igazán súlyos és nagy kiterjedésű (sok egyedet érintő) állatjólléti kihágás gazdasági haszonállatokat tartó telepen aligha fordul elő. Sokkal inkább elképzelhető ez a kedvtelésből tartott jószágok esetén, ahol a megunt lovat vagy kutyát, a régen fellángolásból megvásárolt díszbaromfit a tulajdonos teljes mértékben elhanyagol.

Kartika Liotard asszony (dán szocialista politikus) sürgetné az EU-t a klónozott állatokból származó termékek szabályozása kapcsán. Jelenleg moratórium alá esik a klónozott állatitermékek forgalmazása, így étkezési célra jelenleg tilos felhasználni a klónozott állatokat.

A témakör egyelőre meglehetősen új, így jogi szabályozás sincs a klónozott termékekre, nincs releváns szakvélemény arra vonatkozólag, hogy ártalmas-e az egészségre a klónozott állatokból készült élelmiszer. A klónozás menetéről itt egy ábra, amely megtekinthető nagy méretben ide kattintva.

Amíg tilos a klónozott állatitermékek forgalmazása, addig széles körben nem fog elterjedni, bár nem csekély aggodalomra ad okot, hogy a GMO növények terén is az Európai Bizottság fog dönteni valószínűleg teret engedve a Monsato és Pioneer amerikai cégeknek. Meglátjuk melyik nagy cégeknek lesz érdeke a klónozott állatok előállítása... Lobbi persze már most is van, ahogy az alábbi kép is bizonyítja.

A felirat jelentése a képen: "Biztonságosabb tej és élelmiszer a haszonállatok klónozása által."

További képek a Tennessee Egyetem által klónozott üszőkről itt tekinthetők meg.