Magyar Asztal

Tegnapelőtti bejegyzésemben említést tettem arról, hogy mennyire rossz irányba halad a hazai média, s hogy a hétköznapi emberek figyelmét milyen komolytalan dolgokkal kötik le a közélet meghatározó emberei. Erre az egyik legjobb példa Szájer József május 10-én, a Kossuth téren elhangzott beszéde. Ebben, a retorikai szempontból egyébként is nehezen alulmúlható beszédben ugyanis olyan prioritást érdemlő célokat tűzött ki, amelyeket egy, a politikával kevésbé foglalkozó laikus is meg tud cáfolni, pusztán saját tapasztalatai alapján szerzett érvkészlet segítségével.

Azt hiszem, hogy Szájer beszéde generált bennem egy új gumicicát, amelyen rágódhatok majd talán hónapokig is, már ha valamely fenomenális képességű kollégája rá nem kontráz a populizmus és demagógia fékezhetetlen biciklijén. Egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, hogy az otthoni pálinkafőzés oly hangsúlyos szerepet kapott a Kossuth téri "speech" során, mint amilyen akár a magyar termőföld védelme, vagy a bankadó. Értem én, hogy efféle, a legegyszerűbb vidéki lakos által is értelmezhető szintre kell levinni az EU-s politikáját a Kormánynak, de azért azt nagyon kétlem, hogy a vidéki társadalom meggyőzésre szoruló része éppen erre a témára lenne a leginkább vevő. Mert ugye aki az elmúlt évtizedekben otthon szeretett volna pálinkát főzni, az eddig is megtette, aki pedig főzetett, az jövőre is főzetni fog. Akinek pedig éppenséggel munkája sincs, annak nem lesz pénze százezreket érő lepárló megvásárlására és üzembe helyezésére. Arról nem is beszélve, hogy a pálinka nagy szerelmeseinek jelentős része még annak a képességnek sincs birtokában, hogy legalább utána nézzen annak, hogy hogyan is működik egy ilyen lepárló. Könyörgöm, tényleg ez a legfontosabb a Kormánynak?! Vagy tényleg csak efféle témájú vitákban érzik kompetensnek magukat? Ugye nem?

Értem én, hogy nem szólhat egy Kossuth téri beszéd két héttel az EP választás előtt arról, hogy előre láthatólag öt forinttal fog csökkenni a közeljövőben a nyers tej felvásárlási ára, és hogy ez hogyan fogja érinteni a termelőket, s azt sem gyónhatja meg a tisztelt publikumnak a Kormány, hogy a magyar termőföld megvédését úgy eszközölték, hogy leosztották a haveroknak amit le lehetett. (Mind a mai napig nem olvastam a fősodratú médiában arról, hogy Mészáros Lőrinc megvásárolta a székesfehérvári székhelyű Aranykorona Zrt-t.) Ezt még úgy meg is értem, hiszen senki nem ellensége saját magának, viszont azt tényleg nem értem, hogy miért nem dob legalább egyetlen csontot a Fidesz az otthon ülő, valódi értelmiségnek?

Miért nem ejt el legalább néhány olyan információmorzsát Szájer József, ami a másodperc töredékére azt sugallja, hogy igen, mi értünk ám a dolgokhoz, de az előttünk álló zászlólengetőket mégsem traktálhatjuk piaci trendekkel és statisztikával. Tudom, hogy egy efféle beszédnek nem szabad erről szólnia, de ha őszintén belegondolunk, semmilyen híradás nem szól ezekről a témákról. Tapasztalatból tudom, hogy a parlament Mezőgazdasági Szakbizottsága milyen színvonalú tárgyalásokat szokott folytatni és őszintén szólva el vagyok keseredve. Figyelembe véve, hogy az új ciklusra felálló bizottság tagjai lényegében ugyanazok, mint az előző négy évben, nem várhatunk frenetikus szakmai felemelkedést.

Sajnos nem érzem a mai kormányzati kommunikációban a szakértői kompetenciák meglétét. Persze, lehet a zászlólengetők 27%-ával is kétharmadot csinálni, de ahogy telik az idő, ez egyre inkább kevés lesz! Rendben, védjük meg a magyar akácot és az otthoni pálinkafőzést Brüsszelben, de ki fog minket megvédeni a tartalomnélküliségtől és a felszínességtől?

Két hete minden nap úgy ébredhetünk, hogy bármely hírportált is olvassuk, a címoldalon ott fog figyelni egy cikk a földtörvény közelgő tárgyalásáról, elfogadásáról. Ángyán József kilép a Fideszből. Míg van akinek ez elégedettséget okoz, addig a többség bizony kezét tördelve, a vészharangot kongatva kiabálja tele a sajtót, s a magyar vidék végnapjairól beszél.

Több mint egy éve tart már Ángyán József vesszőfutása. Több mint egy esztendeje járja a településeket a helyiek meghívásának eleget téve, hogy elmondja: nem azt teszi a Fidesz-KDNP, mint amit 2010-ben ígért a gazdáknak. Ez a politikai része a dolognak, amellyel nem kívánok most foglalkozni. Nézzük a dolgot pusztán gazdasági szempontból, még akkor is, ha a valódi helyzetet ábrázoló tortának ez a szegmens is pusztán csak egy apró szelete.

A legfontosabb hozománya az új földtörvénynek - a kormányzati kommunikáció tagadása ellenére - az, hogy néhány jogi csavarral külföldi állampolgár is termőföldhöz juthat majd. Legálisan. Úgy tűnik, hogy már a piac megnyílása előtt bekövetkezik az, amire mindenki számított: a felvásárlási verseny következtében a termőföld ára drasztikusan ugrani fog. Erről a jelenségről már a portolio.hu is beszámolt. Ez a jelenség pedig éppen a kis és közepes gazdaságok tulajdonosait tartja távol a földvásárlástól, tehát a kormányzati kommunikációban foglaltakkal ellentétben, homlokegyenest az itthoni agrobiznisz-milliárdosok erszényébe talicskázza a pénzt. Ezt persze mindenki tudja és mindenki belátja, de a parlamenti kétharmad, az parlamenti kétharmad.

Szokás arra hivatkozni, hogy csak a nagy földterületen, több ezer hektáron gazdálkodók lehetnek versenyképesek. Ez is igaz, azonban a Csányi-birodalom már rátette a magyar sertésipar és húsfeldolgozás legjavára. Azt pedig mindenki tudhatja, hogy gazdasági szempontból nem a legelőnyösebb dolog, ha egy-egy szektor néhány résztvevőre szűkül. Az OTP-n keresztül birtokolja Csányi Sándor a Pick Szegedet, s most épít saját vágóhidat Mohácson. Ezt tetézi még az a tény, hogy Orbán Viktor még a látszatra sem ad: először saját maga avatja fel Csányi csípőteleki szarvasmarhatelepét, majd a Bonafarm csoport egy fő emberét engedi az Agrárkamara alelnöki pozíciójába.

Persze, ahogy azt a Vastagbőr blog is megírta; meg lehet védeni a magyar földet a külföldiektől úgy, hogy néhány magyar (?) ember kezébe összpontosítjuk azt. Társadalmi szinten az ilyen mértékű centralizáció biztosan nem fog semmi jót eredményezni.

Azért majd csak jegyezzük meg a földtörvény szavazásánál, hogy melyik képviselő hogyan voksol, és ha eljön az ideje, akkor a tisztelt szavazók nyugodtan tegyenek fel nekik kényelmetlen kérdéseket! Ha máskor nem is, majd a '14-es választás lezárultakor hadd hullajtsanak ők is könnycseppeket a magyar földért!

Az agrár-közigazgatásnak van egy érdekes, a többi szektorra nem jellemző vonása, ez pedig az automatizmusa. Ezt bizonyíthatja az is, hogy az első és második Gyurcsány-kabinet szinte egyetlen pozitív szereplője tudott maradni az akkori földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Gráf József. Ez olyannyira igaz, hogy a Magyar Nemzet cikkezett Gráf lehetséges miniszterelnök-jelöltségéről is, aminek oka pedig igen egyszerű és kézenfekvő volt: az agráriumban dolgozó politikusok ritkán kerülnek akkora rivaldafénybe, mint a populárisabb témával foglalkozó kollégáik. Ez igaz volt a választások előtt, és úgy tűnik ma is helytálló kijelentés.

Aktuális példának vehetnénk akár a jelenleg regnáló Kormány miniszterét, a karcagi ügyvédet, Fazekas Sándort. A többség talán csak akkor találkozik a nevével, ha a földmoratóriumról, vagy egy-egy frekventáltabb témáról, esetleg a betakarítások utáni jelentésekről nyilatkozik. Persze a jelenlegi helyzetet kissé színesebbé teszi az Ángyán József által kevert konfliktus, de a kabinet még így is viszonylag kis veszteséggel tudta átvészelni az elmúlt két évet. Természetesen a félidőben tett számvetés csupán jóslatokhoz adhat alapot, hiszen az eddig meghozott törvények a kormányzati kommunikáció és a valóság malomkövei között őrlődnek. A lényegi, végső kérdés az, hogy vajon képes lesz-e a Fidesz-KDNP frakció a '13-as kampány kezdetéig rendbe szedni embereit, összezárni sorait, hogy az ellenzékkel való szópárbajok során legyen elég töltény abban a bizonyos revolverben.

Az első nagy, hibás lövés egyértelműen Ángyán lemondása (egyesek szerint lemondatása) volt, mivel az általa biztosított tudományos hitel hiánya igen sokat csorbít a Fazekas-kabinet megítélésén, már csak azért is, mivel az egyetemi professzor vezette a szocialisták idejében a tüntető gazdák és a kormány közti párbeszédet.

A második baklövés az ún. chips-adó bevezetése volt. Az egyes élelmiszerek egészségkárosító hatására hivatkozva történő többletbevétel beszedés kimondottan rosszul csapódott le a hétköznapi emberek, a fogyasztók között. Az amúgy is rossz vásárlóértékű fizetés mellé még drágult több olyan élelmiszer, amely a nyári időszakban tömegesen fogy: az ízesített sörök, üdítők, ropogtatni valók. Persze a válasz, mely szerint így növelhető a gyümölcslevek és lekvárok piaca, elvethető, hiszen a gyümölcsösök döntő részét a fagy és az aszály tönkretette.

Roppant rosszul jött ki a választások során igen hangsúlyozott méltányos földreform, mely során a Kormány garantálta, hogy nem a nagybirtokos, ún. zöldbárók fogják kapni az állami földek bérleti jogát, s végül éppen Ángyán hozta nyilvánosságra a Fejér megyei földmutyit, melyben a fideszes és hozzájuk köthető emberek nyerték meg a pályázatok közel 90%-át. Ezek után csak hab volt a tortán, amikor fideszes országgyűlési képviselőkről derült ki, hogy valamilyen úton-módon termőföldhöz jutottak a pályázatok során. Emellett persze megtelt a sajtó a Nyerges-testvérek és sok más oligarcha térnyerésével.

Bár még a kukorica és a napraforgó betakarítása nem történt meg, már kijelenthető, hogy összességében a tavalyinál rosszabb évet tudhat maga mögött az agrárium, amit meg fog sínyleni a mezőgazdasági szakigazgatás is. A földtörvény még mindig várat magára, így különösen nagy hangsúly kerül majd a szeptemberben kezdődő parlamenti ülésszakra. A Fidesz negyedik tölténye a földmoratórium lesz. Ebben a kérdésben a lehető leggyorsabban kell olyan megoldást találniuk, amely az EU számára is elfogadható, illetve teljesíti a szavazók egyöntetű akaratát is. Bár politikai elemzés során nem illő jóslatokba bocsátkozni, az azonban elmondható, hogy ha a második Orbán-kormány nem fogja tudni hathatósan megvédeni a magyar termőföldet és vízkincset, az igen rövid úton a '14-es választások elbukását jelentheti a számukra.

Szeptembertől újra szól a hatlövetű, meglátjuk, immáron célba találnak-e a szakpolitikusok!

Ettől a témától hangos a napi sajtó, és néhány szintén aktuális kérdéstől eltekintve lényegében a legnagyobb port is a termőföld tulajdonlását és használatát szabályozó törvény kavarja. Megszólaltak már külhoni és hazai gazdasági elemzők, birtokpolitikai szakértők, valamint a magyar gazdatársadalom is. A kicsik itthon földet (vagy több földet) szeretnének, a nagyok pedig féltik az elmúlt évtizedek alatt megszerzett (vagy összeharácsolt) területeiket. Szigorú törvényt kell alkotnunk, ha valóban meg kívánjuk védeni földjeinket, de meddig szabad elmenni? Néhány gondolatomat szeretném megosztani az alábbiakban.

Lehetünk-e túl szigorúak?

Erre a kérdésre sokan rögtön rá is vágták, vagy az igent, vagy pedig a nemet. A válaszadás előtt szeretném feltenni a kérdést, hogy fordított esetben hogyan vélekednénk. Ha példának okáért Hollandiában vagy Dániában lenne hasonló a birtokpolitikai viszony, őket fenyegetné a veszély, hogy a magyarok vásárolják fel az ottani termőföldeket, ezzel tönkretéve a helyi lakosokat, gazdákat, vajon ők küzdenének a moratórium fenntartásáért, vagy valamilyen törvényi szabályozással ellehetetlenítenék a külhoni tőkések földhöz jutását? Bizonyosan.

Természetesen a külföldi tőkebeáramlás és intenzív térnyerés nem valótlan veszély, nem városi legenda. Az ország nyugati megyéinek többségéből egyre gyakrabban hallani a helyi gazdák és a környéken strómanokon keresztül földet vásárló külföldiek közötti vitákról, peres ügyekről. A veszély tehát valódi, amire a magyar törvénykezésnek reagálnia kell.

Szabad-e nyíltan, vagy burkoltan államosítani?

Érzékeny kérdés, hiszen Magyarországon hozzászoktunk, hogy jog-, és nem igazságszolgáltatás van. Sok esetben a külföldi állampolgárok törvényes úton, a jogrendszerünk kiskapuit kihasználva jutottak termőföldhöz, s ily módon jogosan is használják azt. Ha tehát az állam elvenné tőlük a földet, szerződéseiket semmisnek tekintené, akkor támadható volna a bíróságon. Először tehát a magyar jogrendszert kell módosítani ahhoz, hogy annak a korábbi szerződések ne tudjanak eleget tenni, s így a földeket elveszítené a jelenlegi bérlő vagy tulajdonos. Ezt nevezném burkolt államosításnak. Hogy szabad-e ilyet tenni? Igen. A magyar kormánynak a magyar emberek megélhetéséért kell küzdenie. Ha sérül közben pár külföldi állampolgár érdeke, akkor egyetlen vállvonással el tudnánk intézni a dolgot: a szlovák nyelvtörvény is homlokegyenest megy az EU-s alapelveknek, mégis életben van mindmáig. Akkor pedig nekünk mi félnivalónk van?

Piaci stabilitás, termelékenység

Több névtelenségbe burkolózó ( ---> számomra hiteltelen) közgazdász is azt nyilatkozta, hogy a földtulajdonlás szigorú feltételekhez kötése akár 40%-kal is csökkentené hazánk termelését, illetve piaci egyenlőtlenségeket okozna, sérülne a verseny hazánkban.

Melyik az a közgazdász, amely az országunkat jellemző piaci helyzetet bármikor is igazságosnak vélte? Mikor beszélhettünk egyenlő versenyhelyzetről, amikor egyes cégek (éppen a legnagyobb tőkével rendelkezők) adómentességet élveztek és élveznek mindmáig? Ilyen adózási háttérrel úgy vélem nem lehet azt mondani, hogy a jelenlegi földtörvény túlkompenzálja a kis- és közepes gazdaságokat. Természetesen azt sem hiheti senki, aki kicsit is jártas a jogi kérdésekben, hogy majd egyik napról a másikra válnak majd gazdátlanná a földek.

Mi miatt kell tehát félnünk?

Ami miatt komolyabban kell aggódnunk, az a kormánypártok hintapolitikája, azaz hogy a kezdeti határozottságuk a tárgyalások végére majdhogynem teljes önfeladással, "meghunyászkodással" végződik. Míg a szlovák kormány kiállt a nyelvtörvénye mellett és beintett az EU-nak, addig itthoni vezetőink az IMF minden feltételét elfogadták, lényegében feladva álláspontjaikat. Amint tehát Brüsszel bírálni fogja az új földtörvényt, azt kis vitatkozást követően módosítani fogják.

Félnünk kell továbbá attól, hogy a Fidesz-KDNP kormány a termőföldek magyar kézben tartásának lehetőségét abban látja, hogy a lejáró földbérleti pályázatokat rendre a saját holdudvarukban lévők kezére játsszák. Ez az út is járható, hiszen Fejér megyében már bevált, de hosszú távon biztosan nem szolgálja a 2014-es választásokra kitűzött célokat.

Összességében elmondható tehát, hogy még a jelenlegi gazdasági helyzetben is eszközölhető volna egy olyan földtörvény, amely nyíltan előnybe hozza a magyar gazdálkodókat és rossz helyzetet teremt a strómanoknak, spekulánsoknak, ehhez azonban igen erőteljes kiállásra lenne szükség mind itthon, mind pedig az európai politikai csatatéren. Idehaza ehhez megvan a támogatás a lakosság részéről, még azt is figyelembe véve, hogy a korábbi földbérleti pályázatok okozta csalódás igen sokakban hintette el a kételkedés magvait.

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) honlapján is kívánt a Kormány reflektálni a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) kijelentéseire és kérdéseire. A téma ismét a legaktuálisabb, és az egyik, ha nem a legfontosabb törvény, a földtörvény megalkotása, részleteinek megvitatása. Lássuk, milyen pontokat tart fontosnak kiemelni az agrártárca sajtóosztálya!

"A tervezet deklarálja, hogy termőföldet csak földműves vehet és művelhet. Se külföldi, se magyar jogi személy nem tulajdonolhat termőföldet, csak így lehet megvédeni nemzeti értékünket a spekulánsoktól."

A lényegi mondanivaló természetesen a sorok között rejlik, így tehát fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a VM közleményében nem tér ki a külföldi természetes személyek földszerzési lehetőségeire, tilalmára, amelyre a jobbikos honatyák minden felszólalásukban kitérnek. Ezen felül fontos még azt is megjegyezni, hogy a jelenlegi rendszerben nem tulajdonolhat termőföldet külföldi állampolgár, ugyanakkor zsebszerződések révén bérelhet, s a földhasználatnak ezen módjára sem tér ki a VM válasza.

Bizonyára mindenki számára látható, hogy a földterületek bérlésével is gyakorolható annak használati joga, így tehát továbbra is fenn fog állni az eredendő probléma: kik fogják tudni bérelni a termőföldeket? Erre a kérdésre a VM jelen cikke nem tér ki.

"Széles kompromisszumon alapuló ernyő-törvény készül, ezért a tervezet benyújtását alapos társadalmi egyeztetés előzi meg. "

Valóban, interneten kitölthető kérdőív segítségével kívánta kikérni a gazdák véleményét a VM az optimális birtokméretről, illetve néhány egyéb kérdésről. A témával kapcsolatban itt a Magyar Asztalon is jelent meg bejegyzés, amely úgy gondolom korrektül leírja a módszer és annak minőségének hiányosságait.

"Az új földtörvény vitaanyaga elkészült, melyet az elmúlt hónapokban megtartott konzultációk, szakmai tanácskozások tapasztalatait és javaslatait is felhasználva alakított ki a tárca."

Ezzel kapcsolatban is "papírra" vetettem gondolataimat, s még ma is azt mondom, hogy bár a politikában - sajnos - bevett dolog a saját tábor bevonása és érdekeinek előtérbe helyezése a teljes társadaloméval szemben, a földtörvény horderejénél fogva komolyabb társadalmi szakmai konzultációt kívánna. A bejegyzés itt olvasható.

"A Jobbik eddig azért méltatlankodott, hogy nincs elég idő a földtörvény koncepció társadalmi vitájára, most az egész nyár rendelkezésre áll a tervezet megvitatására, de ez sem jó a pártnak."

Nem kívánok pálcát törni egyetlen párt felett sem, illetve megvédeni sem kívánok senkit - hiszen megvédik ők magukat -, de a földtörvény olyan horderejű kérdéseket kíván tisztázni, hogy abban minden apró hiba tízszeresen fogja megbosszulni önmagát. Nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben egy komplett, minden részletre kiterjedő törvényt tudjon az országgyűlés megalkotni, s ehhez valóban nem biztos, hogy elegendő lesz a két hónap.

A VM egy korábbi, június 9-i keltezésű nyilatkozata pedig utólag kíván választ adni Ángyán József ex-államtitkár által napvilágra hozott, s azóta bebizonyosodott Fejér megyei földszerzési kérdésekre. A téma még ma is aktuális, s minden bizonnyal 2014-ben is igen fontos muníciót fog biztosítani az ellenzéknek.