Magyar Asztal

Pár napja több sajtóorgánum, így a nem rég életre hívott Magyar Idők napilap is beszámolt arról, hogy a szarvasmarha ágazatban rekord mennyiségű szarvasmarha üsző (nőivarú, tejet még nem termelő egyed) került vágóhídra. A cikkben ennek egyértelmű okaként a nyers tej túltermelését jelölik meg. Nos, a helyzet korántsem ilyen egyértelmű.

Először is, nagyon fontos tejpiaci esemény történt idén: kivezetésre került a kvóta, amely meghatározta, hogy egy-egy termelő mekkora mennyiségű tejért kaphat EU-s támogatást. (Termelhetett az adott gazdaság a kvótájánál több tejet, ám a kvóta felett termelt mennyiségre már nem kapott támogatást, és így az amúgy is legjobb esetben nullszaldós ágazat a támogatás nélkül biztosan deficites.)

A tejkvóta kivezetésekor rögtön mélyrepülésbe kezdett a nyers tej felvásárlási ára. Aki korábban 90-95 forintot kapott egy kilogramm nyers tejért, az a kvóta megszüntetése után örülhetett, ha 80 forint körüli árat tudott kipréselni a felvásárlóból. Logikus tehát, hogy ilyen feltételek mellett egyetlen dolgot tehet a termelő: csökkenti a kiadásait. Mivel az állattenyésztésben a legjelentősebb összeget a takarmányozás teszi ki, így az állománycsökkentés a legkézenfekvőbb megoldás. Ezen belül két lehetőség kínálkozik: vagy bátrabban selejtezik ki az öreg teheneket, vagy a növendékektől szabadulnak meg. Itt nyilván azokról az állatokról van szó, amelyek normális körülmények között a tenyészutánpótlást jelentették volna. Fontos továbbá, hogy elsősorban a tejhasznú szarvasmarhák növendékeiről beszélünk. Ezek a fajták húspiaci értéke jóval alatta marad a kimondottan hústermelésre szelektált fajtákénál, ellenben jelentős genetikai értékkel bírnak a tejágazaton belül.

A tény tehát, hogy jelentős mennyiségű növendék került vágóhídra, valószínűleg kevésbé a tej túltermelése miatt történ meg, s sokkal inkább a tejár drasztikus csökkenésének következménye. A szarvasmarha-ágazat ráadásul - biológiai okokból kifolyólag - sokkal kevésbé rugalmas, mint a baromfi-, vagy a sertéságazat, éppen ezért jobban rá van szorulva a stabil gazdasági háttérre. Az eddig sem túl szilárd háttér felbomlott, és ennek következménye a termelőn csapódik le. (Megfigyelhető, hogy a felvásárlási ár zuhanását nem követte egyenes arányban a fogyasztói ár változása.)

Orosz-ukrán ellentét, Eurovíziós Dalfesztivál, miniszterelnök-beiktatás, EP választás, és még sorolhatnám, hogy mennyi hír foglalja le a magyar közvélemény figyelmét az elmúlt hetekben. A sok botrány között viszont volt egy, amely felett bár nem siklott el a hazai média figyelme, mégsem kapott megfelelő mértékű figyelmet. Ez pedig nem más, mint a május 1-jén lejáró földvásárlási moratórium. Illetve az ezzel némileg összefüggő nemzetközi élelmiszer-termelés. Mert ugye enni muszáj, aki pedig eszik, az fogyaszt, az pedig ugye a gazdaságot pörgeti.

Nem fogok a szokásos klisékbe bonyolódni, és arról sem kívánok rövid értekezést tartani, hogy a kishantosi gazdaság vetésének beszántása milyen jogi kérdéseket vet fel. Inkább szeretnék valami - szerintem - lényeges dologra rámutatni. Egy olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, ami kicsit politika, kicsit etika, kicsit mezőgazdaság.

A hagyományos értelemben vett Európa keleti végein véres háború dúl. Az egyik oldalon ott áll az az Orosz Föderáció, amely az elmúlt évtizedben hallatlan mértékben fejlesztette saját mezőgazdaságát és élelmiszeriparát, a másik oldalon pedig egy Ukrajna, amelyet hátulról tol maga előtt az Európai Unió. Az az Európai Unió, amely egyik legnagyobb közéleti problémája, hogy férfinak, vagy nőnek tekintsen egy osztrák énekest. Érezzük a különbséget? Az Európai Uniót olyan személyek vezetik, mint az a Daniel Cohn-Bendit, aki köztudomásúan pedofil, s az EP-ben olyan politikai csoportok léteznek, amelyeknek tagjai elvileg azonos értékrendet képviselnek, ám mégsem jutnak lényegében semmilyen fontos kérdésben dűlőre egymással sem, nem hogy az ellentétes oldalon ülőkkel.

Hogy éreztessük a különbséget: Magyarországon az a szenzáció, amikor átadják Budapest legújabb metróvonalának egy részét, amelyet tíz éve folyamatosan építettek, míg néhány ex szovjet állam, mint amilyen Kazahsztán, bámulatos fejlődésen megy keresztül. Az elmúlt évek alatt nem vettük észre, hogy bizony tőlünk keletre mind a társadalom, mind pedig a gazdaság elkezdte felfedezni a saját magában rejlő potenciált, és valljuk be, remekül élnek is fejlesztési lehetőségeikkel. Míg mi belső, erkölcsi és értékrendi vitákat folytatunk arról, hogy szabadna-e egy transzszexuális embert mutogatni fő műsoridőben a köztelevízióban, addig Oroszország egyetlen tollvonással leállította a magyar hús importját. Hogy miért? Mert megteheti. Megteheti, mert az elmúlt évek folyamán óriási pénzeket ölt saját ellátásának biztosítására, s arra, hogy a nyugati exporttól való függőségét csökkentse. Míg a mi kormányunk a rezsicsökkentés és az otthoni pálinkafőzés védelmét kívánja folytatni Brüsszelben, addig Oroszország sok százezer hektár földdel növeli vetésterületeit. Hamarosan előfordulhat, hogy nem mi fogunk Ivánnak és Tányának almát vinni, hanem majd ők hozzák azt nekünk. Az Egyesült Államok és Európa is úgy tekint még ma is Oroszországra, mint a kommunista propagandaplakátok mekkájára. Azt hisszük, hogy még ma is két vodka lecsapása között felpattannak az ősöreg MTZ-re, aztán dülöngélve és csalinkázva elvetik a jövő évi krumplit, hogy legyen miből szeszt főzni. A valóság teljesen más.

Persze, lehet gazdasági ki, ha én nemet játszani, de be kellene végre látnunk, hogy míg mi a melegek házasodásához való jogaival pingpongozunk, addig a leglényegesebb kérdésekben teljesen impotens mind hazánk, mind pedig az EU. Komolyan a rezsicsökkentés fogja talpra állítani Magyarország gazdaságát? Tényleg a házi pálinkafőzés a leglényegesebb problémánk?

Hozok egy példát, csak hogy érzékeltessem a magyar-orosz viszonyt! Hazánkban a legnagyobb vetésterülete évről évre a kukoricának van, megközelítőleg egymillió hektár. Oroszországban 2012-ben csak pohánkából (hajdinából) vetettek ennyit (FAOSTAT).

Szóval, tisztelt Európa, el kellene gondolkodni azon, hogy jó irányba halad-e a kontinens, és hogy vajon megfelelő értékrenddel vagyunk-e felvértezve a kelet felől érkező, egyáltalán nem toleráns, viszont annál hatékonyabb politika ellen? Őszintén szólva, a tegnapi dalverseny döntőjénél, mikor a roppant toleráns és ájrópai közönség kifütyülte az orosz versenyzőket, én csak tapsoltam volna. Tapsoltam volna a két hölgynek, és a közönségnek. Előbbieknek elismerően, a másik csapatnak pedig szánakozva. Szerintem Putyin is csak tapsolni tud a mélyen tisztelt Nyugatnak. Ahhoz a teljesítményhez, amelyet húsz éve produkálunk, csak gratulálni lehet.

A magyar politikában egyetértés van abban, hogy az ország mezőgazdasági termékeit nem a nyugati országokban kellene megpróbálni értékesíteni, hanem a keleti régióban.

Éppen az imént olvastam a hírt, hogy Ukrajna - kényszerből ugyan -, de 1 millió hektárral növelte a kukorica vetésterületét, amitől az idei évben több mint 10%-os termésnövekedést vár majd. Bár a kifagyott búza helyére került most a kukorica, s ezzel egyidejűleg a kenyérgabona országos termésátlaga drasztikusan vissza fog esni, valamire azért mégis felhívja az ember figyelmét! Mégpedig arra, hogy óriási potenciállal bírnak keleti szomszédaink, hiszen egymillió hektár újravetése nem kis pénzbe kerül.

Fontos felhívni a figyelmet azonban arra, hogy a Kelet-európai államok, így Ukrajna és Oroszország is hosszú évek óta képes megtermelni saját kenyérgabona szükségletét, sőt, mára már igényeik többszörösét képesek megtermeszteni! Persze abban is egyetértenek országunk honatyái, hogy kis hazánknak nem a nyersanyag exportálásból, hanem a hozzáadott értékek révén, a feldolgozott élelmiszerek itthoni és külföldi értékesítéséből származhatna a legnagyobb bevétele. A hazai trend azonban más, hiszen az elmúlt években (is) a gabonák betakarítását követően millió tonna számra áramlik ki az országból a termés, s majd később jön vissza, extra felárral.

Tévedés tehát abba az illúzióba ringatnunk magunkat, illetve politikusaink is hiába igyekeznek erre hivatkozva a felkészültség látszatát kelteni annak, hogy majd az orosz és ukrán piacot megnyerve egyenesbe fordul az ország sorsa. Figyelembe kellene vennünk, hogy rajtunk kívül az összes Kelet-európai ország ütemesen fejleszti gazdaságát! Amennyiben azonban kicsit specializáltabban fogalmazunk, úgy már rejtőzhet némi igazság abban, hogy van felvásárlói potenciál, kereslet keleti szomszédainknál. De nem a gabonák terén. Ezen felül sokkal inkább javasolnám a dél-kelet felé történő nyitást, mivel az elmúlt évek gazdasági trendjei azt mutatják, hogy Törökország ígérkezik a leginkább fizetőképesnek, s igen nagy felvásárlói kapacitással rendelkezik.

Nyissunk tehát kelet felé, de olyan termékekkel, amelyeket az adott célország nem képes megtermelni! Hazánknak igen nagy potenciálja lehet a zöldségek és gyümölcsök, a hosszan érlelt tejtermékek terén. Itt lenne az ideje, hogy szakpolitikusaink ne dilettáns módjára dobálózzanak bejáratott klisékkel, hanem komolyabb piackutatásokra támaszkodjanak!

 "Kamattámogatásos hiteleket szorgalmaz a malmok és az állattenyésztők számára a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ), hogy az idén megtermett búza belföldön maradhasson – nyilatkozta az agromonitor.hu-nak Vancsura József, az érdekképviselet elnöke. A hazai felhasználók és feldolgozók tőkehiányos helyzet miatt ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy a jó minőségű termény jelentős részét a kereskedők az exportpiacokon értékesítik. A búzafelvásárlási árak az elmúlt egy hétben 20 százalékkal csökkentek az aratás előtti, 50 ezer forinton felüli tonnánkénti árvárakozásokhoz képest, de a GOSZ szerint a következő hetekben újra 50 ezer forint körül árszinten stabilizálódhatnak."

- agromonitor -

Sokan úgy vehetik észre, hogy kis hazánkban mindig mindent rossz irányból közelítenek meg, nem csupán a polgárok, de a vezetők is (sőt, még csak ők igazán!). Mert hát vegyük példának Oroszországot, ahol is 2010-ben a nyári aszály miatt betiltották a gabonák exportját. Hogy miért? Mert ezzel:

• biztosították, hogy az ország igényeinek megfelelő mennyiség maradjon az országban
• megelőzték a spekulációt

Hazánkban főleg az utóbbi a probléma, ugyanis sokan előre felvásárolták a gazdáktól a gabonát, külföldön értékesítették, majd ugyanezek a cégek hozták vissza és adták el a felvásárlási árnál jóval magasabb összegért.

Természetesen Oroszországot nem köti az EU-s szabály, mely tiltja az áruk szabad áramlásának korlátozását, így tehát hazánkban elvileg nem tiltható meg egy gazdának sem, hogy külföldre értékesítse terményét.

 

Valamilyen védelemre, protekcióra szükség lenne hazánkban is, az aggódók a kormánytól várnák a közbelépést, hiszen a profitorientált gazdák nem érdekeltek abban, hogy hazai feldolgozónak adják el terményüket.

 

 

Bár az esős időjárás miatt idén is csúszik a termények betakarítása, a hétvégére már várható lesz több megyében is a munkálatok megkezdése. Amint a gabona lekerül a földekről, elkezdődik az ár spekulációja, a piaci harc.

 

---

 

Minden bizonnyal sokan jártak már úgy akár hipermarketben, akár kisebb közértben, hogy a rekeszből kivett fokhagymacsokor bizony Kínából utazott kis hazánkba. Ezen persze nem szabad csodálkozni, elvégre Kína rengeteg mezőgazdasági termény előállításában világelső. De ki hitte volna, hogy a világ foghagymatermésének háromnegyedét adja Kína?

Mindehhez persze hozzátartozik néhány érdekes adat is:

"Az EU termésének felét évek óta Spanyolország adja, ahol az idén 140 ezer tonnára csökkent a termés, összefüggésben a kisebb termőterülettel és az alacsonyabb hozamokkal. Spanyolország exportlehetősége az utóbbi időben folyamatosan szűkült; vezető európai termelőként sem tudott árban versenyezni a kínai termékkel."

- AKI -

Visszanyalt a fagyi. Az odáig rendben, hogy minket is csak azért vettek be a "nagyok" az kis klikkjükbe, hogy legyen hova tolni a maradékot és a selejtet, de amikor az ő orruk alá dörgölnek, az már tényleg odaver. Van egy ismerősöm akinek a holland virág tett keresztbe. Ezek után igazán berobbanhatna Kína a tulipánbizniszbe, hogy kicsit átérezzék a csít a hollandok is. Persze képzelhetjük, hogy ha még Spanyolország sem képes versenyezni Kínával, akkor kis hazánk labdába se rúghat.

"Az EU-hoz hasonlóan Magyarországon is csökken a fokhagyma termelése. 2009- ben a tavaszi aszály és a nyári tartós meleg is hozzájárult a kisebb terméshez. A belföldi termést évek óta kiegészíti az egyre növekvő import, ami elsősorban Kínából származik. A KSH adati szerint 2009. első kilenc hónapjában a fokhagyma behozatala több mint 90%- kal nőtt az előző év azonos időszakához képest."

- AKI -

Szinte minden gabonanövényből túltermelés van, zöldségfélékből és fűszerekből pedig dől be keletről a Kínai... Na, lehet agyalni azon, hogy minden rendben van-e...