Magyar Asztal

Arra gondoltam, hogy itt a 21. század első évtizedének utolsó évének hajnalán megpróbálok némi gondolatébresztőt írni a ránk váró vásárlási akciókkal kapcsolatban. Persze egetrengető okosságokra nem kell számítani, hiszen aki nem vak, az hamar átlát egy-egy vérszegényebb akción. Nézzük mikor is lesz akciós egy áru!

1. eset

Alig néhány nap van hátra az adott termék szavatossági idejének lejártához. Ilyenkor 10-20%-os árengedménnyel általában rábírhatók az emberek arra, hogy megvásárolják az akciós élelmiszert. Valójában nem történik átverés, hiszen amit vásárolunk az még fogyasztható. Csupán arról van szó, hogy egyszerűbb eladni kisebb haszonnal, mint megsemmisíteni (vagy átcímkézni amennyiben lehetséges).

2. eset

Anno még üzemelt minden városban több hivatal által működtetett értékcsökkent árukat kínáló bolt. Ezeken a helyeken lehetett kényszervágáson átesett állatok húsát venni jóval olcsóbban, mint a rendes körülmények között leölt és közértekben kínált húsokat. Valójában az állat egészséges volt, csak például eltörött a lába szállítás közben és emiatt kellett kényszervágni.

Ma ezeket kapjuk meg "akciós" fedőnév alatt, holott nem az, hiszen nem is szabad őket ugyanolyan áron kínálni mint a rendes húsokat. Átverés nincs, viszont etikailag egyáltalán nem korrekt a dolog.

3. eset

Az Auchan által elhíresült, ugyanakkor ősidők óta alkalmazott módszer az árukapcsolás. Egy termék árát drasztikusan lecsökkentjük, hogy a fogyasztók, a vásárlók beözönljenek a boltba. Az Auchan pl. olcsóbban kínálta a görögdinnyét mint amennyiért ő maga megvásárolta. A Jancsi bá' pedig szépen besasszézott, vett egy dinnyét, de az asszony úgy döntött, hogy ha már úgyis ott vannak akkor vesz még pár dolgot. Ezzel máris fogyasztásra bírta a kereskedő a drága magyar polgártársat.

A hatás fokozható persze ha pl. a roppant olcsó termék valamilyen általános fogyasztási cikk (liszt, cukor, tej, stb...) és mellé valami szintén rendszeresen fogyasztott élelmiszert tesznek, az átlagosnál magasabb áron kínálva. Amit bukik az egyik árun, a másikon a többszörösét szedi be.

4. eset

A leghétköznapibb módszer, ha valami nagyon nem fogy, akkor előzetes drágítás után akció néven vissza csökkentik a termék árát az eredetire. Jópár embert megfog, ha valami látványosan ki van plakátolva, a sorok közé kis állványokra teszik hogy szinte már át kell rajta esni. Azok akik gyakran vásárolnak és figyelemmel követik az árakat, könnyen kiszűrik az efféle átveréseket.

Amennyiben kihagytam esetleg valamelyik kedves húzást akkor várom kommentben!

Csomagolási trükk: akciós SPAR liszt

Kartika Liotard asszony (dán szocialista politikus) sürgetné az EU-t a klónozott állatokból származó termékek szabályozása kapcsán. Jelenleg moratórium alá esik a klónozott állatitermékek forgalmazása, így étkezési célra jelenleg tilos felhasználni a klónozott állatokat.

A témakör egyelőre meglehetősen új, így jogi szabályozás sincs a klónozott termékekre, nincs releváns szakvélemény arra vonatkozólag, hogy ártalmas-e az egészségre a klónozott állatokból készült élelmiszer. A klónozás menetéről itt egy ábra, amely megtekinthető nagy méretben ide kattintva.

Amíg tilos a klónozott állatitermékek forgalmazása, addig széles körben nem fog elterjedni, bár nem csekély aggodalomra ad okot, hogy a GMO növények terén is az Európai Bizottság fog dönteni valószínűleg teret engedve a Monsato és Pioneer amerikai cégeknek. Meglátjuk melyik nagy cégeknek lesz érdeke a klónozott állatok előállítása... Lobbi persze már most is van, ahogy az alábbi kép is bizonyítja.

A felirat jelentése a képen: "Biztonságosabb tej és élelmiszer a haszonállatok klónozása által."

További képek a Tennessee Egyetem által klónozott üszőkről itt tekinthetők meg.

Vannak olyan élelmiszerek és élvezeti cikkek, amelyek esetében egy-egy típus teljesen különböző lehet. Ilyen például a bor. Valaki a pinot noir-ra esküszik, más pedig a furmintra. Van aki az előbbit, más az utóbbit preferálja.

Miért ne lenne ez hasonlóképpen például a szarvasmarhahússal? A legtöbb vásárló nem tudja, hogy ha marhahúst vásárol, akkor milyen fajtát is kap. Pedig ez ugyanolyan fontos, mint pl. a bornál a szín vagy a fajta.

Egyáltalán nem mindegy, hogy egy vastag, szépen márványozott charolais-t [sárolé] majszol az ember, vagy egy gyenge minőségű holstein-frízt. Előbbi ugyanis - többek között - a lehető legjobb húsminőségre lett kinemesítve, míg utóbbi egy tejelő fajta, amely minőségben és élvezeti értékben mérföldekkel lemarad a hús típusú fajtáktól.

Szeretném kikérni minden olvasóm véleményét e kérdésben!

Szerinted hasznos lenne-e, ha a feldolgozók és üzletek feltüntetnék a terméken, hogy az milyen fajtájú állat húsa?

Egyik olvasóm felvetett gondolatát boncolgatnám kicsit, hogy akkor pontosan jó-e a bio és mik szólnak ellene?

Ahhoz, hogy egy élelmiszer (pl.: búza) bio lehessen, egy akkreditált hatóságnak felügyelnie kell, hogy valóban nem kapott-e permetszert vagy műtrágyát. A bizonyítványért persze pénzt kér, ami sok-sok minta esetén elég tetemes összeget tehet ki. Tehát a hitelesítés jó üzlet.

Csakhogy míg a hagyományos, azaz konvencionális termeléssel el lehet érni a hektáronkénti 5-8 tonna átlagtermést, addig ugyanazon a földterületen bio gazdálkodással csak 2-4 tonnát. (Amennyiben szerencsés a termelő és nem támadja meg valami igen erős kártevő az állományát.) Az átlag termés kisebb, de a trágyázási költség (istállótrágya, nem mű!) magas volt, a talajművelés is pénzbe került, mint ahogy a vetés és esetleg az öntözés is. Tehát kiadás volt bőven, amit ebből a kevés termésből és - ha kap a gazda akkor - EU-s alamizsnából kell visszahoznia. Tehát a bio termék ára nagyon magas lesz, esetleg kártevőket fog tartalmazni, amik betegséget is terjeszthetnek, (gondoljunk csak a fuzáriumos esetekre) vagy drasztikusan csökkenthetik a termék eltarthatóságát.

Amennyiben pedig 50-50%-ban lenne a piacon hagyományos és bio élelmiszer, akkor a csökkenő kínálat (mivel alacsony a termésátlag) miatt még a konvencionális technológiákkal termelt termékek ára is feljebb szökne, holott már most is ott tartunk, hogy emberek ezrei a létminimumból, vagy az alatt tengődnek.

De lássunk egy példát! Egy tejelő teheneket tartó gazda pár tehene megbetegszik, ezért külön istállóba kell őket tennie és gyógyszeres kezelésben kell részesítenie őket. Az állatorvos által felírt gyógyszerek dobozára és használati utasítására is minden esetben fel van tüntetve az egészségügyi várakozási idő, tehát hogy a gyógyszer utolsó adagolásától számítva mennyi időnek kell eltelnie amíg az állat tejét ismét a többiével vegyítve el lehessen adni.

Amennyiben a gazda a kezelés alatt álló tehén tejét továbbra is a többiével együtt értékesíti, a rendszeres minőségi ellenőrzésen fennakadna és roppant súlyos büntetésekre számíthatna. A többség nem kockáztat ilyesmit, főleg ha ezzel a vevőkörét is elveszítené.

Belátható tehát, hogy a hagyományos, nem bio tej is 99,9%-ban teljesen megbízható, semmi sincs ami indokolná a 3×-os áron vásárolható bio tej megvásárlását.

Summa summarum: szükség van a bio termékekre, hiszen van rá kereslet, vannak akik meg tudják fizetni a magasabb árat érte. Szívük joga. De a bio termékek túlsúlyba kerülése már megfosztana bizonyos társadalmi csoportokat egyes alapvető élelmiszerektől is akár.

A média is gyakran erősíti, hogy a fogyasztónak jó az olcsó import élelmiszer.

De mitől olcsó számos külpiacról származó élelmiszer? Ezt a kérdést nem szokták föltenni.

Márpedig legtöbbször azért, mert a környező országok a többleteiket rendkívül alacsony áron helyezik el külpiacon – ezzel védve nemzeti piaci áraikat – továbbá az importnál a kereskedők minimális árrést alkalmaznak (1-6%), míg a hazai élelmiszert 30-60 %-kal terhelik, ezzel háttérbe szorítva a hazai termék forgalmát. A külpiacról származó termékek esetében nem kérnek bónuszt (utólagos visszatérítés), ami a beszerzési ár 15-30 %-a a hazai termékeknél. Így az 45-90 % hátránnyal indul, azaz ennyivel “megdrágítva” kerül a polcokra.

Elgondolkodtató az is, ha megnézzük, hogy mi a  gazdasági haszna annak, ha hazai élelmiszert vásárolunk.

A külföldi termékből az államkasszába csak az ÁFA jut, de azt is a magyar vásárló fizeti meg. Ma például a dobozos tejek 50 % -a külföldi 0 ft adóbefizetéssel, kivéve az ÁFA befizetést. Az adótartalmat a magyar fogyasztó megfizeti, de az a külföldi államháztartást gazdagítja.

Ellenben minden hazai terméknek rengeteg munkabér és adó tartalma van, foglalkoztatást biztosít, megtartja a lakosságot és az agrokultúrát.

Ebből az adóból tartjuk el a közszférát, (oktatás, egészségügy, államigazgatás, nyugdíj, családi pótlék, stb.) és a munkanélkülieket is.

Megélhetést, munkát ad a traktorosnak, a tehenésznek, a szerelőnek, a feldolgozónak, a logisztikának és nemzeti jövedelmet állít elő

Ezek a dolgozók munkabért kapnak (nem segélyt a hazai foglalkoztatottak adójából).

A hazai termékelőállításból képződik az SZJA, a TB, az EHO, a munkavállalói járulék, a munkaadói járulék, a társasági adó, iparűzési adó, építmény adó, gépjármű adó, szakképzési hozzájárulás  és az ÁFA befizetések is.

A felhasznált jövedéki termékek után jövedéki adót kell fizetni. A termelés és feldolgozás során felhasznált ipari anyagoknak szintén jelentős adó tartalma van.

Ez az adó a külföldi élelmiszerből nem a magyar államkasszába kerül.

Csak egy példa: ha a tejipar éves árbevétele 250 milliárd Ft, akkor ebből bér+adó formájában 75 milliárd Ft kerül a költségvetésbe. Ha a külfödi forgalom 80 milliárd Ft, akkor viszont 24 milliárd Ft esik ki a magyar kasszából. Ez nem hiányzik ? És ez a példa csak a tejágazatról szólt, hol van még a többi hazai élelmiszer ágazat.

Minden nemzet kultúrájának szerves része a gasztronómia, a tradicionális hazai ételek. Nem kellene megfosztani a magyar lakosságot ettől az értéktől.

A szakma azért harcol, hogy a hazai termékek kereskedelmi pozícionálása, fogyasztói megítélése jobb legyen. Megfelelő kontroll nélkül ne kerülhessen be az országba gyenge minőségű élelmiszer és legalább olyan odaadással őrizzük nemzeti piacainkat, ahogy ezt a régi uniós tagországok kifinomult technikával – sokéves tapasztalattal a hátuk mögött - teszik.

                                      Tej Terméktanács