Magyar Asztal

A MÉBiH fórumot tartott a bio élelmiszerek minőségéről és biztonságáról. A rendezvényen a szakhatóságokon kívül termelők is részt vettek. Az egész eseményről olvasható beszámoló a MÉBiH honlapján.

Ami a cikkből a leglényegesebb, azt külön kiemelem, mivel nem is olyan rég kemény hitvitába keveredtem az egyik túl lelkes olvasómmal. (A vita itt olvasható.) A lényeget tehát kiemelném:

"Azonban azt sem szabad elhitetni, hogy minden, ami nem biotermék, az egészségre káros, vagy rossz minőségű, selejt, művi élelmiszer volna. Cél olyan termékek gyártása – legyen szó hagyományos, vagy bio termesztésűről – ami jó és a fogyasztó igényeit, érdekeit szolgálja. Be kell látni azonban azt is, hogy egy termék piacképességét kedvező tulajdonságai mellett ára is nagymértékben befolyásolja, és a hazai fogyasztók pénztárcája jelenleg nem bírja a biotermékek rendszeres fogyasztását."

Egyik olvasóm felvetett gondolatát boncolgatnám kicsit, hogy akkor pontosan jó-e a bio és mik szólnak ellene?

Ahhoz, hogy egy élelmiszer (pl.: búza) bio lehessen, egy akkreditált hatóságnak felügyelnie kell, hogy valóban nem kapott-e permetszert vagy műtrágyát. A bizonyítványért persze pénzt kér, ami sok-sok minta esetén elég tetemes összeget tehet ki. Tehát a hitelesítés jó üzlet.

Csakhogy míg a hagyományos, azaz konvencionális termeléssel el lehet érni a hektáronkénti 5-8 tonna átlagtermést, addig ugyanazon a földterületen bio gazdálkodással csak 2-4 tonnát. (Amennyiben szerencsés a termelő és nem támadja meg valami igen erős kártevő az állományát.) Az átlag termés kisebb, de a trágyázási költség (istállótrágya, nem mű!) magas volt, a talajművelés is pénzbe került, mint ahogy a vetés és esetleg az öntözés is. Tehát kiadás volt bőven, amit ebből a kevés termésből és - ha kap a gazda akkor - EU-s alamizsnából kell visszahoznia. Tehát a bio termék ára nagyon magas lesz, esetleg kártevőket fog tartalmazni, amik betegséget is terjeszthetnek, (gondoljunk csak a fuzáriumos esetekre) vagy drasztikusan csökkenthetik a termék eltarthatóságát.

Amennyiben pedig 50-50%-ban lenne a piacon hagyományos és bio élelmiszer, akkor a csökkenő kínálat (mivel alacsony a termésátlag) miatt még a konvencionális technológiákkal termelt termékek ára is feljebb szökne, holott már most is ott tartunk, hogy emberek ezrei a létminimumból, vagy az alatt tengődnek.

De lássunk egy példát! Egy tejelő teheneket tartó gazda pár tehene megbetegszik, ezért külön istállóba kell őket tennie és gyógyszeres kezelésben kell részesítenie őket. Az állatorvos által felírt gyógyszerek dobozára és használati utasítására is minden esetben fel van tüntetve az egészségügyi várakozási idő, tehát hogy a gyógyszer utolsó adagolásától számítva mennyi időnek kell eltelnie amíg az állat tejét ismét a többiével vegyítve el lehessen adni.

Amennyiben a gazda a kezelés alatt álló tehén tejét továbbra is a többiével együtt értékesíti, a rendszeres minőségi ellenőrzésen fennakadna és roppant súlyos büntetésekre számíthatna. A többség nem kockáztat ilyesmit, főleg ha ezzel a vevőkörét is elveszítené.

Belátható tehát, hogy a hagyományos, nem bio tej is 99,9%-ban teljesen megbízható, semmi sincs ami indokolná a 3×-os áron vásárolható bio tej megvásárlását.

Summa summarum: szükség van a bio termékekre, hiszen van rá kereslet, vannak akik meg tudják fizetni a magasabb árat érte. Szívük joga. De a bio termékek túlsúlyba kerülése már megfosztana bizonyos társadalmi csoportokat egyes alapvető élelmiszerektől is akár.

"A felmérések szerint mára feltámadt az igény a régen megszűnt helyi piacok feltámasztására. Csakhogy ehhez nem elég a puszta szándék, a szervezés, az engedélyek beszerzése speciális ismereteket követel, ami nélkül a jó szándékú kezdeményezés már több faluban és városban is megfeneklett.

A fővárosban, a második kerületi Pesthidegkúton már sikerrel vizsgázott az őstermelői piac modell. A helyi önkormányzat támogatásával a Máriaremetei templom melletti téren havi rendszerességgel kétezernél is több vásárló fordul meg, hogy a környékbeli kertekben eddig gyakran leszedetlen gyümölcsöt, a ház körül tartott tyúkok tojását, a zöldséget, tejet, friss baromfihúst beszerezzék a háziasszonyok. Mivel e piaci formában a kereskedői lánc rövidre van zárva, átlagban 15-20 százalékkal olcsóbb lehet itt vásárolni, mint máshol."

- agroinform.hu -

A vásárlási hagyományok is ugyanúgy változnak, mint a divat. Kitalálnak újabb és újabb ötleteket, aztán előveszik a régi módszert, kicsit leporolják, az aktuális helyzethez igazítják és ismét itt a felismerés: nem is olyan rossz!

A régi és egyben hagyományos piac, melynek lényege, hogy a hétköznapi emberek is eladóként léphetnek fel, az otthoni kiskertben termesztett zöldséget, gyümölcsöt, az ólban kapirgáló pár tyúk által termelt tojástöbbletet tudják eladni jóval olcsóbban mint ahogy az a boltokban kapható.

Remélhetőleg megszűnik a nagykereskedők által gyakorolt hegemónia, újra számítani fog, hogy amit az ember elad az ne csak olcsó legyen, hanem jó is, hiszen a hírnév és a becsület a tét. Míg egy multi egyetlen vállrándítással kifizeti a romlott áru eladásáért (esetleg) kirótt bírságot, addig egy hétköznapi embernek számít, hogy egy-egy vásárló milyen tapasztalatokat szerez a portékájával kapcsolatban. A jó bornak nem kell cégér elv ismét működhet. Amennyiben jól meg tudják szervezni a piacot.