Magyar Asztal

Mint ahogy azt egy korábbi bejegyzésben említettem is, nem elég az állatlétszámot növelni hazánkban, ugyanis nem elsősorban a mezőgazdaság termelői oldalával van a gond, sokkal inkább az értékesítéssel, és főleg az azt követő feldolgozással! Egészen pontosan annak hiányával, mivel sajnos nincs hazánkban számottevő, az agrárium produktumát teljes egészében felvenni képes feldolgozóipar.

Ez a probléma nem annyira a növénytermesztés, mint inkább az állattenyésztés nyűgje, hiszen főleg ez az ágazat sínyli meg a szigorú EU-s szabályozást, a tőkehiányt és a külpiaci árak is erre a szektorra vannak a legnagyobb hatással. Sajnos az állati termékek feldolgozására alkalmas üzemek létesítése a lakosság részéről sem preferált folyamat, a környéken élők gyakran a keletkező szagoktól féltik lakóhelyüket.

Azon túl, hogy a lakosság részéről bizonyos elutasítottság, ellenszenv van a feldolgozók ellen, egy vágóhídnak további rengeteg egészségügyi előírásnak kell megfelelnie, amihez fejlett infrastruktúra is szükséges. Ennek hiányában hiába a megfelelő hely, a tőke, nem jöhet létre az üzem.

A vágópontok létesítésének szigorú szabályain lazít a kormány, hogy ezzel is elősegítsék a vidéki, helyben történő feldolgozás újbóli megerősödését. Igen, újbóli, hiszen azok a kis kapacitású vágóhidak, amelyek nem voltak képesek az EU-s szabályoknak megfelelni, rendre bezárták kapuikat. A szabályok módosításával immáron 100km-es körzetből szállíthatnak be élő állatot a vágópontra, illetve éves átlagban heti 100db sertést, juhot, kecskét, 20db szarvasmarhát és évente legfeljebb negyedmillió baromfifélét lehet vágni.

 A közelmúltban módosult az elővásárlási jogok szabályozása. Az új törvények értelmében a lista élén a Magyar Állam áll. Ez persze több kérdést is felvethet, mint például hogy miből fogja az állam kifizetni a földek árát, amennyiben élni fog elővásárlási jogával. A problémára megoldást jelenthetnek a jelenleg állami használatban lévő területek bérbeadásából befolyó pénzek.

Előtérbe kerülnek továbbá a tényleges mezőgazdasági tevékenységet folytatók is, így tehát a helyben lakó és a helyben lakó szomszéd is csak akkor rendelkezik elővásárlási joggal, amennyiben őstermelő, családi gazdálkodó vagy egyéni vállalkozó.

A módosítást követően a jelenlegi rendszer az alábbiak szerint alakul:

1. Magyar Állam
2. Helyben lakó haszonbérlő, felesbérlő és részes művelő
3. Helyben lakó szomszéd
4. Helyben lakó
5. Haszonbérlő, felesbérlő és részes művelő

Fontos megjegyezni azonban, hogy amennyiben a közös tulajdonban meglévő részesedését szeretné egyik birtokos a másiknak eladni (vagy családon belül átadni), abban az esetben nem az elővásárlási jog szerint kell eljárni. Abban az esetben viszont, ha valaki résztulajdonos kíván lenni más földjében, akkor már vonatkozik rá az adásvételnél figyelembe veendő szabályozás. Ily módon tehát az elővásárlási jogrend nem megkerülhető.

Kartika Liotard asszony (dán szocialista politikus) sürgetné az EU-t a klónozott állatokból származó termékek szabályozása kapcsán. Jelenleg moratórium alá esik a klónozott állatitermékek forgalmazása, így étkezési célra jelenleg tilos felhasználni a klónozott állatokat.

A témakör egyelőre meglehetősen új, így jogi szabályozás sincs a klónozott termékekre, nincs releváns szakvélemény arra vonatkozólag, hogy ártalmas-e az egészségre a klónozott állatokból készült élelmiszer. A klónozás menetéről itt egy ábra, amely megtekinthető nagy méretben ide kattintva.

Amíg tilos a klónozott állatitermékek forgalmazása, addig széles körben nem fog elterjedni, bár nem csekély aggodalomra ad okot, hogy a GMO növények terén is az Európai Bizottság fog dönteni valószínűleg teret engedve a Monsato és Pioneer amerikai cégeknek. Meglátjuk melyik nagy cégeknek lesz érdeke a klónozott állatok előállítása... Lobbi persze már most is van, ahogy az alábbi kép is bizonyítja.

A felirat jelentése a képen: "Biztonságosabb tej és élelmiszer a haszonállatok klónozása által."

További képek a Tennessee Egyetem által klónozott üszőkről itt tekinthetők meg.

Május 7-én, csütörtökön A víz minden cseppje érték címmel tartottak konferenciát az illetékesek Budapesten. A konferencián a két nagypárt felszólalt, s szokatlanul nagy egyetértés született abban, hogy az ország vízkészletének privatizációját bármi áron, de el kell kerülni.

Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter (a kormánypárti koalíció felbomlása után került az SZDSZ-es Fodor Gábor helyére) leszögezte, hogy amíg hatalmon van, nem fog elkezdődni a magyar vízkészlet magánkézbe juttatása. Szavaiból érezhető volt, hogy valószínűleg sor fog kerülni a tőkebevonásos "partnerszerzésre", s így valamilyen szinten mégis megtörténik majd a közvagyon elkótyavetyélése.

Ezen kijelentéshez fűzte hozzá az ex miniszter Fónagy János, hogy a vízkészlet privatizációján túl nem szabad hagyni a vízhasználat és vízhasznosítás jogának magánkézbe kerülését.

Magyarország egyik legnagyobb természeti kincse bő vízkészlete. Mindazonáltal az 1920-as határátrendezés óta az ország vízkészletének döntő része külföldről folyik be, s ennek veszélyét a 2000 februárjában bekövetkező tiszai ciánszennyezés prezentálja.