Magyar Asztal

 Jeff Dunham amerikai hasbeszélő humorista produkciójának (Arguing with Myself) címét kölcsönöztem a mai blogbejegyzéshez, mivel ez írja le a legjobban a Vidékfejlesztési Minisztérium új társadalmi vitáját, amelyet a MAGOSZ-szal kíván lefolytatni.

Figyelembe véve, hogy a MAGOSZ teljes vezetése a Kormány tagja, úgy gondolom, a társadalmi vita kifejezés használata kimondottan nevetséges. Netán éppen Jakab István, az Országgyűlés fideszes alelnöke fog offenzív javaslatokkal felállni a Kormánnyal szemben? Ugyan már! Vagy mondjuk Obreczán Ferenc, aki szintén fideszes országgyűlési képviselő, s aki lelkesen helyesel minden, a pártja által benyújtott javaslatra? A hab a tortán persze Dr. Budai Gyula, a VM parlamenti államtitkára.

Ilyen emberek által vezetett szervezettel kívánja lefolytatni a Fidesz-KDNP kormány a társadalmi vitát? A saját csapat jelentené a társadalmat? Miért nem jelenik meg a kormány egyik felsőoktatási intézményben sem, hogy ott ütköztesse az érveit olyan emberekkel, akik akár magas szinten tudnának hozzászólni a témához? (Gondolok itt az egyetemi oktatókra és egyes tájékozottabb hallgatókra.)

Persze Török Gábor ebben a helyzetben bizonyára megírná, hogy vezető politikusaink nyitottak az ellenvélemény meghallgatására, a kérdésben érintettek elmondhatják véleményüket. Én azonban nem vagyok politológus, aki pártatlanságának látszata védelme érdekében nem ír le olyan, sokak - de nem mindenki - számára egyértelmű dolgot, mint hogy a jelen társadalmi vita nem más, mint egy kommunikációs fogás. A kormány beáll a tükör elé és elmondja saját magának, hogy a készülő törvények milyen jók, s ezt követően ellenvélemény nélkül át is megy a "vitán".

Kíváncsi vagyok, milyen társalgás kerekedne abból, ha az asztal egyik végén Fazekas miniszter úr ülne, a másikon pedig Ángyán József ex-államtitkár (hogy ne egyből egy ellenzéki szakpolitikust említsek). Mert ugye lássuk be, hogy mind a minisztérium, mind pedig a Kormány elvesztette hitelességét, mikor a Darányi Ignác terv napvilágra kerülése után két nappal lemondott egy államtitkár, majd azt követően meglehetősen kemény szavakkal illette hajdani kollégáit.

Számomra elfogadhatatlan, hogy ilyen, - az én értékrendem szerint - aljas módszerrel kívánja a Kormány a valódi társadalom számára a közelfogadottság látszatát nyújtani, főleg egy olyan létkérdéssel kapcsolatban, mint amilyen a termőföld védelme. A földtörvény az egész ország sorsát fogja meghatározni, így tehát nem szabadna egyetlen politikai érdekkör számára kisajátítani az annak létrehozásában való részvétel jogát.

Mint ismeretes, az Aranynektár Kft. vezetője Takács Ferenc pert indított a MÉBiH ellen, mivel mézmintájuk megbukott az ellenőrzési vizsgálaton,s véleménye szerint idegenkezűség áll a dolog mögött. Ezek után végeláthatatlanul hosszú vita kerekedett az ügyből, mivel Süth Miklós szakállamtitkár váltig állítja, hogy a hivatalon belül senki nem hibázott és főleg nem történt a minták meghamisítása. Állítása bizonyítására azonban nem tud felmutatni semmit és nem rendelt el belső ellenőrzést a hivatalán belül.

Korábban kiderült, hogy a boltok polcain található méz közel 40%-a hamis, valamint hogy nem is a minőségvizsgálaton való bukás végett kapott az Aranyhektár bírságot, hanem mert (Süth Miklós szerint) a cég által a magyar mézbe kevert argentín erdei méz nem szerepelt a gyártási lapon. (Az argentín beszállítást Takács Ferenc a Nyugat-európai piac erdei méz igényével magyarázta.)

Az események bonyolódnak, az egyébként is rossz évet záró méhészek ellenőrzések tömkelegét tudhatják maguk előtt, a fogyasztók pedig toporoghatnak és törhetik a fejüket, hogy vajon melyikőjüknek van igaza.

Mindazonáltal úgy vélem, hogy Takács Ferenc nem vállalta volna be a pert és az ellenőrzések árját, ha nem volna biztos a dolgában. Akit a részletek érdekelnek, az tekintse meg holnap reggel 8:05-kor a HírTV Panaszkönyv című műsorát, melyben megszólal mindkét fél.