Magyar Asztal

Manapság sokan úgy gondolhatják, hogy a tavasz első hírnökei inkább a motorosok, mintsem a fecskék. Pedig ez egyáltalán nem így van! Az állat- és növényvilág ugyanis előbb reagál a hőmérséklet emelkedésére és a napsütéses órák növekedésére, mint az ember. Utánuk pedig mindig ott loholnak a szorgos gazdák.

Sokan úgy gondolhatják, hogy a jó idő beálltával kezdődnek csak a tavaszi munkák a földeken. Ez csupán részben igaz, hiszen a talajmunkákhoz, a tápanyag visszapótláshoz és a növényvédelemhez a szükséges eszközök és anyagok beszerzése már hetekkel (ha nem hónapokkal) korábban elkezdődik. A harc tehát már most elkezdődött. A tavaszi hajrában kell szinte mindent megalapozni ahhoz, hogy az aratások után elégedetten lehessen lezárni a főkönyvet.

Az állattenyésztő telepek a tavasz beálltával igyekeznek a lehető leggyorsabban megszabadulni a felhalmozott istállótrágyától, vagy híg trágyától. A trágya kijuttatásával egyidejűleg megkezdődik a szántóföldi növények védelme a kártevőkkel és kórokozókkal szemben. Megjelennek az óriási vontatott permetező gépek, amelyek karjai kinyitott állapotban húsz méternél is nagyobb fesztávolságúak.

A műhelyekben hosszú ideje igyekeznek felkészíteni a gépeket a következő szezonra. A kaszák, rendsodrók és -terítők, bálázók, csomagoló és rakodó gépek szétszerelése, felújítása és üzembe helyezése is ilyenkor történik meg.

A rovarok elleni védekezés hamarosan ismét hangsúlyt kap az istállók és ólak környékén is. Ez mind a kérődzők, mind pedig a monogasztrikusok (sertés, baromfi) esetén igaz.

Itt a tavasz, egy-egy pillanatig van csak idő gyönyörködni az ébredő természet szépségeiben, s folytatódhat a munka!

Egyesek szerint az idei évben az ipari és a szolgáltatási szektorból az államkasszába befolyó összeg legjobb esetben is stagnálni fog, s az agrárium lehet az idei év megmentője. Persze a gazdálkodók szerint semmiféle időjárás nem kedvez a mezőgazdaságnak, mert ha éppen nem az aszállyal van a baj, akkor olyan mennyiségű csapadék hullik le, amely megakadályozza a földmunkákat, vagy éppen a betakarítást.

A tavalyi extrém aszályos év után nagy reménnyel indult neki a 2013-as évnek talán az egész ország, de a mezőgazdasági szektorban dolgozók mindenképp. Azzal persze nem számolt senki, hogy március végén még bokáig érő hóban fogunk gázolni, s az ország egyes területein talán még a húsvéti nyúl is szánkón fogja húzni a hímes tojásokat.

Annyit már most belát mindenki, hogy a pillangósok (lucerna, vörös és fehér here) ápolása biztosan ki fog tolódni, holott ezen állományok fogasolása szükséges a későbbi gyomosodás elkerüléséhez, illetve a vetett növény intenzív növekedéséhez.

Amennyiben az elolvadt hó, és az április közepéig várható csapadék sokáig a földeken fog állni, úgy akár még a kukorica vetése is várathat magára. Természetesen mindez felületes spekuláció, amellyel csupán annyi a célom, hogy rámutassak: az agráriumra alapozni a költségvetés sikerességét a jelen gazdasági körülmények között igen bátor dolog! Egy felelősen gondolkodó gazda már most azon törheti a fejét, hogy mennyit fizessen be a vis maior alapba, illetve hogy hogyan tudja a belvíznek jobban kitett területeket a lehető leggyorsabban kármentesíteni.

A kormányzat helyében pedig már február óta azon törném a fejem, hogy hova lehetne levezetni, illetve a júliusi és augusztusi hőség idejére raktározni a most lehulló csapadékot. Mert az is biztos, hogy később nagy szükség lesz a most elfolyó, kárba vesző vízre!

A tavasz mindig azzal kezdődik, hogy a vitamingyártó cégek gőzerővel reklámozni kezdik a tavaszi fáradtság leküzdésére kifejlesztett tablettáikat. Fáradtság ide vagy oda, a  földeken bizony gőzerővel folyik ilyenkor a munka!

Amint felszárad annyira a talaj, hogy a gépekkel rá lehet menni, már kezdődhet is a tavaszi talajmunka, a talaj előkészítése és a magágykészítés. Ezt követően pedig a vetés.

Tavasszal vetjük ugyanis az egyik legnagyobb területen (több mint 1 millió hektáron) termesztett gabonanövényünket a kukoricát. Szintén ilyenkor kerül a földbe a napraforgó, a zab, a tavaszi árpa és a tavaszi búza is.

Tehát ha valaki kora reggel munkába igyekezve a szántóföldeken döcögő traktorokat lát, gondoljon csak arra, hogy mostanság óriási versenyfutás megy az idővel, hogy minél előbb el legyen vetve aminek a talajban a helye.

Aki pedig azt hinné, hogy a talajelőkészítéssel és a vetéssel véget is ér a munka az aratásig, nagyot téved! Amint kikelnek a növények, kezdődhet az első fejtrágyázás, a permetezés, stb... A munka tehát nem fog befejeződni decemberig.

A mezőgazdaság egy ilyen szekér...

Manapság már sokfelé látni az utak mentén, hogy sárgába borultak a szántóföldek. Ahol pár napja még csak valami sötétzöld szőnyeg látszott, sok helyen az is csak foghíjasan, ott mára szépen virágba borult a táj. A felelős pedig nem más mint a repce, melyből később olajat (reformkonyha kedveli) vagy biodízelt is készítenek.