Augusztus 20. nem csupán az államalapítás ünnepe és az ország egységességének szimbólum. Darányi Ignác óta az új kenyér ünnepe is! Azt, hogy az ősi állami ünnephez miért lett utólag ”hozzácsatolva” az új kenyér megünneplése, már politikai kérdés. Az ünneplés jogosságának megvitatása nem az én tisztem, így az államalapítással és az új kenyér elkészítésének megünneplésével kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot megosztani.
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”
Így szól a legősibb imánk egyik sora, melyre manapság talán már nem is gondol az átlagember olyan komolysággal, mint a két háború közt, vagy az azt megelőző időkben.
A mai ember számára már olyannyira mindennapi dolog a friss kenyér, hogy bele sem gondol abba, mennyi munka áll(t) annak elkészítése mögött. Mára már nem kell a molnárhoz vinni a búzát őröltetni, nem kell kora hajnalban felkelni, hogy a kemence be legyen fűtve, hogy a tészta össze legyen gyúrva és a kenyér ki legyen sütve mire a család többi tagja az ebédhez összeülne.
A korábban oly gyakori éhezést a mai emberek már csak hírből ismerik, s ez bizony azt eredményezi, hogy a mindennapi betevőt jelentő kenyér tisztelete is megkopott. Sőt! Eljutottunk oda, hogy egyes emberek által a nem egészséges élelmiszerek közé lett sorolva a búzakenyér!
Térfogatnövelők kora
Persze az élelmezés jó üzlet, el is harapódzott a ’biznisz-szemlélet’ a kenyérgyártásban is. Több olyan üzletlánc rendelkezik saját pékséggel, amely még a macskaalom szakszerű értékesítésére se lenne alkalmas, nem hogy humán élelmezésre szánt kenyér sütésére! Így fordulhat elő, hogy talán még az ott dolgozó pékek sem tudják milyen növényből előállított liszt(?) felhasználásával sütnek olyan valamiket, amelyek még távolról sem hasonlítanak a valódi kenyérre.
A modern világ vívmányaival persze el lehet érni, hogy a pár dekagramm lisztből szép nagy, szivacsos tésztájú kenyeret kapjunk. Az már más kérdés, hogy a végeredmény se nem jóízű, se nem tápláló. De olcsó, ami ugye a minimálbéren tengődők százezreinek elég nyomós érv mikor a polcok előtt ácsorogva a drágább és az olcsóbb (de silányabb) között kell választani.
Természetesen az élelmiszeren lehet a legtöbbet spórolni, de kérdés, hogy megéri-e? Mindenki ismeri a mondást, hogy „az vagy amit megeszel”. Én inkább lemondok a napi kávéról, de minőségi kenyér kerüljön az asztalra. Augusztus 20-án pedig valódi kenyérrel ünneplem meg, hogy 1010 éve a sok kísérlet ellenére még mindig nem sikerült elűzni a magyarokat a Kárpát-medencéből.
gabonák kalászán pedig ott vannak azok az átkozott toklászok, melyek azon túl hogy hegyesek, még az állatok emésztőszerveit is képesek kikezdeni. Ezen kívül a ruhába is beleragad. Elég dühítő...
magyar baromfihús egészségtelen, de ez már a közvélemény szemében erőtlen csapkodásnak tűnne. Az elvesztett hírnevet a legnehezebb visszaszerezni.