Ti csináltátok már szénában? Netán szalmán? Akinek volt alkalma kirpóbálni, az tudja, hogy nem mindegy! Járjuk csak körül a témát, hogy mi is a különbség a széna és a szalma között, mert sem szakmai, sem pedig világi vagy bohém értelemben nem mindegy, hogy melyikről is esik szó. Szóval ami most jön, az nem csupán az agrárbetyárság iránt érdeklődök látókörét tágítja. Általános műveltségi lecke következik!
Először vegyük górcső alá a szalmát! A szalma nem más, mint learatott gazdasági növények szára. Általában a gabonafélék és a kukorica szárát értjük ezalatt. Persze a szalmához hozzátartozik a növény kalásza is, melyből előzőleg kicsépelték a szemeket. A gabonák kalászán pedig ott vannak azok az átkozott toklászok, melyek azon túl hogy hegyesek, még az állatok emésztőszerveit is képesek kikezdeni. Ezen kívül a ruhába is beleragad. Elég dühítő...
A szalmát a jószágok alá használják alomnak. Az alom és az állatok trágyája alkotja az istállótrágyát, melyet visszaszórva a földekre pótolható a talajból a növényekkel kivett tápanyagok döntő többsége. A szalma tehát a beérett, elsárgult növények szára. Kemény, száraz, könnyen törik. Takarmányozási szempontból nem megfelelő, mivel nyersrost tartalma nagyon magas, ezen belül magas az állat számára emészthetetlen ADL (acid detergent lignin) tartalma. Kevés fehérjét és kevés energiát tartalmaz. Szóval nem érdemes az állatok táplálását a szalmára alapozni.
A széna nem mellékterméke a növénytermesztésnek. A széna előállításához direkt a megfelelő növényeket kell kiválasztani. Ilyenek általában a lucerna, vöröshere, olaszperje, stb... Ami a legfontosabb, az a betakarítási idő. Míg a szalma a teljesen beért, elfásodott szárú növények kaszálásakor keletkezik, addig a szénát akkor kaszálják, mikor a növény éppen elkezd bimbózni. Ebben az időszakban a legoptimálisabb a növény fehérje-, rost- és energiaaránya. Ezt követően a lekaszált növényt sorokba rendezik (rendsodróval) és pár napig hagyják száradni. Eközben érdemes párszor átforgatni a rendeket, hogy az alsóbb rétegek ne fülledjenek be, ne kezdjenek el penészesedni.
A jó széna puha szálú, kevésbé törékeny és illatos. Roppant fontos takarmánya a kérődzőknek és a lovaknak. Manapság 350kg körüli bálák formájában tárolják. Ekkor már nem alkalmas a benne/rajta való hempergésre a nagy tömörsége miatt. Szóval a humán élvezeti értéke nem túl nagy. Ami a népnek kell az a ma még Erdélyben megtalálható szokás; keretekre rakják a szénát, hogy belül is érje levegő, vagy nagy asztagokba halmozzák. Ezek elég könnyű szerkezetűek ahhoz, hogy az ember valami úton-módon bejusson a rakásba, valamint a felületük is puha.
Azt hiszem a kérdésre megkaptátok a választ! Aki pedig megmondja, hogy melyik filmből vannak a screenshot-ok, az kap egy virtuális vállonveregetést! ;)