Magyar Asztal

Minden üzletben meghatározó tulajdonság a rugalmasság. Aki gyorsan tud igazodni a megváltozott piaci helyzethez, az profitál a legtöbbet. Gyakran a rugalmasság menti meg a vállalkozást a csődtől. Márpedig a mai helyzetben rengeteg cég felett lebeg Demoklész kardja...

A mezőgazdasági vállalkozások egyáltalán nem szerencsések ebből a szempontból. Vegyük példának a favorit tejágazatot. Pár éve még közel száz forintot fizettek a termelői tej literjéért, míg ma már 50 forint körül stagnál a felvásárlási ár. Amikor jó pénz ütötte a gazdák markát a portékáért, többen állománybővítésbe kezdtek. Több üszőborjút tartottak meg, hogy azok később növeljék a telep össztermelését.

A nemzetközi helyzet azonban közbeszólt és rengeteg telep állományritkításra kényszerült. Az idősebb vagy rosszabb termelésű teheneket vágóhídra küldték, ezzel csökkentve a takarmányozási költségeket. A telep életben maradása volt a cél. Mi lenne azonban, ha ismét felszökne a tej ára?

A mai napon termékenyített tehenek átlagosan 285 nap múlva ellenék meg borjaikat. Szerencsés esetben üsző születik, amelyet 18 hónapos korában tenyésztésbe is állítanak. Ezek után az előhasi üsző (első borjával vemhes szarvasmarha) további 285 nap múlva fog elleni és csak ez után kezd el tejet termelni.

Summa summarum: 1110 nap múlva kezdene el bevételt termelni a ma fogant állat. Három év alatt tudna teljesítménynövekedéssel reagálni egy tehenészeti telep a gazdasági változásokra. Ilyen biológiai korlátok mellett gyakorlatilag lehetetlen követni a piaci kilengéseket. A szó jelenlegi formájában egy tehenészet abszolút nem versenyképes. Ezen azonban nem lehet változtatni.

Az agráriumra nem szabad úgy tekinteni mint mondjuk egy fröccsöntő üzemre, amely egyik napról a másikra képes növelni vagy csökkenteni a termelését. Ezt Nyugat-Európában felismerték és optimálisabb támogatási rendszerrel igyekeznek orvosolni a gyorsan változó piaci környezet okozta kieséseket. S hol tart ma hazánk? Magyarország igyekszik életben maradni...

Bizony, előfordult már párszor, hogy egy-egy üzlet nem hazai, hanem valamilyen mediterrán vagy akár Dél-amerikai országból hozott be húshasznú csirkét eladásra. Az első és legkézenfekvőbb kérdés az, hogy ezt hogyan lehet gazdaságosan csinálni, hiszen napjainkban a legnagyobb árképző tényező a szállítmányozás. Valahogy mégis az itthon, helyben felnevelt csirkék ára alatt tudják kínálni távoli országokból behozott portékájukat, s ami a legfontosabb, hogy mindezt persze gazdaságosan. A titok nyitja persze olyan kézenfekvő, hogy nem is gondolnánk rá. Vegyük sorra, hogy mi adja az itthon, Magyarországon nevelt vágóbaromfi árát!

1. Naposcsibék ára. 70-80 forintba is kerülhet egy-egy tenyésztőtől vásárolt naposcsibe. Szállítás és betelepítés után néhány százalékos elhullással számol a beszállító, így annyival több csibét is szállít le. Ez eddig korrekt.

2. Az istálló amelybe a naposcsibék kerültek korábban teljesen ki lett takarítva, amely komoly összegbe kerül, figyelembe véve a vezetékes víz és a vegyszerek árát. Ezen kívül a világítás amely innentől folyamatosan megy, szintén elég horribilis árral rendelkezik. Az állatok alá letett alomanyag sem volt ingyen.

3. Az állatnevelés legnagyobb költségét a takarmány adja. Ezen kívül a megfelelő egészségvédelem érdekében gyakran indokolt vitaminkészítmények, ásványianyag-kiegészítők (pl. szelén) és esetleg gyógyszerek adagolása is.

4. Az egyik legfontosabb árképző továbbá a humán munkaerő. Mert ugye valakinek el kell végezni a napi ellenőrzéseket, a műszerek karbantartását, a takarítást, az információk gyűjtését, stb... Márpedig kis hazánk adórendszere egyáltalán nem kedvez a munkáltatóknak... Drága a humán munkaerő, éppen ezért a munkanélküliség is egyre növekszik. De ez már egy másik történet.

5. Hazánk éghajlatából adódóan a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban a brojlerneveléshez szükséges hőmérséklet biztosítása végett fűteni kell az istállókat, ami a pillanatnyi energiaárak mellett szintén tetemes összeggel növeli a végtermék árát.

A legnagyobb költségnövelő tényezők tehát a drága emberi munkaerő és a fűtés nem nagyon okoz problémát egyik mediterrán vagy szubtrópusi országban sem. Óriási mennyiségben előállított termék esetén pedig megtérül a szállítási költség is. Ezen kívül a takarmányozás is problémamentesebb, mivel az időjárás kiegyensúlyozottabb pl. Dél-Amerikában.

Az pedig, hogy engedjük behozni ezen országokból a húst a saját gazdaságunk kárára, az már csak a mi hibánk.

Arra gondoltam, hogy itt a 21. század első évtizedének utolsó évének hajnalán megpróbálok némi gondolatébresztőt írni a ránk váró vásárlási akciókkal kapcsolatban. Persze egetrengető okosságokra nem kell számítani, hiszen aki nem vak, az hamar átlát egy-egy vérszegényebb akción. Nézzük mikor is lesz akciós egy áru!

1. eset

Alig néhány nap van hátra az adott termék szavatossági idejének lejártához. Ilyenkor 10-20%-os árengedménnyel általában rábírhatók az emberek arra, hogy megvásárolják az akciós élelmiszert. Valójában nem történik átverés, hiszen amit vásárolunk az még fogyasztható. Csupán arról van szó, hogy egyszerűbb eladni kisebb haszonnal, mint megsemmisíteni (vagy átcímkézni amennyiben lehetséges).

2. eset

Anno még üzemelt minden városban több hivatal által működtetett értékcsökkent árukat kínáló bolt. Ezeken a helyeken lehetett kényszervágáson átesett állatok húsát venni jóval olcsóbban, mint a rendes körülmények között leölt és közértekben kínált húsokat. Valójában az állat egészséges volt, csak például eltörött a lába szállítás közben és emiatt kellett kényszervágni.

Ma ezeket kapjuk meg "akciós" fedőnév alatt, holott nem az, hiszen nem is szabad őket ugyanolyan áron kínálni mint a rendes húsokat. Átverés nincs, viszont etikailag egyáltalán nem korrekt a dolog.

3. eset

Az Auchan által elhíresült, ugyanakkor ősidők óta alkalmazott módszer az árukapcsolás. Egy termék árát drasztikusan lecsökkentjük, hogy a fogyasztók, a vásárlók beözönljenek a boltba. Az Auchan pl. olcsóbban kínálta a görögdinnyét mint amennyiért ő maga megvásárolta. A Jancsi bá' pedig szépen besasszézott, vett egy dinnyét, de az asszony úgy döntött, hogy ha már úgyis ott vannak akkor vesz még pár dolgot. Ezzel máris fogyasztásra bírta a kereskedő a drága magyar polgártársat.

A hatás fokozható persze ha pl. a roppant olcsó termék valamilyen általános fogyasztási cikk (liszt, cukor, tej, stb...) és mellé valami szintén rendszeresen fogyasztott élelmiszert tesznek, az átlagosnál magasabb áron kínálva. Amit bukik az egyik árun, a másikon a többszörösét szedi be.

4. eset

A leghétköznapibb módszer, ha valami nagyon nem fogy, akkor előzetes drágítás után akció néven vissza csökkentik a termék árát az eredetire. Jópár embert megfog, ha valami látványosan ki van plakátolva, a sorok közé kis állványokra teszik hogy szinte már át kell rajta esni. Azok akik gyakran vásárolnak és figyelemmel követik az árakat, könnyen kiszűrik az efféle átveréseket.

Amennyiben kihagytam esetleg valamelyik kedves húzást akkor várom kommentben!

Csomagolási trükk: akciós SPAR liszt

Direkt nem írtam a trágya helyett $z@rt, pedig minden bizonnyal az figyelemfelkeltőbb volna. A kérdés felvetése viszont jogos, mert mint ahogy az ebből a táblázatból kiderül:

Bizony jócskán termelnek ürüléket (bélsár + vizelet) a jószágok és a fenti adatokkal elmatekozva pl. egy 40kg napi ürüléktermeléssel számolva egy 100 tehenes telep 365 nap alatt 1460 tonna (!) ürüléket termel. Ez persze nem pontos adat, mivel nincs benne a szaporulat (borjak) ürüléke és az olamanyag tömege sem.

Ezek után már csak annak kell utána járni, hogy mennyit is kérnek/adnak jelenleg egy mázsa (1q = 100kg) trágyáért. Mr. Google a barátunk, ő pedig több olyan linket is kidobott, ahol 150 magyar forintért kínálják e nemes portékát. A fenti 100 tehenes telep esetében ha egész évben talál vevőt a trágyára a gazda, akkor 2.190.000 forint bevételre számíthat (1500×1460). Ilyen megközelítésből akár büdös aranynak is tekinthetnénk a trágyát.

A kérdéskör persze azért is érdekes, mert - lassan ugyan - de rájöttek a gazdák is, hogy az állandó műtrágyahasználat kiégeti a talajt, így nem árt ha néha szervestrágyát, pl. istállótrágyát szórnak ki. Persze az már igazán idilli lenne, ha fognák magukat a drága jó földművesek és lepaktálnának az állattartó telepekkel, hogy ingyen elviszik a trágyát, cserébe ők pedig ingyen adnák az alomnak való szalmát. Nem, ilyen Magyarországon aligha fordulhat elő.

Pedig trágya van, kereslet is volna rá, mégis sok telepen ott gyűlik, a környékbeliek szentségelnek a szaga miatt, az állattartó telep pedig súlyos tízmilliókat fizet a trágyakezelőkért (betonkádak). Persze nem kell(ene) mindig a nyugati országokkal példáloznom, de ott a növénytermesztők tülekednek a szervestrágyáért és nem az állattenyésztőknek kell vagyonokat fizetniük a tárolásért és a kezelésért. Mindenki jól jár: a növényes mert nagy lesz a termése, az állattartó mert megszabadul a trágyától, a környékbeliek mert nincs bűz. Lenne mit másolni.

A szervestrágya rendszeres használata lenne az első lépés a fenntarthatósághoz vezető úton.

"Két évvel ezelőtt kezdtek el olyan biológiai folyamatokat vizsgálni, amelyek révén a marhák hatékonyabban tudnák hasznosítani a takarmányt. A szarvasmarha-genom egyes részeinek a testtömeg-gyarapodásban játszott szerepéről már vannak korábbi kutatási eredmények. A csoport most ezen eredmények alapján vizsgálta a sejteknek energiát biztosító alapvegyületetet, az ATP-t. Mint kiderült, egyes állatok gyorsabban tudnak ATP-t szintetizálni, mint mások, ami elősegíti a takarmánnyal bevitt energia hatékonyabb hasznosítását, vagyis kevesebb táplálékkal is jobban híznak.

Kerley és munkatársai takarmányozási és mérési rendszere naponta rögzíti az egyes marhák takarmányfelvételét és testsúlyát. Amikor adott állat belép a karámba vagy az etetőhelyére, a számítógép rögzíti a marha érkezésének és távozásának idejét, és hogy mennyit evett. Itatáskor a marhák egy mérleg lapjára állnak, ami az állatok súlyát méri.

Mint kiderült, ha egy tenyésztő a leghatékonyabbnak bizonyuló marháknak csak az első egyharmadát választja ki továbbtenyésztésre, a takarmányszükséglet 20 százalékkal csökkenthető."

- mmgonline -

Amivel ez az amerikai professzor, Monty Kerley foglalkozik, az egyáltalán nem úttörő az állatnemesítés terén. Évszázadok óta folyik szelekció a takarmányértékesítésre. Sőt, napjainkban leginkább erre a genetikai tulajdonságra igyekeznek odafigyelni a tenyésztők a szelekció során. Minél kevesebb takarmányból állít elő 1kg testtömeget az állat, annál gazdaságosabban hizlalható. Hogy a mai köznyelvből merítsek; ebben van a biznisz.

Ami azonban a dolognak a hátulütője, az az, hogy ha az állomány legjavát választjuk ki továbbtenyésztésre, a bennük rejlő genetikai hibák felszínre kerülhetnek. Ez a beltenyésztés hátránya. Ennek kiküszöbölésére több, genetikailag távoli csoporton kell végezni a szelekciót és mielőtt a beltenyésztettségi leromlás jelentkezne, keresztezésekkel kell frissíteni az állományok génkészletét.

Ami ennek a bejegyzésnek pedig az apropója, az nem más, mint a régi mondás (versidézet); "Vigyázó szemetek Párisra vessétek!". Mert ugye hazánkban nyugati szél fúj, tehát ami ott bekövetkezik, az kis idő múlva nálunk is jelentkezni fog.

A szélsőséges időjárás, a biodízelként felhasznált gabonanövények sokmillió tonnája, az öntözés hiánya és sok egyéb körülmény egyértelműen a takarmányok drágulását vetíti elő hazánkban is. Ennek pedig biztos következménye lesz az állati eredetű élelmiszerek árnövekedése is.

Persze az 1-1 kilogramm takarmányon való megtakarítás igazán annak számít, aki nem 10-20 állatot tart, mint általában egy családi vállalkozó, hanem aki iparszerűen hizlal. Utóbbi jellemző igazán az Egyesült Államokra. Elrettentés képpen teszek is be egy képet egy USA-beli óriás hizlalótelepről. Döntse el mindenki, hogy mennyire tetszetős a táj.