Bizony, előfordult már párszor, hogy egy-egy üzlet nem hazai, hanem valamilyen mediterrán vagy akár Dél-amerikai országból hozott be húshasznú csirkét eladásra. Az első és legkézenfekvőbb kérdés az, hogy ezt hogyan lehet gazdaságosan csinálni, hiszen napjainkban a legnagyobb árképző tényező a szállítmányozás. Valahogy mégis az itthon, helyben felnevelt csirkék ára alatt tudják kínálni távoli országokból behozott portékájukat, s ami a legfontosabb, hogy mindezt persze gazdaságosan. A titok nyitja persze olyan kézenfekvő, hogy nem is gondolnánk rá. Vegyük sorra, hogy mi adja az itthon, Magyarországon nevelt vágóbaromfi árát!
1. Naposcsibék ára. 70-80 forintba is kerülhet egy-egy tenyésztőtől vásárolt naposcsibe. Szállítás és betelepítés után néhány százalékos elhullással számol a beszállító, így annyival több csibét is szállít le. Ez eddig korrekt.
2. Az istálló amelybe a naposcsibék kerültek korábban teljesen ki lett takarítva, amely komoly összegbe kerül, figyelembe véve a vezetékes víz és a vegyszerek árát. Ezen kívül a világítás amely innentől folyamatosan megy, szintén elég horribilis árral rendelkezik. Az állatok alá letett alomanyag sem volt ingyen.
3. Az állatnevelés legnagyobb költségét a takarmány adja. Ezen kívül a megfelelő egészségvédelem érdekében gyakran indokolt vitaminkészítmények, ásványianyag-kiegészítők (pl. szelén) és esetleg gyógyszerek adagolása is.
4. Az egyik legfontosabb árképző továbbá a humán munkaerő. Mert ugye valakinek el kell végezni a napi ellenőrzéseket, a műszerek karbantartását, a takarítást, az információk gyűjtését, stb... Márpedig kis hazánk adórendszere egyáltalán nem kedvez a munkáltatóknak... Drága a humán munkaerő, éppen ezért a munkanélküliség is egyre növekszik. De ez már egy másik történet.
5. Hazánk éghajlatából adódóan a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban a brojlerneveléshez szükséges hőmérséklet biztosítása végett fűteni kell az istállókat, ami a pillanatnyi energiaárak mellett szintén tetemes összeggel növeli a végtermék árát.
A legnagyobb költségnövelő tényezők tehát a drága emberi munkaerő és a fűtés nem nagyon okoz problémát egyik mediterrán vagy szubtrópusi országban sem. Óriási mennyiségben előállított termék esetén pedig megtérül a szállítási költség is. Ezen kívül a takarmányozás is problémamentesebb, mivel az időjárás kiegyensúlyozottabb pl. Dél-Amerikában.
Az pedig, hogy engedjük behozni ezen országokból a húst a saját gazdaságunk kárára, az már csak a mi hibánk.
