Vettem egy liter Hey-Ho szőlőlevet. A doboz másik oldalán a multikulti általános törvénykönyvének megfelelően fel van írva angolul is, hogy Grape. Hátha valaki a dobozon látható fehér szőlőt nem ismerné fel.
Aztán - mint mindig - elolvastam miből is van ez a szőlőlé. 12% szőlőből. A többi víz, meg cukor, étkezési sav: citrom-sav, édesítőszerek: Aceszulfám-K, Aszpartám, aroma, színezékek: karamell, kurkumin.
Mondjuk 150 zsíros magyar forintért nem is szabad "mustot" várni...
A szénsavas üdítőitalok károsak. Ezt mindenki tudja persze, de nem sokan foglalkoznak vele. Ahhoz pedig, hogy az ember vérlázító dolgokat lásson tisztán, nem kell mániákus összeesküvéselmélet-gyártónak lenni. Arra érdemes a figyelmet felhívni, hogy egy liter szénsavas üdítőital - még a "márkásak" is - olcsóbbak, mint egy liter tej! Sőt! Láttam olyan kóla ízesítésű löttyöt, amelyből 1,5 liter olcsóbb volt, mint az azonos mennyiségű ásványvíz!
Nem tudom elképzelni, hogy miből készül az az üdítő, amely olcsóbb mint a Föld mélyéből feltörő ásványvíz, melynek előállítási költsége a nullához közelít!
Persze lehet mondani, hogy mindenki önmaga dönti el, hogy melyiket veszi meg, mert ha már hitelt is vehet fel az ember, akkor már van annyira felnőtt, hogy tudja mi kell neki. Így van, mindenkinek szíve joga.
De mondok egy egyszerű ellenpéldát!
Iskolai büfé: óriásplakát. A4-es méretű betűkkel reklámozzák a büféablakon a foszforsavval teletömött üdítőt, mellette persze valamelyik népszerű csoki is helyet kap, a falnál pedig ott áll egy-egy üdítőautomata azok számára, akik nem szeretnék kivárni a büfénél a sort. A középiskolákban van már óvszer-, kávé-, üdítő-, csokoládéautomata, az utcán nyugati példára cigaretta-automata strázsál. De nem lehet találni egyetlen gyümölcslevet kínáló masinát, vagy az újabban terjedő tejautomatákat. Miért nem? Mert nincs marketingje. Nincs reklám, nem nyomja az ember a vásárló szemébe, hogy "Haver, ez olcsóbb és még szét se vágja a beled!" akkor már meg se találja.
Nézzük csak meg, hogy pl. a Coca-Cola milyen monumentális marketinggel bír! A '90-es évek elejétől kezdve minden strandon látni Coca-Cola feliratú napernyőt, óriásplakátot. Coca-Colás a közértben az árlap, a hamutartó, a műanyagedény melyre a visszajárót teszik... Coca-Cola automata figyel a kórházi váróban, a stadionokban, a vasúti állomáson, a buszpályaudvaron, az okmányirodában. Ott van az általános-, a közép- és a főiskolában a folyosókon, a kollégiumokban. Kólát iszik a tévében a Mikulás!
Minden csak a reklámon múlik. A marketing a hatalom. Lehet akármilyen ócska és egészségtelen a termék, jó reklámmal el lehet adni.
Van a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Sajnos ez manapság már nem helytálló. Azok pedig, akik csak a minimális reklámot tudják megfizetni, el vannak nyomva, hiszen egy 5m×3m-es plakát mellett ki nézi meg az oszlopra ragasztott szórólapot?
Most, hogy mindezt ilyen szépen leírtam, elolvassák majd azok, akik eddig is látogatták a blogomat. A főoldalra pedig majd megint kikerül egy három pucér nőről szóló post, vagy egy tanulatlan roma politikus aktuális okossága.
Ez a bejegyzés garantáltan nem fog címoldalon szerepelni, mert egy társadalmi problémát boncolgat, ami sok-sok ezer embert érint. Ez nem olyan fontos, mint hogy egy férfi hogyan szakított egy nővel.
Ismét egy olvasói kérésnek teszek eleget és pár szó erejéig arról fogok írni, hogy milyen is a helyzet Magyarországon a termőföldek minőségének megóvása terén. A témát lecso5 vetette fel.
Lévén, hogy Magyarországról van szó, a válasz adja magát: botrányos. Ahhoz, hogy a termőföld biológiai értelemben vett egészségét megóvjuk, a rajta termesztett növényekkel kivont tápanyagok visszapótlása és a helyes talajművelés elengedhetetlen lenne. A legtöbb gazda eljut ugyan odáig, hogy műtrágyával a kivont elemeknek néhány típusát visszajuttatja egy (optimális esetben) őszi szántással, de arra már nem gondol, hogy a műtrágyák kémiailag roppant egyszerű vegyületek.
Műtrágya kiszórása
A rendszerváltást követően az állattenyésztés jelentősége a '89-es év előtti átlagos szinthez képest kb. 50%-ra esett vissza. A növénytermesztés ezzel szemben mára kb. azonos szinten folyik, mint a szocializmusban. A hiba azonban ott van, hogy a hazánkban élő állatlétszám nem képes a növénytermesztés trágyaigényét kiszolgálni. Ehhez társul még az is, hogy pl. a modern sertéstartás hígtrágyát produkál, amely költséges kezelést igényel, ellenben az istállótrágyával, amely a mélyalmos szarvasmarhatartás egyik igen értékes mellékterméke.
A körforgás tehát megszakadt, a gazdák jelentős része csak műtrágyát használ (pl.:P2O5) így sok mikroelem nem kerül vissza a talajba, ezzel rontva annak termőképességét. A szakma jelenleg elfogadott egyik fontos feladata, hogy 4 évente 4 tonna per hektáros szervestrágyázást kell végrehajtani. A trágyát pedig rögvest a kiszórást követően be kell forgatni a talajba.
A talaj megóvásának második és legalább olyan fontos mozzanata a megfelelő agrotechnika alkalmazása. Ehhez persze szaktudás is igényeltetik, ami sok-sok gazdánál abszolút hiányzik. (Ismerek olyan gazdát, akinek az eredeti szakmája karosszéria lakatos!) Ezek a 
gazdák megtanulták a szüleiktől, hogy nyár végén vagy ősszel szántani kell. Van egy ekéjük és 30 éve mással se szánt, csak azzal. Mindig ugyanabban a mélységben! Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az adott mélységben egy beton keménységű réteg alakul ki, ami a későbbiekben nem engedi a csapadék befolyását a mélyebb rétegegbe. Csökken a talajvíz szintje, a talaj kiszárad, elporosodik. Ez a folyamat pedig országszerte jellemző. Ezt a folyamatot nevezi a szakma eketalp betegségnek. Felszámolásához arra volna szükség, hogy az eddigi szántási mélységnél mélyebben forgassuk, törjük fel a talajt. Ehhez pedig megfelelő eszközökre (altalajlazító) és sok esetben erősebb gépekre (kraftos trakesz) van szükség. Ezek azok, amik jellemzően nincsenek meg az ilyen őstermelőknél, az áruk miatt pedig nem is nagyon fognak rá beinvesztálni.
Rengeteg további módszert dolgoztak már ki a termőföld minőségének megőrzése érdekében. Ilyen például, hogy a learatott növény szárát a talajon hagyják, mulcsot képezve. Ez a talajtakaró csökkenti a talajvíz párolgását, az eső okozta talajelmosást, a gyomosodást...
A mulcs takarja a talajt
A legújabb módszer pedig a zöldtrágya növények használata. Egy példa bemutatásával a legegyszerűbb elmagyarázni ezen növények célját.
Zöld állomány talajbadolgozása tárcsával
Ősszel elvetjük az őszi búzát, következő év nyarán pedig learatjuk. Az aratás után a tarló elmunkálását követően el lehet vetni a zöldtrágyának szánt növényt, pl. pohánkát. Ez a zöldtrágya(nak is használható) növény 75-85 nap alatt képes elérni a teljes kifejlettséget, s ekkor az egész állományt beszántjuk a talajba. Mivel a növény bomlása időigényes, így amolyan akkumulátorként funkcionál. A növény magába építette a talaj tápanyagtartalmát, amelyet így növényi formában nem tud kimosni az eső. A növény bomlásával trágyázza, lazítja a talajt.
A talajjavítást nevezik szakszóval meliorációnak.
A MÉBiH fórumot tartott a bio élelmiszerek minőségéről és biztonságáról. A rendezvényen a szakhatóságokon kívül termelők is részt vettek. Az egész eseményről olvasható beszámoló a MÉBiH honlapján.
Ami a cikkből a leglényegesebb, azt külön kiemelem, mivel nem is olyan rég kemény hitvitába keveredtem az egyik túl lelkes olvasómmal. (A vita itt olvasható.) A lényeget tehát kiemelném:
"Azonban azt sem szabad elhitetni, hogy minden, ami nem biotermék, az egészségre káros, vagy rossz minőségű, selejt, művi élelmiszer volna. Cél olyan termékek gyártása – legyen szó hagyományos, vagy bio termesztésűről – ami jó és a fogyasztó igényeit, érdekeit szolgálja. Be kell látni azonban azt is, hogy egy termék piacképességét kedvező tulajdonságai mellett ára is nagymértékben befolyásolja, és a hazai fogyasztók pénztárcája jelenleg nem bírja a biotermékek rendszeres fogyasztását."
