facebook


Mi lesz a vörösiszap után?

2010.10.23. 17:25 Imre Laci

Vannak ugyan teóriák arra vonatkozóan, hogy milyen növények termesztése lenne megoldható a vörösiszappal elárasztott termőföldeken, melyek összterülete közel 800 hektár, reális megoldás azonban még nem született.

Az első és legkézenfekvőbb dolog amit mindenki tudott, hogy élelmiszer termeléséről szó sem lehet a továbbiakban. Mi mást lehetne még termelni ott, ahol a talaj mikróbáinak döntő részét elölte az erős lúg, ahol lényegében nem is lehet talajról beszélni, hiszen a vastag iszapréteg minden, csak nem termékeny.

Nem tudom, hogy a szakminisztérium embereinek fejéből pattant-e ki az ötlet, vagy valaki másnak jutott eszébe, hogy az elárasztott területeken vessenek biodízel előállítására alkalmas növényeket a jövőben. Ilyen ugyebár a kukorica és a repce. A kérdés csak az, hogy ilyen terméketlen, nehézfémmel szennyezett területen képes-e egyáltalán kicsírázni a kukorica, vagy akár bármely más gazdasági növényünk?

Ugyanez elmondható az energiafűzről vagy -nyárról is. Ezen felül ez a két növény csupán 3-5 év után hoz hasznot, így tehát hogy addig miből fog megélni a gazda, azt valószínűleg senki nem fogja tudni megmondani.

Amit viszont reálisnak tartok, hogy az állam majd felajánl a gazdáknak az ország egy másik részén ugyanekkora mennyiségű földet, vagy ha kevésbé korrekt, akkor csak megvásárolja tőlük az itt tönkrement területeket. Ettől még hosszú távon nincsenek kisegítve, hiszen a föld évről évre képes megélhetést nyújtani, a felvásárlásból származó bevétel viszont csak afféle alamizsna lenne...

A termőföldek regenerálására vannak elképzelések, mint például a baktériumtrágyás kezelés, de ezek esetén is érdemes azon elgondolkodni, hogy képesek-e a beinjektált hasznos mikroorganizmusok életben maradni?

Nehéz az ügy, érdemes lesz figyelemmel kísérni.


 

Szólj hozzá!

Címkék: javítás nyár mezőgazdaság baktérium lúg kukorica termőföld trágya fűz energianövény repce regenerálás melioráció vörösiszap

A termőföld megóvása

2009.10.05. 16:42 Imre Laci

Ismét egy olvasói kérésnek teszek eleget és pár szó erejéig arról fogok írni, hogy milyen is a helyzet Magyarországon a termőföldek minőségének megóvása terén. A témát lecso5 vetette fel.

Lévén, hogy Magyarországról van szó, a válasz adja magát: botrányos. Ahhoz, hogy a termőföld biológiai értelemben vett egészségét megóvjuk, a rajta termesztett növényekkel kivont tápanyagok visszapótlása és a helyes talajművelés elengedhetetlen lenne. A legtöbb gazda eljut ugyan odáig, hogy műtrágyával a kivont elemeknek néhány típusát visszajuttatja egy (optimális esetben) őszi szántással, de arra már nem gondol, hogy a műtrágyák kémiailag roppant egyszerű vegyületek.

Műtrágya kiszórása

A rendszerváltást követően az állattenyésztés jelentősége a '89-es év előtti átlagos szinthez képest kb. 50%-ra esett vissza. A növénytermesztés ezzel szemben mára kb. azonos szinten folyik, mint a szocializmusban. A hiba azonban ott van, hogy a hazánkban élő állatlétszám nem képes a növénytermesztés trágyaigényét kiszolgálni. Ehhez társul még az is, hogy pl. a modern sertéstartás hígtrágyát produkál, amely költséges kezelést igényel, ellenben az istállótrágyával, amely a mélyalmos szarvasmarhatartás egyik igen értékes mellékterméke.

A körforgás tehát megszakadt, a gazdák jelentős része csak műtrágyát használ (pl.:P2O5) így sok mikroelem nem kerül vissza a talajba, ezzel rontva annak termőképességét. A szakma jelenleg elfogadott egyik fontos feladata, hogy 4 évente 4 tonna per hektáros szervestrágyázást kell végrehajtani. A trágyát pedig rögvest a kiszórást követően be kell forgatni a talajba.

A talaj megóvásának második és legalább olyan fontos mozzanata a megfelelő agrotechnika alkalmazása. Ehhez persze szaktudás is igényeltetik, ami sok-sok gazdánál abszolút hiányzik. (Ismerek olyan gazdát, akinek az eredeti szakmája karosszéria lakatos!) Ezek a gazdák megtanulták a szüleiktől, hogy nyár végén vagy ősszel szántani kell. Van egy ekéjük és 30 éve mással se szánt, csak azzal. Mindig ugyanabban a mélységben! Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az adott mélységben egy beton keménységű réteg alakul ki, ami a későbbiekben nem engedi a csapadék befolyását a mélyebb rétegegbe. Csökken a talajvíz szintje, a talaj kiszárad, elporosodik. Ez a folyamat pedig országszerte jellemző. Ezt a folyamatot nevezi a szakma eketalp betegségnek. Felszámolásához arra volna szükség, hogy az eddigi szántási mélységnél mélyebben forgassuk, törjük fel a talajt. Ehhez pedig megfelelő eszközökre (altalajlazító) és sok esetben erősebb gépekre (kraftos trakesz) van szükség. Ezek azok, amik jellemzően nincsenek meg az ilyen őstermelőknél, az áruk miatt pedig nem is nagyon fognak rá beinvesztálni.

Rengeteg további módszert dolgoztak már ki a termőföld minőségének megőrzése érdekében. Ilyen például, hogy a learatott növény szárát a talajon hagyják, mulcsot képezve. Ez a talajtakaró csökkenti a talajvíz párolgását, az eső okozta talajelmosást, a gyomosodást...

A mulcs takarja a talajt

A legújabb módszer pedig a zöldtrágya növények használata. Egy példa bemutatásával a legegyszerűbb elmagyarázni ezen növények célját.

Zöld állomány talajbadolgozása tárcsával

Ősszel elvetjük az őszi búzát, következő év nyarán pedig learatjuk. Az aratás után a tarló elmunkálását követően el lehet vetni a zöldtrágyának szánt növényt, pl. pohánkát. Ez a zöldtrágya(nak is használható) növény 75-85 nap alatt képes elérni a teljes kifejlettséget, s ekkor az egész állományt beszántjuk a talajba. Mivel a növény bomlása időigényes, így amolyan akkumulátorként funkcionál. A növény magába építette a talaj tápanyagtartalmát, amelyet így növényi formában nem tud kimosni az eső. A növény bomlásával trágyázza, lazítja a talajt.

A talajjavítást nevezik szakszóval meliorációnak.


5 komment

Címkék: zöld javítás szerves trágya talaj melioráció erodáció

süti beállítások módosítása