Vannak ugyan teóriák arra vonatkozóan, hogy milyen növények termesztése lenne megoldható a vörösiszappal elárasztott termőföldeken, melyek összterülete közel 800 hektár, reális megoldás azonban még nem született.
Az első és legkézenfekvőbb dolog amit mindenki tudott, hogy élelmiszer termeléséről szó sem lehet a továbbiakban. Mi mást lehetne még termelni ott, ahol a talaj mikróbáinak döntő részét elölte az erős lúg, ahol lényegében nem is lehet talajról beszélni, hiszen a vastag iszapréteg minden, csak nem termékeny.
Nem tudom, hogy a szakminisztérium embereinek fejéből pattant-e ki az ötlet, vagy valaki másnak jutott eszébe, hogy az elárasztott területeken vessenek biodízel előállítására alkalmas növényeket a jövőben. Ilyen ugyebár a kukorica és a repce. A kérdés csak az, hogy ilyen terméketlen, nehézfémmel szennyezett területen képes-e egyáltalán kicsírázni a kukorica, vagy akár bármely más gazdasági növényünk?
Ugyanez elmondható az energiafűzről vagy -nyárról is. Ezen felül ez a két növény csupán 3-5 év után hoz hasznot, így tehát hogy addig miből fog megélni a gazda, azt valószínűleg senki nem fogja tudni megmondani.
Amit viszont reálisnak tartok, hogy az állam majd felajánl a gazdáknak az ország egy másik részén ugyanekkora mennyiségű földet, vagy ha kevésbé korrekt, akkor csak megvásárolja tőlük az itt tönkrement területeket. Ettől még hosszú távon nincsenek kisegítve, hiszen a föld évről évre képes megélhetést nyújtani, a felvásárlásból származó bevétel viszont csak afféle alamizsna lenne...
A termőföldek regenerálására vannak elképzelések, mint például a baktériumtrágyás kezelés, de ezek esetén is érdemes azon elgondolkodni, hogy képesek-e a beinjektált hasznos mikroorganizmusok életben maradni?
Nehéz az ügy, érdemes lesz figyelemmel kísérni.
A körforgás tehát megszakadt, a gazdák jelentős része csak műtrágyát használ (pl.:P2O5) így sok mikroelem nem kerül vissza a talajba, ezzel rontva annak termőképességét. A szakma jelenleg elfogadott egyik fontos feladata, hogy 4 évente 4 tonna per hektáros szervestrágyázást kell végrehajtani. A trágyát pedig rögvest a kiszórást követően be kell forgatni a talajba.
gazdák megtanulták a szüleiktől, hogy nyár végén vagy ősszel szántani kell. Van egy ekéjük és 30 éve mással se szánt, csak azzal. Mindig ugyanabban a mélységben! Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az adott mélységben egy beton keménységű réteg alakul ki, ami a későbbiekben nem engedi a csapadék befolyását a mélyebb rétegegbe. Csökken a talajvíz szintje, a talaj kiszárad, elporosodik. Ez a folyamat pedig országszerte jellemző. Ezt a folyamatot nevezi a szakma eketalp betegségnek. Felszámolásához arra volna szükség, hogy az eddigi szántási mélységnél mélyebben forgassuk, törjük fel a talajt. Ehhez pedig megfelelő eszközökre (altalajlazító) és sok esetben erősebb gépekre (kraftos trakesz) van szükség. Ezek azok, amik jellemzően nincsenek meg az ilyen őstermelőknél, az áruk miatt pedig nem is nagyon fognak rá beinvesztálni.
