Ismét egy olvasói kérésnek teszek eleget és pár szó erejéig arról fogok írni, hogy milyen is a helyzet Magyarországon a termőföldek minőségének megóvása terén. A témát lecso5 vetette fel.
Lévén, hogy Magyarországról van szó, a válasz adja magát: botrányos. Ahhoz, hogy a termőföld biológiai értelemben vett egészségét megóvjuk, a rajta termesztett növényekkel kivont tápanyagok visszapótlása és a helyes talajművelés elengedhetetlen lenne. A legtöbb gazda eljut ugyan odáig, hogy műtrágyával a kivont elemeknek néhány típusát visszajuttatja egy (optimális esetben) őszi szántással, de arra már nem gondol, hogy a műtrágyák kémiailag roppant egyszerű vegyületek.
Műtrágya kiszórása
A rendszerváltást követően az állattenyésztés jelentősége a '89-es év előtti átlagos szinthez képest kb. 50%-ra esett vissza. A növénytermesztés ezzel szemben mára kb. azonos szinten folyik, mint a szocializmusban. A hiba azonban ott van, hogy a hazánkban élő állatlétszám nem képes a növénytermesztés trágyaigényét kiszolgálni. Ehhez társul még az is, hogy pl. a modern sertéstartás hígtrágyát produkál, amely költséges kezelést igényel, ellenben az istállótrágyával, amely a mélyalmos szarvasmarhatartás egyik igen értékes mellékterméke.
A körforgás tehát megszakadt, a gazdák jelentős része csak műtrágyát használ (pl.:P2O5) így sok mikroelem nem kerül vissza a talajba, ezzel rontva annak termőképességét. A szakma jelenleg elfogadott egyik fontos feladata, hogy 4 évente 4 tonna per hektáros szervestrágyázást kell végrehajtani. A trágyát pedig rögvest a kiszórást követően be kell forgatni a talajba.
A talaj megóvásának második és legalább olyan fontos mozzanata a megfelelő agrotechnika alkalmazása. Ehhez persze szaktudás is igényeltetik, ami sok-sok gazdánál abszolút hiányzik. (Ismerek olyan gazdát, akinek az eredeti szakmája karosszéria lakatos!) Ezek a 
gazdák megtanulták a szüleiktől, hogy nyár végén vagy ősszel szántani kell. Van egy ekéjük és 30 éve mással se szánt, csak azzal. Mindig ugyanabban a mélységben! Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az adott mélységben egy beton keménységű réteg alakul ki, ami a későbbiekben nem engedi a csapadék befolyását a mélyebb rétegegbe. Csökken a talajvíz szintje, a talaj kiszárad, elporosodik. Ez a folyamat pedig országszerte jellemző. Ezt a folyamatot nevezi a szakma eketalp betegségnek. Felszámolásához arra volna szükség, hogy az eddigi szántási mélységnél mélyebben forgassuk, törjük fel a talajt. Ehhez pedig megfelelő eszközökre (altalajlazító) és sok esetben erősebb gépekre (kraftos trakesz) van szükség. Ezek azok, amik jellemzően nincsenek meg az ilyen őstermelőknél, az áruk miatt pedig nem is nagyon fognak rá beinvesztálni.
Rengeteg további módszert dolgoztak már ki a termőföld minőségének megőrzése érdekében. Ilyen például, hogy a learatott növény szárát a talajon hagyják, mulcsot képezve. Ez a talajtakaró csökkenti a talajvíz párolgását, az eső okozta talajelmosást, a gyomosodást...
A mulcs takarja a talajt
A legújabb módszer pedig a zöldtrágya növények használata. Egy példa bemutatásával a legegyszerűbb elmagyarázni ezen növények célját.
Zöld állomány talajbadolgozása tárcsával
Ősszel elvetjük az őszi búzát, következő év nyarán pedig learatjuk. Az aratás után a tarló elmunkálását követően el lehet vetni a zöldtrágyának szánt növényt, pl. pohánkát. Ez a zöldtrágya(nak is használható) növény 75-85 nap alatt képes elérni a teljes kifejlettséget, s ekkor az egész állományt beszántjuk a talajba. Mivel a növény bomlása időigényes, így amolyan akkumulátorként funkcionál. A növény magába építette a talaj tápanyagtartalmát, amelyet így növényi formában nem tud kimosni az eső. A növény bomlásával trágyázza, lazítja a talajt.
A talajjavítást nevezik szakszóval meliorációnak.
