Magyar Asztal

A korabeli ortológus-neológus csatához hasonlítanám a címben feltett kérdést, hiszen a reform étkezést pártolók sok esetben foggal-körömmel lobbiznak a rozslisztből sütött kenyerek mellett, míg a hagyományos ízek kedvelői maradnának a búzakenyérnél. Próbáljuk meg összetételük alapján eldönteni, hogy melyiket válasszuk!

 "Általánosan ismert, hogy egyes eszenciális aminosavak hiánya miatt a gabonafehérjék többsége a közepes vagy gyenge biológiai értékű fehérjék közé tartozik." (Gasztonyi & Lászity, 1993.) Ez annyit jelent, hogy a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavak valamelyikéből nem, vagy csak keveset tartalmaznak a gabonamagvak. Ez az aminosav általában a metionin vagy a lizin. Ezen két esszenciális aminosav tekintetében a rozs felülmúlja a búzát.

Azonban nem csupán az aminosav a mérvadó, hiszen míg a búza fehérjetartalma 14g/100g, míg a rozsé átlag 12,1g/100g. A modern étkezésben különösen nagy hangsúlyt kap az ételek rosttartalma. A búza ezen a téren a gabonák közül leghátul áll a sorban 2-3%-os rosttartalmával. A rozs ilyen téren 3-5%-kal büszkélkedhet.

Tehát a fehérje terén előnyösebb a búza, ugyanakkor a rozs magasabb rosttartalma elősegíti a bélmozgásokat, így az emésztést serkenti, megelőzhető vele a székrekedés. Mi a helyzet az ásványianyag-tartalommal?

Sajnos a táblázat nem teljes, egyes források igen különböző adatokat közölnek a búzával kapcsolatban (a Gasztonyi és Lásztity-féle Élelmiszer-kémia könyv 30mg/100g magnéziumot ír míg a wikipédia 138mg-ot.) Ezen a téren tehát konkrét véleményt nem is alkotnék. Amint részletesebb információt kapok frissítem a táblázatot.

A döntés tehát nehézkes és elsősorban attól függ, kinek mi a célja. A rozs alacsonyabb fehérje és magasabb rosttartalma a diétázóknak igen pozitív hatást jelent, míg a keményebb fizikai munkát végzők és/vagy a testtömegüket növelni kívánók a búzakenyérrel járnak jobban. Azonban még mindig fenn áll az az igen szubjektív íz is, melyet mindenki máshogy ítél meg. Valakinek a rozskenyér, valakinek pedig a búzakenyér nyeri el a tetszését. Jómagam az utóbbi, talán népesebb tábort gazdagítom.

"Az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága (DG SANCO) 2009. október 21-ére hívta meg a sütőipar képviselőit, hogy megvitassák, miként lehetne csökkenteni a kenyerek sótartalmát. A finn, angol, spanyol és talán a belga tapasztalatokra épülő megbeszélésen az ipar és az élelmiszer-biztonsági hivatalok képviselői vesznek részt, számol be előzetesen az EU Food Law 2009. október 2-ai száma."

- MÉBiH -

Lehet, hogy ezért egyesek megköveznek, de szerintem ez a probléma nem tartozik az EU-ra. Vizsgálatok alapján be lett bizonyítva, hogy Magyarországon a kenyér sótartalma túl magas? Ha nem, akkor mégis miért kell ekkora összeröffenést csapni?

Ráadásul arra sem tér ki ez a téma, hogy az egyes országokban teljesen más a kenyér összetétele és minősége is! Az Ausztriában élő bátyám örömkönnyeket hullajtott mikor itthon ismét a megszokott félbarna kenyérből ehetett. Nyugati szomszédainknál csak a felfújt toast kenyér dívik, amelytől húsz szelet után sem lakik jól az ember.

Miért nem tudják a kérdésben érintett országok önmaguk elérni, pl. törvényi úton, hogy mekkora legyen a kenyér maximális sótartalma? Miért kell többszáz szakembert összehívni, fizetni a szállodai és egyéb költségeket? Felesleges. Netán éppen egy finn szakember fogja megmondani, hogy az angol pékszövetség (ha van ilyen) hogyan süssön?

Számomra az is érthetetlen, hogy hogyan kíván az EU közös megoldást találni egy olyan problémára, ami minden országban máshogy van jelen? Mert ugye nekem senki fia ne akarja bemagyarázni, hogy a francia toast-ban és a magyar félbarnában ugyanúgy sok a só, mert egy teljesen más összetételű és sütési technológiával készült pékáruról van szó.

Ezen kívül itt van rögtön egy 2009 februári spanyol nyelvű cikk éppen arról, hogy a spanyol kenyér a legkevésbé sós egész Európában.

Mellesleg anno senki nem vizsgálta a kenyér sótartalmát és mégis elég gyakoriak voltak a 80-90 éves emberek. Azok a vidéki "nagyöregek" akik átélték a világháborút még ma is vígan kapálgatják a szőlőt, hordják a kútról a vizet és felássák a kertet minden ősszel, pedig ők is a magyar kenyéren nőttek fel, sok esetben százszorta rosszabb életszínvonal mellett mint amiben nekünk manapság részünk van. Tehát nekem senki ne mondja, hogy a magyar kenyér egészségtelen!

Vettem egy liter Hey-Ho szőlőlevet. A doboz másik oldalán a multikulti általános törvénykönyvének megfelelően fel van írva angolul is, hogy Grape. Hátha valaki a dobozon látható fehér szőlőt nem ismerné fel.

Aztán - mint mindig - elolvastam miből is van ez a szőlőlé. 12% szőlőből. A többi víz, meg cukor, étkezési sav: citrom-sav, édesítőszerek: Aceszulfám-K, Aszpartám, aroma, színezékek: karamell, kurkumin.

Mondjuk 150 zsíros magyar forintért nem is szabad "mustot" várni...