facebook


Az értékhozzáadás honosít

2010.04.18. 11:15 Imre Laci

 Magyarországon - akárcsak Európában bárhol - az a divat, hogy a jogalkotásban direkt hagynak a honatyák egy-egy kiskaput, hogy annak aki ismeri és van lehetősége kihasználni, az nyugodt szívvel használhassa is.

A mindennapi, már-már inkább bulvárpolitikának nevezhető törvényhozásban ilyen kiskapu a mentelmi jog is, vagy szót ejthetnénk egyes cégek immunitásáról, adómentességéről is. Az országot át és átszövik a jogi kiskapuk. Miért ne lenne ilyen a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban is?

Egész Európára jellemző a nemzeti érzelem erősödése, a hazai piacok védelme érdekében történő kampányolás. Nyugati szomszédunk például a Nagy Kacsaúsztatón túlról érkező gyorséttermeket kötelezte arra, hogy osztrák földön született és nevelkedett állatok húsából készítse hamburgerjeit. Ez csak egy példa arra, hogy hogyan lehet a globalizmus nyűgjei ellen védekezni, ugyanakkor a repertoár nem túl tág, hiszen az Európai Unió négy alapvető célja közül az egyik a termékek szabad áramlása. Ezzel ellentétes szabályozást nem hozhatnak a tagállamok. Így tehát marad a lakosság gondolkodásmódjának megváltoztatása: az árcentrikusságot váltsa fel a nemzeti érdekek favorizálása.

No igen ám, de mint ahogy említettem, van az élelmiszeriparban is lehetőség a mutyizásra! Ez pedig nem más, mint az értékhozzáadással történő honosítás.

Példának okáért hozzunk be szlovák UHT tejet és tegyük be valamelyik bolt polcára. Értelemszerűen a terméken azt kell feltüntetni, hogy az áru Szlovákiából származik. Ám ha szlovák tejet hozunk be és ebből Magyarország területén készítünk tejfölt, joghurtot vagy bármi más feldolgozott élelmiszert, annak értékét növeltük, a csomagoláson már a magyar eredet szerepelhet.

Persze "visszafelé" is működhet a dolog, hiszen ugyanígy készülhet a magyar mangalicából a spanyol serrano sonka.

A tanulság tehát: Nem mind magyar, amire az van írva.


 

16 komment

Címkék: magyar termék eredet származás érték hozzáadás honosít honosul

Magyar tejtermék az asztalon

2010.04.17. 14:36 Imre Laci

Az Alföldtej Zrt. egy új, nemzeti színekbe öltöztetett termékcsaládot dobott a piacra. Ezen tejtermékek csomagolásán hangsúlyos helyet és szerepet kapott a származás megjelölése, mint ahogy azt az alábbi képek is prezentálják.

Egyik ismerősöm egy dobozos tejet vadászott le, jómagam pedig egy tejfölt, mely a nemzeti trikolór színeiben "pompázott". Bízom benne, hogy nem csupán ügyes marketingfogásnak használják a nemzeti érzelmekre való építést és tényleg magyar gazdák által termelt élelmiszerek kerülnek a dobozokba és poharakba.


 

Szólj hozzá!

Címkék: marketing magyar asztal tej termék nemzeti tejföl tejtermék alföldtej

A multik árai nyomorítják a magyar gazdát

2010.03.26. 20:22 Imre Laci

"Kisújszálláson a jó idő beköszöntével egyre több gazda kezdi meg a határban a tavaszi munkát. Nagy gondjuk a magas vetőmagár és az alacsony felvásárlási ár, számol be a szoljon.hu.

– A határ majd minden szegletében van néhány hektár szántónk – magyarázza Szűcs Zsigmond családi gazdálkodó, akinek édesapja húsz éve kezdett el állattartással foglalkozni.
– Ma közösen gazdálkodunk, mangalica-törzstenyészetünk mellett juhokat tartunk és kísérletképpen szarvasmarhákat. Több mint száz hektárt művelünk, ebbe hibrid kukoricát, búzát, olajtököt, lucernát és burgonyát vetünk. Mivel a gépeket hitelre vettük, aratáskor idén sem tudunk majd várni a jobb árra, azonnal értékesítenünk kell.
Az alacsony felvásárlási ár miatt a mangalicán is jelentős a kiesés. Ma egy 100 kilós fehér sertést 30 ezerért vesznek át, a mangalicáért pedig 350 forintot adnak kilónként, ami jóval önköltség alatt van. A felvásárló a húsvéti bárányokat elvitte, 9 ezer forint maradt tisztán darabonként. Talán csak az a jó hír, hogy a gyapjú ára a kilónkénti 40 forintról 160 lett. Ez azt jelenti, hogy kifutja a nyírás költségét – állítja a fiatal gazda
. A teljes cikk itt olvasható."

- szoljon.hu -


Szólj hozzá!

Címkék: multi üzlet magyar asztal cég vállalat multinacionális gazda élelmiszer

A helyi mezőgazdaság jelentősége

2010.03.05. 23:13 Imre Laci

A helyi mezőgazdaság jelentősége
Minden bizonnyal sokan hallottak már a méltán híres korondi fazekasok szemet gyönyörködtető cserépedényeiről és dísztárgyairól! De vajon hallottak-e a cecei fűszerpaprikáról vagy az ott termő mézédes görögdinnyéről? Nem? Pedig Fejér megyében bizony híre van, s akárcsak az erdélyi Korondon, itt is az út mentén felállított standokon árulják portékáikat a kofák.

 

A nagyközségen átutazók jobbról is, balról is katonás sorokba felállított pultokon gyönyörködhetnek a füzérekben lógó fűszerpaprikákban, a haragoszöld dinnyékben és egyéb ínycsiklandozó árukban. Aki pedig egyszer megkóstolja az itt vásárolt élelmiszerek egyikét, később már ezekhez hasonlítja a máshol fogyasztott ételeket is. Jómagam is jártam már így, mikor messzi városban használt fűszerpaprikára legyintve mondtam; „Eltörpül a cecei paprika mellett!”. Így vált a cecei jelző mifelénk minőségi kitüntetéssé. Nem márka ez, hanem a hétköznapi emberek által létrehozott minőségbiztosítás. Biztosítás, hiszen eddig egyszer sem csalódtunk a kofáknál vett dinnyében és paprikában.
Biztos vagyok benne, hogy a környező városokból, így akár a nem is oly közeli Székesfehérvárról is hajlandóak egyesek leutazni Cecére, hogy az évi szükséges fűszerpaprika-mennyiséget előre megvegyék. A minőségért hajlandóak többet költeni a magyarok. Mindez érthető persze, hiszen a nagyáruházak polcain sorakozó paprikaőrlemények többsége íztelen, sőt, extrém esetben még paprikát is csak messziről látott. Márpedig a vasárnapi tyúkhúslevest mi koronázná meg jobban, mint a pikáns és markáns ízű fűszerpaprika? Ez az, amitől a gulyásleves, a pörkölt és a halászlé is magyarossá válik. A magyar konyha egyik szegletköve ez, amelyről már Gárdonyi is említést tesz Egri csillagok című regényében, mikor a magyar rabot leszidja egy török őr, amiért az túl erősre fűszerezte a levest.
Gárdonyi kissé túlzott ugyan, hiszen a török időkben még nem volt jelen az országban a fűszerpaprika, de ez mit sem változtat a tényen, hogy regényének ezen momentuma minden bizonnyal már a XIX. században kialakuló magyaros ízvilág egyik legkorábbi, írásban megjelenő emléke. S ki tudja, talán még az agárdi származású Gárdonyi Géza is kóstolhatta a cecei fűszerpaprikát!
Persze nem csupán Cece a híres egy-egy hagyományos termékéről. A szegedi paprika is sokak által ismert. Szegeden azonban elkövették azt az óriási hibát, hogy a távoli településekről is beszállított alapanyagok felhasználásával elvesztették termékeik tájjellegét. Ezt tetézte az őrleményeikbe kevert külföldről beszállított, dioxinnal fertőzött paprika keltette bizalmatlanság.
A helyben készített termékek általában könnyen eladható, jó minőségű élelmiszerek, hiszen a hírnév kötelezi a gyártót az állandó minőség garantálására. A helyben előállított élelmiszerek védelméhez és fennmaradásuknak segítéséhez szükség volna a helybeni feldolgozás, így pl. a szárító-, savanyító- és őrlőüzemek kiépítésére. A helyi foglalkoztatás, a vidéki munkanélküliség csökkentésére kiváló lehetőség volna a tájjellegű, helyben előállított élelmiszerek gyártása. Ez különösen igaz a kertészeti termékek, így például a zöldségfélék és az állati eredetű élelmiszerek; joghurtok, szalámik, stb… esetén. A helyi termékek hírnevén hogy ne eshessen csorba, fontos az eredetvédelem garantálása. Prémium kategóriás élelmiszer azonban csak akkor vásárolható alacsonyabb áron, ha a gazdák közvetlenül a fogyasztónak vagy egy közös feldolgozónak értékesítik áruikat. A kereskedelmi hálózatból ki kell zárni a felvásárlókat, hiszen ők felesleges közvetítői szerepükért súlyos árat kérnek, amellyel közvetve a gazdákat teszik tönkre és az árnövekményt a fogyasztókkal fizettetik meg a kereskedők.
Eljött a mezőgazdaság rendszerváltásának ideje! A családi gazdálkodás igenis életrevaló a mai gazdasági környezetben is, de ehhez olyan mezőgazdasági vezetésre van szükség, amely a kistermelők érdekeit védi az iparszerű gazdálkodókkal és a külföldről behozott, többségében silányabb minőségű termékekkel szemben!
 

5 komment

Címkék: magyar asztal agrár mezőgazdaság munkanélküliség vidék helyi fűszerpaprika cece kisüzem feldolgozó

A legeltetéses vagy az intenzív gazdálkodásé a jövő?

2010.02.19. 14:30 Imre Laci

 

A nagyüzemi vagy a legeltetéses gazdálkodásé a jövő?
 
Az elmúlt években kialakult tejválság megkérdőjelezte a jelenlegi, intenzív tejtermelés életrevalóságát. Vajon szükséges-e jogi és kormányzati eszközökkel életben tartani a jelenlegi tejtermelési struktúrát, vagy érdemesebb volna átállni a kevesebb produktumot eredményező, legeltetésre alapozott tejtermelésre és szarvasmarha-hizlalásra? Egyáltalán lehetséges volna ország igényeit kielégíteni a legelőre alapozott tejtermeléssel? Megvannak az ehhez szükséges természeti adottságaink?
Az Európa-szerte tomboló tejpiaci válság okozta árcsökkenést hiába próbálták Európai Uniós támogatással, az intervenciós ár emelésével vagy más eszközökkel orvosolni, a termelői nyerstejért továbbra is csak 40-50 forintot kapnak a gazdák literenként. Jogosan feltehető a kérdés, hogy szükséges-e egy olyan rendszerbe tölteni a pénzt, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között nem mutatkozik életképesnek? Hazánkban nehezíti még a gazdák helyzetét többek között a trágyakezelés költségessége, melyre az EU más, többnyire nyugati országaiban külön támogatást kapnak a tejtermelő telepek. Az Európára jellemző túltermelést orvosolandó az EU extra támogatásokkal igyekszik a termelőket a jelenlegi intenzív technológiáról a kevesebb produktumot eredményező legeltetésre alapozott gazdálkodásra átállítani. A folyamatot azonban nehezíti, hogy az elmúlt pár évben Európai Uniós támogatással és a gazdák által beinvesztált önerőből felépített istállók, trágyatárolók és fejőházak ily módon nem lennének kihasználva. Bolond volna bármely gazda is parlagon hagyni a páresztendős technológiát melyre sok-sok millió forintot költött.
Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon a tejtermelés mennyisége 2008-ra a 64%-ára (1792,1 millió literre) csökkent az 1990-eshez (2763 millió liter) képest a KSH adatai szerint.
A fenti adatok és a jelenlegi gazdasági helyzet alapján további drasztikus csökkenés várható. Ugyanakkor érdemes azt is figyelembe venni, hogy 1995-ben hazánkban 421.000 tehén élt, míg 2008-ban csupán 264.000 db kettős-, illetve tejhasznosítású (gatn.szie.hu adatai alapján). Az egy tehénre jutó átlagos tejtermelés tehát ’95-ben 4559 liter (húshasznú tehenek létszámát is számításba véve), míg 2008-ban 6788 liter volt. A növekedés elsősorban a nemesítés és a precízebb takarmányozásnak köszönhető, hiszen 1995-re már az uralkodó tejtermelő fajta a kanadai eredetű, Magyarországon a ’70-es években behozott holstein-fríz volt. Érdemes pár szót ejteni a korábban Magyarországon széles körben elterjedt kettős hasznosítású magyartarka fajtáról és a holstein-frízről, mert e két fajta közti különbségben gazdasági lehetőségek rejlenek!
A magyartarka a múlt század harmincas éveire lett uralkodó fajta hazánkban. A svájci szimentáliból lett kinemesítve. A bikák testtömege 900-1300 kg, a teheneké 600-700 kg. A fajta növekedési erélye és hústermelő képessége kiváló. (Horn és munkatársai, 1995). Jó szaporodó képesség és tőgyegészségügy, valamint kiváló lábszerkezet és hosszú hasznos élettartam jellemzi. „…a költségcsökkentés másik lehetséges módja a biológiailag stabil, hosszú hasznos élettartammal bíró tehénállományok kialakítása lehet.” (Húth és Komlósi, 2010) Jól bírja a legeltetést és a szélsőségesebb időjárási viszonyokat. A fajta jelenlegi genetikai képességeinek köszönhetően minden nehézség nélkül termelhető évi 6000 liter jó minőségű tej (Rácz K., 2009).
A holstein-fríz fajta esetében a tehenek testsúlya 650-750 kg, tejtermelése 7000-8000 kg,  3,5-3,7%-os tejzsírtartalommal (Horn és munkatársai, 1995). E fajta kiváló gépi fejhetőségre, nagy laktációs tejtermelésre és az ehhez szükséges óriási takarmányfelvevő képességre lett szelektálva. A takarmányozás minőségére és mennyiségére ezen okokból tehát igen érzékeny, genetikai képességeit csak első osztályú takarmányok etetésével lehet kiaknázni. Elmondható tehát, hogy a holstein-fríz állományok takarmányozása költséges, amit tetéz a technológiai nyomás okozta rossz szaporodásbiológiai állapotuk (magas termékenyítési index, gyakori méhproblémák) és alacsony hasznos élettartamuk. A fajta ellenálló képessége elmarad a magyartarkáétól.
A tejtermelő telepek legnagyobb költségét a takarmányozás adja, melyre már utaltam a holstein-fríz fajta esetén a nagy takarmányfelvevő képesség alatt. Így tehát érdemes szót ejteni az intenzív tejtermelési technológia költségnövelő tényezőiről, így például arról, hogy a kötetlen tartású istállókban viszonylag nagy egyedsűrűség esetén az alomanyag nem kielégítő gyakorisággal történő cseréje elősegíti a tőgygyulladás kialakulását. A tőgygyulladás, szakmai nyelven a masztitisz kezelésének költsége három tényezőből tevődik össze: egyik ilyen tényező a gyógyszerek igen borsos ára, a tőgygyulladásban szenvedő tehén tejének eladási tilalma (veszélyes hulladéknak minősül) és annak megsemmisítése plusz költségként a termelőre hárul. Az intenzív technológia hatására sokkal nagyobb igénybevételnek vannak kitéve az állatok, így gyakori a szaporodásbiológiai megbetegedések következtében selejtezésre kényszerülő tehén, valamint a lábszerkezet leromlása miatti kényszervágás. A borjak születés utáni azonnali elválasztása sok etikai és szakmai kérdést vet fel, hiszen az újszülött állatok szopási ingere ha életük első szakaszában kielégítetlen marad, akár káros pótcselekvések is kialakulhatnak. Ezen okokból a borjak egészségének és közérzetének (animal welfare) megóvása érdekében több törvény is meghatározza az állatok tartását, takarmányozását és elhelyezését.
A jelenleg elterjedt intenzív tejtermelés extra költségei közé tartozik a takarmány behordása, tartósítása (silózás), kitárolása, keverése és kiosztása. Mindegyik mozzanat gépesített. Ezen gépek költségesek, valamint fosszilis energiahordozó elégetésével működtethetők, ami nem csupán drága, de környezetterhelése is jelentős.
Az imént felsorolt negatív tulajdonságok egyike sem jelentkezik a legeltetéses tejtermelés esetén. Ami relatív hátrányként fennállhat, az az egyedenkénti kisebb tejhozam, a több emberi munkaerő szükségessége és az időigényesség. Ezek azonban, mint ahogy említettem is, relatív hátrányok, hiszen a jelenlegi túltermelés esetén a csökkenő tejhozam nem okoz gazdasági kiesést, deficitet. A magyarországi 56,9 literes egy főre jutó éves tejfogyasztás mellett pedig főleg nem (2007-es KSH adat). Mindezek felett a kétszámjegyű munkanélküliségi rátára és a vidéki emberek helyben tartására is orvosság lehet a legeltetésre alapozott tejtermelés. Ez a típusú gazdálkodás könnyedén beilleszthető az agrár-környezetgazdálkodási programokba, végezhető akár természetvédelmi (Natura 2000) területen is. A legeltetéses tejtermelés és szarvasmarha-hizlalás alkalmas lehet tájvédelemre és gyeprekultiválásra. Jótékony hatással van a talaj termőképességére és fenntartja annak biológiai sokféleségét, biodiverzitását. Roppant nagy terhet venne le a gazdák és a természetvédők válláról is a megoldódó trágyakezelési probléma. Az intenzív technológia alkalmazásakor óriási trágyatároló medencéket kell építeni, melyek költségességükön túl a vidéki tájat is elcsúfítják, nem beszélve az erős szaghatásokról. Legeltetés esetén nem kell a trágya tárolásával, szállításával és a földre való kijuttatásával foglalkozni, ezzel is rengeteg pénzt spórolva meg a gazdának.

 

Látható tehát, hogy az intenzív, nagyüzemi tejtermelésről való átállás nem okozna tényleges gazdasági kiesést. Ehhez azonban olyan jogi alapot kellene biztosítani a magyar gazdák számára, amely megóvná az itthoni piacot a beáramló külföldi, nagyüzemileg előállított tejtől. Ez a technológia megkívánná, hogy a jelenlegi átlagosan több száz tehenet tartó gazdaságok helyett kis egyedszámú, családi farmok jöjjenek létre. Fontos volna a hazai feldolgozóipar védelme a tőkeerős vállalatokkal és külföldi, piaci spekulánsokkal szemben, akik a csökkenő tejtermelést kihasználva igyekeznének külhoni termékek behozatalával leszorítani az itthoni árakat. Elengedhetetlen volna a vagyonvédelem megerősítése, hiszen a legelőről napjainkban nem csupán a jószágot, de még a karámot is ellopják, nem beszélve a kihelyezett itató berendezésekről vagy az abraktakarmány-adagolókról.

A Kárpát-medencében minden adott a fenntartható, legeltetésre alapozott, gazdaságos tejtermeléshez. A lehetőségek kiaknázása nem csupán lehetséges opció, hanem kötelességünk! Rendelkezünk az önellátáshoz szükséges természeti, tudományos és humán forrásokkal. Évszázados hagyományaink segítettek a magyar táj és a népi kultúra megőrzésében. A fenntarthatóságot megcélzó, hagyományokra alapozó gondolkodásmód kiépítése és továbbadása lesz az elkövetkezendő évek legfontosabb feladata. Ez a magyar agrárium, sőt, az egész magyar nemzet érdeke mind gazdasági, mind pedig kulturális vonatkozásban.

 

2 komment

Címkék: magyar magyarország asztal intenzív tejtermelés konvencionális magyartarka legeltetés alapozott holstein fríz

süti beállítások módosítása