Magyar Asztal

"Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is kevesebb őstermelői igazolvány kiváltására, illetve megújítására lehet számítani Bács-Kiskun megyében – közölte a helyi Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal földművelésügyi igazgatója hétfőn az MTI-vel.

Farkas Zoltán szerint a csökkenés körülbelül öt éve kezdődött, amikor még több mint 90 ezer őstermelőt tartottak nyilván a megyében. Ez az ellenőrzések szigorodása miatt később látványosan visszaesett. Az utóbbi időszakban is jellemző lassú lemorzsolódás azonban már a birtokkoncentráció és a gazdálkodók kiöregedésének következménye.

Emiatt várhatóan 2010-ben is 1-2 ezerrel kevesebben, mintegy 36-38 ezren váltják ki, vagy újítják meg igazolványukat. Ezzel  Szabolcs-Szatmár Bereg után Bács-Kiskun megye ugyanakkor őrzi második helyét az országos rangsorban – tette hozzá a szakember."

- MTI -

Igen emberek itt tartunk: centralizálódunk minden értelemben, hiszen a föld is hamarosan csak párezer ember kezében lesz országszerte, akik pedig korábban szintén gazdálkodásból szerettek volna megélni, mehetnek valamelyik nagyvárosban próbálnak meg megélhetést találni. A városok nőnek, a vidék pedig agonizál.

Az MTI ahogy írja: kiöregednek a gazdálkodók. Ezt kikérem magamnak sok-sok száz fiatal agrárlegény nevében! Igenis lenne "utánpótlás", de a hatalomnak egyáltalán nem az az érdeke, hogy legyen több tízezer földművelésből élő család! A törvények még mindig a pénzeseknek kedveznek.

A tegnapi napon volt alkalmam egy 130 hektárt művelő gazdával társalogni és büszkén mesélte, hogy minden évben tíz hektárral nagyobb területen gazdálkodik. Majd a nagy dicsekvés után gyorsan megjegyezte, hogy persze nincs több haszna a termelésből mint amennyi a támogatás, ami hektáronként kb. 50.000 forint. Ez persze nem is volna olyan kevés pénz ha azt vesszük, hogy csak egy család osztozik a jövedelmen. Persze azt nem magyarázta el, hogy a szerinte oly csekély jövedelemből mégis hogy tud évente +10 hektár földet vásárolni vagy bérbe venni. Rejtély... A lényeg, hogy megvan a pénzmagja ahhoz hogy növekedjen és a körülötte élő idősek földjét felvásárolja.

Summa summarum; lenne rengeteg friss diplomás gazdász aki átvenné a stafétát, de a földvásárláskor labdába sem rúghatnak, hiszen a környékbeliek elővásárlási joggal rendelkeznek még akkor is, ha már van 250 hektár földjük. Igazság van benne? Nem, nincs. Hagyni kellene esélyhez jutni azokat is akik előtt ott van az élet és megélhetést keresnek - és találnának - a földművelésben vagy állattartásban. De nem ez az érdeke odafent a nagyoknak...

Még 2009. december 22-én leközöltem egy hírt az EU sertéstenyészeteinek szalmonellafertőzöttségéről. S lássatok csodát, a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal erről csak a január 6-ai hírlevelében tett említést. Több mint két hét a lemaradás. Rendben, tudom hogy a hírlevél csak kéthetente jelenik meg és emiatt a nagy késés, de a dolog azért elgondolkodtató.

Ha valaki hozzám hasonlóan a televízió okozta mentális leépítést mellőzve tengeti napjait és az internetes szakoldalakról gyűjti be az információkat, példának okáért hírlevelek formájában, akkor bizony kőkemény lemaradást fog eredményezni az a 14 nap amíg a MÉBiH elkészíti és kiküldi az aktuális hírcsokrot. Egy fontosabb esemény akár még aktualitását is elveszítheti ennyi idő alatt.

Ha tehát nem akarsz lemaradni az efféle agrár és élelmiszer témakörű dolgokban, dobd be a Magyar Asztal blogot RSS-be!

November 11. a népi hagyományok szerint a libafogyasztás napja, hiszen Szent Márton a lúdak óljába bújt el, hogy ne kelljen püspöki kinevezését elfogadnia. A jószágok azonban gágogásukkal elárulták a pap rejtekhelyét, így ő lett Tours püske.

Sajnos mára már nagyon kevesen ismerik ezt a szép legendát, a katonáról, ki köpenyét egy koldusnak adta, majd végül egyházi pályára állt, s a püspökségig vitte. Valódi páli fordulat. Ilyen éles váltások manapság már nem léteznek. Az igazat megvallva mára már a legtöbb ember nem is fogyaszt lúdhúst, hiszen azt a májhoz hasonlóan kuriózumnak tekintik. Az árát tekintve azonban egy kis matekozás után rájöhet az ember, hogy egyáltalán nem olyan luxuscikk mint ahogy azt hisszük.

Két McDonald's-os ebéd árából már egy elég komoly libapecsenyét lehetne sütni. Annyi különbséggel persze, hogy az utóbbival jól is lakik az ember és még egészségesebb is.

Nem akarok a globalizáció ellen ágálni minden postban, de igenis káros, hogy manapság egy gyerek hamarabb eszik pizzát, gyrost vagy kínai ételt mint mondjuk libát vagy vadhúst, holott kis hazánk mindkettőről híres. Ez igenis a globalizáció átka, hiszen a nemzetközi cégek, mint amilyenek a gyorséttermek is sokkal nagyobb tőkével olyan marketinget folytatnak, amely mellett labdába se rúghat egy magyar termelő.

Emlékszem mikor kisiskolásként sok osztálytársam kritizálta az iskolai menzát, hogy ott miért nem lehet hamburgert kapni a pörkölt helyett. Nem tudom, hogy most milyen az iskolai étkeztetés színvonala, de nem szeretném megélni, hogy már ott is pizzát és hamburgert adjanak a tápláló és változatos magyar konyha helyett.

Hamarosan ott fogunk majd tartani, hogy sehol a világon nem lesznek hagyományos helyi ízek és ételek. A rétes és a pogácsa helyett lehet majd kapni McNuggets-et, a mákos gubát pedig végképp el lehet felejteni! Bodzaszörp helyett pedig lehet majd inni a szénsavas üdítőket.

"Bojkott után akciók szomorítják a magyar libatenyésztőket - írja a Népszabadság szerdai számában.

A szárnyastartók üzletén sokat rontott a közelmúltban a Négy Mancs állatvédő alapítvány kampánya a magyar víziszárnyastartás hagyományosnak számító töméses és tolltépő módszerei ellen.
Úgy tűnt, hogy az idei szezonra már visszavonulót fújnak az állatvédők. A tenyésztőknek azonban nincs okuk a megkönnyebbülésre. Az idén nem a bojkottal, az árakkal gyűlik meg a magyar szállítók baja, pedig korábbi terveik szerint októbertől karácsonyig 3,2-3,3 millió libát és nagyjából ugyanennyi kacsát szállítanának egészben és feldolgozva döntően a német ajkú Európába.
Szabó Miklós, a debreceni székhelyű Tranzitker Zrt. vezérigazgatója elmondta: a tavalyi árak felét, harmadát, 1,8-2 eurót fizetik a német kereskedők a magyar szárnyas egy kilójáért. Sok magyar és lengyel liba maradt a német kereskedők fagyasztójában, amitől az idén szabadulni szeretnének a forgalmazók. Így kevesebbet és kevesebbért tudnak a magyarok szállítani.
Magyar József, a Hungerit Zrt. vezérigazgatója az elmúlt évek legrosszabb szezonjára készül. A csökkenő németországi árak és kereslet miatt a szentesi cég menekülési útként új piacokat keresett Csehországban, Szlovéniában, Angliában, Olaszországban és Oroszországban."

- MTI -

Sajnos a Márton napi hírek negatívak. Azon, hogy jövőre más hangvételű bejegyzés szülessen, nekünk kell dolgoznunk. Egyenként külön-külön és így együtt.

Lássuk be, terjedőben van a nacionalista érzelemre alapozó marketing. Persze jelen esetben nem a kitaposott, pejoratív értelemben vett nacionalizmusról van szó! Hiszen annyi hazaszeretet kell(ene) mindenkibe, mint amennyi mondjuk a Soproni reklámjában van. Ezt még azok sem vitathatják, akik amúgy előszerettel szeretnek dobálózni a fasiszta és náci szavakkal.

No de térjünk a lényegre!

Egyesek szóvá tették, hogy mindig mindent csak leszólok, hát akkor most szakítok a hagyományokkal, ugyanis a minap vásárolt Kárpátcipóban kellemeset csalódtam.

Bevallom eleinte tartottam tőle, hogy valami ócska terméket akarnak rásózni a vásárlókra kihasználva azok hazafias gondolkodását, de nem így lett. Kezdjük az elején!

A cipót egy Coop áruházban elhelyezett reklámplakáton pillantottam meg (marketing ugyebár...) és ott ősi magyar receptre és hasonlókra hivatkoztak. Gondoltam egyszer élünk... Az egy kilogrammos cipó ára 339 forint volt. Én éppen egy pénteken sütött példányt fogtam ki, ami aggodalommal töltött el a frissességét illetően. Azonban amikor kézbe vettem még mindig ropogós és puha volt. Gyorsan nejlonzacsiba csomagoltam és hazaspuriztam vele mint cigány roma a házimozival.

Gyors fotózás meg az egyéb sallangok, aztán elő a kést és végre megnézhettem mit rejt az egyébként szerintem gusztusos, barnára sült külső.

A kenyér állaga hétköznapinak mondható, szivacsos. Szerencsére az öklömnyi lyukaktól (amik valljuk be sajnos egyre gyakoribbak manapság) mentes*. A szeletelés egyébként nem okozott gondot. Egy hétköznapi kenyérvágó késsel megerőltetés nélkül tudtam belőle vágni egy szeletet, ami pl. a Tesco kemencés kenyerérről nem igazán mondható el.

Az összetevők tekintetében kicsit kettősek az érzelmeim, ugyanis tartalmaz búza- és rozslisztet is. Minek?! No mindegy... Készítettem egy képet az összetevőkről is a hitelesség kedvéért.

 Mindent összegezve a cipó meglehetősen drága (vagy én vagyok az alsóbb társadalmi rétegben?) de az ízét és a minőségét tekintve megéri az árát. Az M.A. skálán 10 pontból kap 9-et. Szerintem.

*A képen látható nagyobbacska gázbuboréknyom nem nagyobb egy tízforintos érménél, tehát jogosan írtam, hogy nem jellemző a tésztájára a hézagosság.