Magyar Asztal

Mit tudsz az ükapádról? Az ő szüleiről, gyermekeiről? Ha tudod is kik voltak a felmenőid, vajon azt tudod-e, hogy mikor milyen betegséggel küzdöttek, hogy ki kezelte őket, milyen gyógyszerrel és milyen dózissal? A helyzet az, hogy a hazai tejelő szarvasmarha állomány élete olyan pontossággal van dokumentálva, hogy a fenti kérdések bármelyikére választ tudnak adni.

A címben is szereplő marhalevél csupán a kezdet. Ezt a dokumentumot igényli a termelő, miután állatot vásárol, vagy születik a tenyészetében egy borjú. Ezen a papíron fel van tüntetve a tartó azonosítószáma, az állat fajtája, neme, születési ideje, saját és anyjának ENAR azonosítószáma. Ha az állat gazdát cserél, vágóhídra küldik vagy netán elhullik, akkor a marhalevél felső része megy az állattal. (Elhullás esetén a tetem megsemmisítését végző szervezethez.)

Mint említettem, a marhalevél csupán az egyed azonosítására, hiteles megkülönböztetésére szolgál. Ennek a papírnak csak akkor van értelme, ha az állat születésekor megkapja krotáliáját, "fülbevalóját", így köthető össze a marhalevéllel. Ezen túlmenően ezernyi más adatot kell az illetékes hivatalok számára rögzíteni. Ezeket hajdanán mind papíron vezették, mára azonban elterjedtek a számítógépes telepirányítási szoftverek. Ezekkel a programokkal végigkísérhető egy-egy állat teljes élete, annak minden mozzanata.

Rögzítve vannak a kötelező és opcionális vakcinázások időpontjai, az esetleges betegségek kezelései, a használt gyógyszer és annak dózisa, illetve ezek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje. Vezetni kell az állat lábápolását is (láb- és csülökápolás), amely az időszakos lábfürösztést és körömápolást foglalja magába. Ezt a tevékenységet csak a megfelelő végzettséggel rendelkező személy végezheti, akárcsak az állatok mesterséges termékenyítését. Ezek a személyek egyedi azonosítószámot kapnak a NÉBiH-től, és az ENAR ez alapján fogadja csak el az adott termékenyítés bejelentését. Ezek alapján lehetséges a születő állatok családfájának, pedigréjének pontos ismerete.

Tejelő állományoknál ilyen programokban vezetik (ahol lehetőség van rá) a napi tejtermelést, vagy a havonta történő ellenőrző befejést is (utóbbi esetén az egyedtől fejt tej zsír és fehérjetartalmát is). Természetesen egy nagyobb állomány esetén az állatok elhelyezése is elképzelhetetlen volna egy ilyen szoftver nélkül, hiszen ki tudná megjegyezni, vagy papíron vezetni, hogy melyik jószág melyik istállóban van?

Azok a termelők, akik igazán színvonalas tenyésztést végeznek, ott a tehenek küllemét is bírálják, amely segítségével tenyészérték is becsülhető. Ezek az adatok is rögzítésre kerülnek a telepirányítási programban. Ezeknek az információknak a birtokában szakszerűen kiválasztható az egyed számára legideálisabb tenyészbika is.

A technológiai csúcsát jelenleg a tehenek nyakába akasztott transzpander jelenti, amely folyamatosan rögzíti a tehén aktivitását (ivarzás detektálására szolgál). Lám, van ahol az orwelli világ már régen megvalósult!

Romhányi Józsefet is megihlette a téma. :-)

 Magyarországon - akárcsak Európában bárhol - az a divat, hogy a jogalkotásban direkt hagynak a honatyák egy-egy kiskaput, hogy annak aki ismeri és van lehetősége kihasználni, az nyugodt szívvel használhassa is.

A mindennapi, már-már inkább bulvárpolitikának nevezhető törvényhozásban ilyen kiskapu a mentelmi jog is, vagy szót ejthetnénk egyes cégek immunitásáról, adómentességéről is. Az országot át és átszövik a jogi kiskapuk. Miért ne lenne ilyen a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban is?

Egész Európára jellemző a nemzeti érzelem erősödése, a hazai piacok védelme érdekében történő kampányolás. Nyugati szomszédunk például a Nagy Kacsaúsztatón túlról érkező gyorséttermeket kötelezte arra, hogy osztrák földön született és nevelkedett állatok húsából készítse hamburgerjeit. Ez csak egy példa arra, hogy hogyan lehet a globalizmus nyűgjei ellen védekezni, ugyanakkor a repertoár nem túl tág, hiszen az Európai Unió négy alapvető célja közül az egyik a termékek szabad áramlása. Ezzel ellentétes szabályozást nem hozhatnak a tagállamok. Így tehát marad a lakosság gondolkodásmódjának megváltoztatása: az árcentrikusságot váltsa fel a nemzeti érdekek favorizálása.

No igen ám, de mint ahogy említettem, van az élelmiszeriparban is lehetőség a mutyizásra! Ez pedig nem más, mint az értékhozzáadással történő honosítás.

Példának okáért hozzunk be szlovák UHT tejet és tegyük be valamelyik bolt polcára. Értelemszerűen a terméken azt kell feltüntetni, hogy az áru Szlovákiából származik. Ám ha szlovák tejet hozunk be és ebből Magyarország területén készítünk tejfölt, joghurtot vagy bármi más feldolgozott élelmiszert, annak értékét növeltük, a csomagoláson már a magyar eredet szerepelhet.

Persze "visszafelé" is működhet a dolog, hiszen ugyanígy készülhet a magyar mangalicából a spanyol serrano sonka.

A tanulság tehát: Nem mind magyar, amire az van írva.

A különböző marketing fogásokról már több korábbi bejegyzésben is ejtettem szót, s most ismét megpendítem e virtuális lantomon a húrt.

Bízom benne, hogy többen is emlékeznek még a Boci csoki jópár évvel ezelőtti televíziós reklámjára, amelyben a Boci Napolinit igyekezett tréfás módon minden nagy nemzet a magáénak tudni, de természetesen a végén elhangzott a fő szlogen: "Boci. A csoki magyarul."

Őszintén szólva akkoriban sem voltam nagy csokievő, így nincsenek emlékeim arról, hogy a hajdanán boltba kerülő Boci termékek hol készültek, de a minap bizony nagy meglepetés ért, egy hétköznapi, 100 grammos tejcsokoládés táblával kapcsolatban.

A bolt polcain egymás mellett foglalt helyet a Boci, a Tibi és a Milka csokoládék szinte minden típusa. Katonás sorban. Milká nem veszek, mert osztrák, a Tibi csoki elásta magát mikor a Hajós Andrással reklámoztatta a termékét, szóval marad a Boci. Meg az úgyis magyar, gondoltam én, hiszen egyből eszembe jutott a több évvel ezelőtti - ezek szerint igen sikeres - reklám. Szóval szépen levettem egy "natúr" tejcsokoládés táblát és csak miután hazaértem vele, akkor fogta meg valami a tekintetem.

 Gondolom nem kell külön kiemelnem, hogy a fenti képen mi is az, ami böki az ember szemét. Azt hihetnénk, hogy amit úgy reklámoznak, hogy magyar, az tényleg az is. Úgy vélem nem illendő visszaélni az emberek hazaszeretetével és azon nemes szándékával, hogy az itthon előállított termékeket preferálja.

Ugyanakkor ha kis hazánkban gyártanák az itt eladásra kerülő Boci csokit, akkor csak annak örülhetnénk, hogy valamennyi munkahelyet teremt a cég. A haszon úgyis kikerül külföldre, hiszen a Nestlé magyar leányvállalata forgalmazza a Boci csokit.

"Fehér tojás könnyen törik." - szokták mondani, s ebből kifolyólag általában a magyar ember nem szereti a hófehér héjú tojásokat. Ez a tévhit is - akárcsak a brojler csirke esetében - egy afféle "városi legenda". A vidéki emberek előszeretettel hangoztatják, hogy a tápos csirke rak fehér tojást, valamint hogyha a tojássárgája kissé fakó az azt jelenti, hogy nem olyan alkalmas a sütésre, nem lehet belőle jó habot verni a süteményekhez és általában nem annyira tápláló és egészéges, mint egy barna héjú és sötétsárga tojássárgájú darab.

sem tartalmaz többet egyik a másiknál. A tojáshéj törékenységét az állattal etetett takarmány kálcium- és foszfortartalma, valamint egészségi állapota határozza meg.

Amennyiben valaki mégis elutasítja a ketreces tartásból származó tojást, (ez a technológia 2012-ig megszűnik) úgy van módja kiválasztani az egyéb, alternatív úton előállítottakat. A tartástechnológiáról és a tojás származásáról a héjon elhelyezValójában a tojás színét csak az befolyásolja, hogy az állat maga milyen színű. A fehér tyúk fehéret, a sötét tollazatú pedig barna tojást rak függetlenül attól, hogy ketrecben vagy az udvaron tartották. Ugyanígy nincs hatással a tojáshéj színére az állattal etetett takarmány sem. Hiába is etetnénk mannát egy hófehér Leghorn fajtával, akkor is hófehér tojást rakna. Egy sötét tollazatú Leghorn tyúk azonban a silány minőségű takarmányból is barna tojást állít elő. Ezen kívül minőségbeli különbség sincs a két színváltozatú tojás között. Egyik sem törik jobban, és ásványi anyagokból ett pecsétből lehet informálódni. A sorban első helyen szereplő szám jelöli a tartástechnológiát. A 3-as a ketreces tartást, a 2-es az ún. alternatív, azaz mélyalmos, míg az 1-es a szabad tartást jelöli. Nemrég jelent meg a 0-ás jelölés, mely az ökológiai, azaz bio származású tojást jelenti. Az ezután található két karakterű betűkód a származási országot, a további számok pedig a gazdaság pontos helyét és számát jelentik. Ezáltal egy-egy tojás visszakövethető egészen a termelőig. Valójában egyik tartástechnológia sem szolgáltat finomabb és jobb tojást a másiknál. A különbség az előállítás költségében van.

Visszatérve a tojássárgája színére: a fakó és az egészen pirosas sárgájú tojás is ugyanolyan minőségű és értékű, hiszen azokból is életerős kiscsibe kelhetett volna ki, ha történt volna megtermékenyítés. (Ezzel kapcsolatban hiszik sokan azt, hogy a felütött tojásban látható fehér csomós anyag egy kiscsibekezdemény. Valójában az a jégzsinór, ami a tojássárgáját a tojás közepében tartja.) A tojássárgája színét lehet variálni az etetett takarmánnyal, így pl. a kukorica sötétíti, a búza halványítja.