Magyar Asztal

A magyar politikában egyetértés van abban, hogy az ország mezőgazdasági termékeit nem a nyugati országokban kellene megpróbálni értékesíteni, hanem a keleti régióban.

Éppen az imént olvastam a hírt, hogy Ukrajna - kényszerből ugyan -, de 1 millió hektárral növelte a kukorica vetésterületét, amitől az idei évben több mint 10%-os termésnövekedést vár majd. Bár a kifagyott búza helyére került most a kukorica, s ezzel egyidejűleg a kenyérgabona országos termésátlaga drasztikusan vissza fog esni, valamire azért mégis felhívja az ember figyelmét! Mégpedig arra, hogy óriási potenciállal bírnak keleti szomszédaink, hiszen egymillió hektár újravetése nem kis pénzbe kerül.

Fontos felhívni a figyelmet azonban arra, hogy a Kelet-európai államok, így Ukrajna és Oroszország is hosszú évek óta képes megtermelni saját kenyérgabona szükségletét, sőt, mára már igényeik többszörösét képesek megtermeszteni! Persze abban is egyetértenek országunk honatyái, hogy kis hazánknak nem a nyersanyag exportálásból, hanem a hozzáadott értékek révén, a feldolgozott élelmiszerek itthoni és külföldi értékesítéséből származhatna a legnagyobb bevétele. A hazai trend azonban más, hiszen az elmúlt években (is) a gabonák betakarítását követően millió tonna számra áramlik ki az országból a termés, s majd később jön vissza, extra felárral.

Tévedés tehát abba az illúzióba ringatnunk magunkat, illetve politikusaink is hiába igyekeznek erre hivatkozva a felkészültség látszatát kelteni annak, hogy majd az orosz és ukrán piacot megnyerve egyenesbe fordul az ország sorsa. Figyelembe kellene vennünk, hogy rajtunk kívül az összes Kelet-európai ország ütemesen fejleszti gazdaságát! Amennyiben azonban kicsit specializáltabban fogalmazunk, úgy már rejtőzhet némi igazság abban, hogy van felvásárlói potenciál, kereslet keleti szomszédainknál. De nem a gabonák terén. Ezen felül sokkal inkább javasolnám a dél-kelet felé történő nyitást, mivel az elmúlt évek gazdasági trendjei azt mutatják, hogy Törökország ígérkezik a leginkább fizetőképesnek, s igen nagy felvásárlói kapacitással rendelkezik.

Nyissunk tehát kelet felé, de olyan termékekkel, amelyeket az adott célország nem képes megtermelni! Hazánknak igen nagy potenciálja lehet a zöldségek és gyümölcsök, a hosszan érlelt tejtermékek terén. Itt lenne az ideje, hogy szakpolitikusaink ne dilettáns módjára dobálózzanak bejáratott klisékkel, hanem komolyabb piackutatásokra támaszkodjanak!

Lám-lám, még a Goldenblog-díjas Mandíner is tud óriási tévedéseket leközölni! Kezdjük rögtön a címmel: Génkezeltet reggelire. A génkezelt megnevezés eleve helytelen, hogy Venetianer Pál professzort idézzem: "...azt sugallja, mintha gének oldatába mártották volna a növényt, netán ecseteléssel juttatták volna be azokat."

st.Ella ezt írja a Mandíneren megjelent cikkében: "A tudósok saját bevallásuk szerint is csak általában tudják, mit juttatnak az eljárás során a növénybe; és csak homályos elképzeléseik vannak arról, hogy az hova kerül és ott milyen folyamatokat indít el." Szintén Venetianer professzort idézném: "Természetesen a minden egyes GM fajta engedélyezési eljárásánál megkövetelt, kötelezően elvégzendő vizsgálatok is kimutatják, hogy a különböző táplálkozási szempontból lényeges sejtalkotók, illetve az esetlegesen a növényi sejtben lévő ártalmas, mérgező anyagok koncentrációja szempontjából a GM fajták és az ős nem GM fajta közötti különbség nem haladja meg az egyes hagyományosan nemesített fajták közötti különbségeket."

Az EU által engedélyezett egyetlen transzgénikus kukorica a MON810, amelybe a Bacillus thuringiensis nevű talajlakó, spóraképző baktérium génjét juttatták be. A részletekért érdemes elolvasni a Monsanto oldalán található írást.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a GMO kifejezés (mely szintén kicsit sántít) alatt ne csupán a növényeket értsék! Valóban vannak bizonyos veszélyforrásai a toxint termelő növényeknek (pl. talajlakó szervezetek biodiverzitásának csökkentése, stb...), de ezen példák kiragadásával ne keltsük annak a látszatát, hogy a géntechnológia önmagában rossz! Ne felejtsük el, hogy nagyon sok gyógyszert genetikailag módosított mikrobákkal állítanak elő! Ezeket a szereket (pl. inzulin) nap mint nap használják a Földön sok-sok millióan! Új és egyben ígéretes környezetvédelmi lehetőség lehet a fitáz enzimmel rendelkező GM sertés, mely trágyájának foszfortartalma töredéke a hagyományos, nem GM társaikénál!

Pontosan ezen okok miatt nem volt bölcs dolog az alkotmányban állást foglalni az összes transzgénikus élőlénnyel szemben. Tetszenek még emlékezni a géprombolásra?

A második és egyben óriási hiba amelyet st.Ella elkövetett, amikor ezt írta: "Szemet lehet hunyni a növények megsemmisítése felett, pótolni lehet a kiesett anyagi javakat, de a génmanipulált növények magvait egy szecskagép nem fogja felszedni."

Kedves st.Ella! Ön ért a mezőgazdasághoz? Tudja, hogy mikor érik be a kukorica? Tudja, hogy magot mikor hullajt? Bizony, a kukorica csak nyár végére, ősz elejére érik meg, s még az alacsony FAO számú, korai fajták és hibridek sem hullajtanak magot július első dekádjában. Azonban ha valami úton-módon mégis így történne, van egy remek módszer, amellyel az ember már évezredek óta küzd a gyomnövények elszóródott magjai ellen, s ez nem más, mint a talajba forgatás. Tudniillik ha túl mélyre kerül a mag, nem képes eljutni a felszínig. Valószínűleg a szóban forgó területeken továbbra is mezőgazdasági tevékenységet fognak folytatni, így a szokásos talajműveléssel az esetlegesen elszóródott és csírázásra képes magokat is eliminálni fogják.

Valóban nagy probléma, hogy külföldről behozott, többnyire transzgénikus szója kerül bizonyos élelmiszerekbe, de az még nagyobb gond, hogy a takarmányipar is rá lett kényszerítve az import szója használatára! Ennek pedig az az oka, hogy betiltották az állati eredetű takarmányok etetését az egész EU területén. Ez persze több mint valószínű, hogy óriási üzletet jelentett a szójatermesztésre alkalmas országoknak, illetve a vetőmagtermesztéssel és -forgalmazással foglalkozó cégeknek.

Azoknak, akik komolyabban érdeklődnek a GMO-k iránt, javaslom elolvasni a nemrégiben megjelent Magyar Fehér Könyvet, mely ingyenesen letölthető.

Javaslom mindenki számára továbbá, hogy szkeptikusan álljanak bizonyos kérdésekhez, járják körül több irányból is a kérdést, és mielőtt billentyűzetet ragadnának, nem árt, ha kis jártasságot szereznek a témában!

Vannak ugyan teóriák arra vonatkozóan, hogy milyen növények termesztése lenne megoldható a vörösiszappal elárasztott termőföldeken, melyek összterülete közel 800 hektár, reális megoldás azonban még nem született.

Az első és legkézenfekvőbb dolog amit mindenki tudott, hogy élelmiszer termeléséről szó sem lehet a továbbiakban. Mi mást lehetne még termelni ott, ahol a talaj mikróbáinak döntő részét elölte az erős lúg, ahol lényegében nem is lehet talajról beszélni, hiszen a vastag iszapréteg minden, csak nem termékeny.

Nem tudom, hogy a szakminisztérium embereinek fejéből pattant-e ki az ötlet, vagy valaki másnak jutott eszébe, hogy az elárasztott területeken vessenek biodízel előállítására alkalmas növényeket a jövőben. Ilyen ugyebár a kukorica és a repce. A kérdés csak az, hogy ilyen terméketlen, nehézfémmel szennyezett területen képes-e egyáltalán kicsírázni a kukorica, vagy akár bármely más gazdasági növényünk?

Ugyanez elmondható az energiafűzről vagy -nyárról is. Ezen felül ez a két növény csupán 3-5 év után hoz hasznot, így tehát hogy addig miből fog megélni a gazda, azt valószínűleg senki nem fogja tudni megmondani.

Amit viszont reálisnak tartok, hogy az állam majd felajánl a gazdáknak az ország egy másik részén ugyanekkora mennyiségű földet, vagy ha kevésbé korrekt, akkor csak megvásárolja tőlük az itt tönkrement területeket. Ettől még hosszú távon nincsenek kisegítve, hiszen a föld évről évre képes megélhetést nyújtani, a felvásárlásból származó bevétel viszont csak afféle alamizsna lenne...

A termőföldek regenerálására vannak elképzelések, mint például a baktériumtrágyás kezelés, de ezek esetén is érdemes azon elgondolkodni, hogy képesek-e a beinjektált hasznos mikroorganizmusok életben maradni?

Nehéz az ügy, érdemes lesz figyelemmel kísérni.

Pár napja írtam egy bejegyzést a májusi esőzés jövőbeni következményeiről, s immáron már pontos számadatokkal is rendelkezem arról, hogy mely növényi kultúra milyen mértékű kárt szenvedett. Országos szinten az őszi búza állomány 5%-a, azaz kb. 50.000 hektár van víz alatt, míg 18.000 ha (3,5%) napraforgó és szintén 18.000 hektár kukoricföldet öntött el a belvíz.

Ami pedig megmaradt, nos azt majd - ahogy korábbi bejegyzésemben is írtam - a különböző kártevők fogják tönkretenni, mivel a vizes talajokon lehetetlen közlekedni, így tehát a vegyszeres növényvédelem gyakorlatilag nem kivitelezhető. 

 Az élelmiszerárakat mindig az elmúlt időszak időjárása határozza meg leginkább. Sajnos az agrárium már csak ilyen kenyér: minden mindennel összefügg, s ennek eredményét természetesen nem csupán, mégis leginkább a vásárló, a fogyasztó érzi meg igazán. Márpedig a közelmúltban a szélsőséges időjárásból országszerte kijutott mindenkinek.

Annyi bizonyos, hogy a legtöbb koratavasszal elvetett gabona (tavaszi árpa, zab, kukorica) és persze az olajos növények közül a napraforgó nagy részét elmosta a májusban lezúdult óriási mennyiségű csapadék. Ennek pedig a közeljövőben fogja megérezni a mezőgazdaság a következményeit, a szélesebb társadalom pedig majd augusztustól egészen novemberig.

A gazdáknak a megmaradt terménnyel bizony lesz sok gondjuk, mivel a vizenyős, átázott talajban robbanásszerűen szaporodnak a növényi kártevők, a gombákon át egészen a fonalférgekig. Ezen felül a sok eső kimosta a kiszórt műtrágyát a talajból (elsősorban a nitrogént), a tömörödött, tápanyaghiányos talajból pedig a még élő növények nem tudják felvenni a megfelelő mennyiségű ásványi anyagot. A termés tehát rosszabb minőségű és sokkal kisebb mennyiségű lesz az elvárttól.

A növénytermesztésen kívül persze az állattartókra is rájár a rúd. Székesfehérvár határában több mint hatszáz birka fulladt vízbe, amely nem pusztán az állatok elhullása révén okozott a gazdának kárt, de a tetemek elszállítása és megsemmisítése is komoly költségeket jelent. A visszahúzódó vizek után pedig pangó tócsák maradnak, amelyek elsőosztályú tenyészhelyei a szúnyogoknak. Az eddig szálfüvekkel borított legelőkön megjelenhetnek nádfoltok, amelyek kiírtása igen nehéz, az állatokra pedig veszélyt jelentenek (felsértik a nyelőcsövet).

A várható termés tehát az elmúlt évekéhez képest erősen el fog maradni, ami egyértelműen az élelmiszerárak növekedését eredményezi. A gabonákon nevelt állatok (sertés, baromfi) takarmányozása is költségesebbé válik, amelyet a gazda szintén a fogyasztóra fog terhelni. Hasonló tendencia várható a tejiparban is, mivel a tejelő tehenek nagyrészt kukoricaszilázst fogyasztanak.

Az idei májusi esők valóban aranyat értek. Arany áron lehet majd mindent kapni...