Magyar Asztal

Pár napja írtam egy bejegyzést a májusi esőzés jövőbeni következményeiről, s immáron már pontos számadatokkal is rendelkezem arról, hogy mely növényi kultúra milyen mértékű kárt szenvedett. Országos szinten az őszi búza állomány 5%-a, azaz kb. 50.000 hektár van víz alatt, míg 18.000 ha (3,5%) napraforgó és szintén 18.000 hektár kukoricföldet öntött el a belvíz.

Ami pedig megmaradt, nos azt majd - ahogy korábbi bejegyzésemben is írtam - a különböző kártevők fogják tönkretenni, mivel a vizes talajokon lehetetlen közlekedni, így tehát a vegyszeres növényvédelem gyakorlatilag nem kivitelezhető. 

A tavasz mindig azzal kezdődik, hogy a vitamingyártó cégek gőzerővel reklámozni kezdik a tavaszi fáradtság leküzdésére kifejlesztett tablettáikat. Fáradtság ide vagy oda, a  földeken bizony gőzerővel folyik ilyenkor a munka!

Amint felszárad annyira a talaj, hogy a gépekkel rá lehet menni, már kezdődhet is a tavaszi talajmunka, a talaj előkészítése és a magágykészítés. Ezt követően pedig a vetés.

Tavasszal vetjük ugyanis az egyik legnagyobb területen (több mint 1 millió hektáron) termesztett gabonanövényünket a kukoricát. Szintén ilyenkor kerül a földbe a napraforgó, a zab, a tavaszi árpa és a tavaszi búza is.

Tehát ha valaki kora reggel munkába igyekezve a szántóföldeken döcögő traktorokat lát, gondoljon csak arra, hogy mostanság óriási versenyfutás megy az idővel, hogy minél előbb el legyen vetve aminek a talajban a helye.

Aki pedig azt hinné, hogy a talajelőkészítéssel és a vetéssel véget is ér a munka az aratásig, nagyot téved! Amint kikelnek a növények, kezdődhet az első fejtrágyázás, a permetezés, stb... A munka tehát nem fog befejeződni decemberig.

A mezőgazdaság egy ilyen szekér...