Magyar Asztal

 Magyarországon - akárcsak Európában bárhol - az a divat, hogy a jogalkotásban direkt hagynak a honatyák egy-egy kiskaput, hogy annak aki ismeri és van lehetősége kihasználni, az nyugodt szívvel használhassa is.

A mindennapi, már-már inkább bulvárpolitikának nevezhető törvényhozásban ilyen kiskapu a mentelmi jog is, vagy szót ejthetnénk egyes cégek immunitásáról, adómentességéről is. Az országot át és átszövik a jogi kiskapuk. Miért ne lenne ilyen a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban is?

Egész Európára jellemző a nemzeti érzelem erősödése, a hazai piacok védelme érdekében történő kampányolás. Nyugati szomszédunk például a Nagy Kacsaúsztatón túlról érkező gyorséttermeket kötelezte arra, hogy osztrák földön született és nevelkedett állatok húsából készítse hamburgerjeit. Ez csak egy példa arra, hogy hogyan lehet a globalizmus nyűgjei ellen védekezni, ugyanakkor a repertoár nem túl tág, hiszen az Európai Unió négy alapvető célja közül az egyik a termékek szabad áramlása. Ezzel ellentétes szabályozást nem hozhatnak a tagállamok. Így tehát marad a lakosság gondolkodásmódjának megváltoztatása: az árcentrikusságot váltsa fel a nemzeti érdekek favorizálása.

No igen ám, de mint ahogy említettem, van az élelmiszeriparban is lehetőség a mutyizásra! Ez pedig nem más, mint az értékhozzáadással történő honosítás.

Példának okáért hozzunk be szlovák UHT tejet és tegyük be valamelyik bolt polcára. Értelemszerűen a terméken azt kell feltüntetni, hogy az áru Szlovákiából származik. Ám ha szlovák tejet hozunk be és ebből Magyarország területén készítünk tejfölt, joghurtot vagy bármi más feldolgozott élelmiszert, annak értékét növeltük, a csomagoláson már a magyar eredet szerepelhet.

Persze "visszafelé" is működhet a dolog, hiszen ugyanígy készülhet a magyar mangalicából a spanyol serrano sonka.

A tanulság tehát: Nem mind magyar, amire az van írva.

 "A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) jóváhagyta a Termőföldért életjáradékot program ötödik ütemének meghirdetéséről szóló pályázati felhívást - tájékoztatta a testület az MTI-t.

A Magyar Nemzet Vagyonkezelő (MNV) Zrt. úgy vásárol - az állam számára - jogosultanként legfeljebb 20 hektár nagyságú, külterületi termőföldet, nem több mint 3 millió forint értékben, hogy ellenértékeként életjáradékot fizet. A programban maximálisan 18.498 hektárnyi területet lehet megvásárolni 8,3 milliárd forint összértékben."

- MTI -

Tehát ha egy idős gazda netán nem rendelkezne örökössel, vagy csak egyik utódja sem kíván többé a földműveléssel foglalkozni, eladhatja az államnak a földjét és cserébe havi X ezer forintot fog kapni. Ez ugyebár az életjáradék. A mostani lesz az ötödik turnus, tehát ha azzal számolunk, hogy az előző négy alkalommal is körülbelül azonos mennyiségű földet vásárolt fel az állam, akkor ennek a programnak köszönhetően elvileg közel 72.000 hektárral gyarapodott az állami földvagyon.

Ez eddig szép és jó is volna, hiszen az idős gazdák így módon egyfajta nyugdíjkiegészítést kaphatnának. Azonban egyáltalán nem ez a cél vezérelte a program kiötlőit.

"A projekt célja egyrészt, hogy a szociális szempontokat is mérlegelve járuljon hozzá a szétaprózott földtulajdoni struktúra átalakításához; másrészt teremtődjenek meg a feltételek ahhoz, hogy az állam a gazdálkodókat hozzásegítse az EU-ban is versenyképes birtokszerkezet kialakításához."

Adja hírül szintén a Magyar Távirati Iroda.

Tehát az állam igyekszik felszámolni az elaprózódást. Ezidáig ismételten azt kellene mondanom, hogy ez bizony nemes törekvés. De mindezen lovagi megnyilvánulásokra az a tény vet árnyékot, hogy az elmúlt sok év földügyleteit szinte egytől egyig nagyvállalatokkal bonyolította le a mi kis államocskánk. Tehát valóban felszámolják az apró földbirtokokat, de nem azért, hogy majd a sok 5-20 hektáros parcella helyett lesznek 100 hektár körüli gazdaságok! Nem! A több ezer hektárral rendelkező részvénytársaságok fogják bezsebelni ezeket a földeket. Ez az eset történt Komárom-Esztergom megyében, mikor az IKR ZRt. nyerte meg azt a pályázatot amelyre nem is ő nyújtotta be a legjobb ajánlatot...

Amikor begördül a tejszállító kamion a telepre az aznapi adag elszállítása végett, lemegy egy gyors tejvizsgálat.

A tejnek ahhoz, hogy megkapja az extra minősítést bizonyos beltartalmi paramétereket el kell hogy érjen. Ilyen például a maximum 400.000 db/ml-es szomatikus sejtszám és a 100.000 db/ml-es csíraszám. Amennyiben valamelyik mutató nincs a maximum alatt, a tejért már csak az ár töredékét fizetik ki.

De legyünk optimisták és tételezzük fel, hogy a mi telepünk rendszeresen képes a kívánalmaknak megfelelni és az összes aznap megtermelt tejünket szépen átveszik, s a kamion tartályába átszivattyúzzák.

Ezután elmennek másik telepre is, ahol ne adj' Isten a gazda bizony rosszul teljesít a minőségvizsgálaton. Hogy mi történik ilyenkor? Semmi különös. Potom pénzért ugyan, de megveszik tőle is a tejet, s az szépen belekerül ugyanabba a tartályba, amibe előzőleg a tőlünk vásárolt extra minőségű tej került.

Irónikus nemde?

Direkt nem írtam a trágya helyett $z@rt, pedig minden bizonnyal az figyelemfelkeltőbb volna. A kérdés felvetése viszont jogos, mert mint ahogy az ebből a táblázatból kiderül:

Bizony jócskán termelnek ürüléket (bélsár + vizelet) a jószágok és a fenti adatokkal elmatekozva pl. egy 40kg napi ürüléktermeléssel számolva egy 100 tehenes telep 365 nap alatt 1460 tonna (!) ürüléket termel. Ez persze nem pontos adat, mivel nincs benne a szaporulat (borjak) ürüléke és az olamanyag tömege sem.

Ezek után már csak annak kell utána járni, hogy mennyit is kérnek/adnak jelenleg egy mázsa (1q = 100kg) trágyáért. Mr. Google a barátunk, ő pedig több olyan linket is kidobott, ahol 150 magyar forintért kínálják e nemes portékát. A fenti 100 tehenes telep esetében ha egész évben talál vevőt a trágyára a gazda, akkor 2.190.000 forint bevételre számíthat (1500×1460). Ilyen megközelítésből akár büdös aranynak is tekinthetnénk a trágyát.

A kérdéskör persze azért is érdekes, mert - lassan ugyan - de rájöttek a gazdák is, hogy az állandó műtrágyahasználat kiégeti a talajt, így nem árt ha néha szervestrágyát, pl. istállótrágyát szórnak ki. Persze az már igazán idilli lenne, ha fognák magukat a drága jó földművesek és lepaktálnának az állattartó telepekkel, hogy ingyen elviszik a trágyát, cserébe ők pedig ingyen adnák az alomnak való szalmát. Nem, ilyen Magyarországon aligha fordulhat elő.

Pedig trágya van, kereslet is volna rá, mégis sok telepen ott gyűlik, a környékbeliek szentségelnek a szaga miatt, az állattartó telep pedig súlyos tízmilliókat fizet a trágyakezelőkért (betonkádak). Persze nem kell(ene) mindig a nyugati országokkal példáloznom, de ott a növénytermesztők tülekednek a szervestrágyáért és nem az állattenyésztőknek kell vagyonokat fizetniük a tárolásért és a kezelésért. Mindenki jól jár: a növényes mert nagy lesz a termése, az állattartó mert megszabadul a trágyától, a környékbeliek mert nincs bűz. Lenne mit másolni.

A szervestrágya rendszeres használata lenne az első lépés a fenntarthatósághoz vezető úton.

Igazából sosem értettem, hogy miért éri meg egyik országból átszállítani a tejet egy másikba. Még ha csak Afrikába vinnék, akkor megérteném (bár nem helyeselném) de itt Európán belül, amikor a válság kaparja az ajtót és minden nap minden másodperce a hitelbebukástól való rettegéssel telik, egyszerűen felfoghatatlan.

Hogyan lehet gazdaságos egy olyan terméket szállítani egyik országból a másikba, aminek több mint 80%-a víz és minden európai állam túltermelő belőle? Minden ország ezen a kontinensen képes bármilyen tejtermék előállítására a határain belül. Innentől kezdve már tényleg érthetetlenül állok a tény előtt, hogy a Danone Activia joghurtitalját Bulgáriából hozzák hazánkba. Ez számomra nonsense.

Amúgy erről a joghurtról sem lehet igazából sokat írni. 3,7%-os gyümölcstartalommal bírt az epres-kiwis verzió amit vettem. Ami viszont elgondolkodtató, hogy az elfogyasztását követő 15 percben nem igazán merészkedtem mellékhelységtől 30 méternél távolabb. Valahogy olyan érzés fogott el, hogy menten rámjön a szükség. Ezt persze nem hiszem, hogy a joghurtitalban lévő 2,16g élelmi rost okozta... Gyorsan csináltam is egy Danone reklám átdolgozást. Mert a női mellek megfogják a fogyasztót...

Mindezek után kicsit belemélyedtem az összetevőkbe. Elmatekoztam azon, hogy mit érdemes inkább fogyasztani, ha a bevitt fehérje és zsír mennyiségét nézzük: activiát vagy hétköznapi házitejet? Akkor lássuk mi van 100g epres-kiwis activiában!

Tehát a 270 grammos kiszerelés elfogyasztásával 7,83g fehérjét és 2,16g zsírt juttatunk szervezetünkbe. Ehhez képest az átlagos tehéntej kb. 3,8% zsírt és 3,5% fehérjét tartalmaz. Szintén 270 grammra átszámítva ez 10,26g fehérjét és 9,45g zsírt jelent. Kicsit táplálóbb a tej nem gondoljátok? Mindezeken túl, hogy a piszkos anyagiakról is szót ejtsünk: jómagam egy Coop üzletben 183 forintért jutottam hozzá, míg egy liter tejet (bolti, dobozos, 2,8%-os) 200 forintért lehet venni...

Hogy kinek melyik ízlik jobban, az ízlés kérdése. De hogy melyik a gazdaságosabb, az nem kérdés...