Magyar Asztal

Miközben sorra jönnek a híradások a gabonafélék betakarításának állapotáról, sok borúlátó cikk és vélemény között még látni az optimistákat is. A helyzet azonban - mint az esetek többségében - most sem rózsás, s ennek nem csak az átlagnál kissé alacsonyabb termésátlag. A mezőgazdaságban minden összefügg mindennel, s ahol az aszály miatt kevés lett a termés, ott bizony kevés lesz a szalma is.

A híradásokban alig kerül említésre a gabonatermesztés mellékterméke, amely persze nem mellékesen az állattenyésztés, és immár az energiaipar egy fontos alapanyaga is. Idén az állattartók és -tenyésztők marják egymást a szalmáért, s nem csak egymással, de az erőművekkel is meg kell küzdeniük az értékes áruért.

Főleg a tejipar fogja érezni annak hatását, hogy a tejelő szarvasmarhát tartó telepek idén különösen sok pénzt kell hogy fordítsanak az alomanyag, a szalma beszerzésére. Egy mélyalmos technológiát alkalmazó, kb. 600-700 egyedet tartó telep éves szalmaigénye elérheti a 4000 bálát. Ekkora szükségletet még akkor is nehéz kielégíteni, ha a telep rendelkezik elegendő saját termőfölddel, ami persze hazánkban egyáltalán nem jellemző. Az elmúlt hetekben szinte minden arról szólt, hogy a lehető legtöbb szalma (és persze széna) kerüljön be a telepre. Ebbe persze - mint minden másba is - erősen beleszólt az időjárás.

A napi 1-2 mm csapadék bőven elegendő ahhoz, hogy a már rendbe rakott, felszedésre kész szalmát eláztassa. Nedves állapotban pedig több okból kifolyólag sem szabad bálázni. Azon túl, hogy rothadási, penészesedési folyamat indulhat be, az eközben keletkező hő miatt akár spontán meg is gyulladhat a szalma. Ekkora kockázatot pedig egyik gazda sem kíván vállalni. Előfordulhat azonban az is, hogy bár a renden fekvő növényi szár száraz ugyan, de az alatta lévő talaj nyirkos, így a napsütés hatására belőle párolgó víz ismét átnedvesíti a rendet. Eközben persze meg kell említeni azt is, hogy minden csepp eső aranyat ér a még növekvő napraforgó és kukorica állomány számára, még akkor is, ha a gazdák többsége már nem bízik abban, hogy megfelelő termést hozzon a szóban forgó két növény.

Látható tehát, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás (mikor volt az?), a híradások pedig csak a tonnában megadott gabonatermésről beszélnek, valamint egy-egy vezető politikus kijelenti, hogy az idei termés elegendő lesz az ország kenyérgabona-szükségletének kielégítésére. Ez persze igaz, de a kieső többlet termés bevételcsökkenést is fog okozni, amit az ár növelésével fognak kompenzálni. Ez egyaránt igaz a péktermékekre, s a szálastakarmány és alomanyaghiány végett a tejipari termékekre is.

Másodszor ült le tárgyalni a tejtermelőkkel és tejfeldolgozókkal Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, olvasható a VM oldalán. A téma ismét a multinacionális cégek magyar termelőkhöz és beszállítókhoz való inkorrekt hozzáállása volt. Ismét.

Néhány évvel ezelőtt indult el a magyar tejágazat mélyrepülése, amikor is a nyerstej átvételi ára nem haladta meg a 60 forintot, miközben annak előállítása kb. 65 Ft/liter volt. Ebben az időben gyors ütemben zártak be - jellemzően a kisebb - gazdaságok, akik nem tudták tartalékokból, vagy más forrásból átvészelni az ínséges időszakot. A helyzet időközben stabilizálódott, némi anomália azonban még mindig jelen van a magyar piacon. Ez pedig nem más, mint a lengyel és szlovák UHT tej.

Szinte mindenki egyetért abban, hogy csak akkor van reális esély arra, hogy a magyar fogyasztók a magyar gazdák által előállított terméket vásárolják (jelen esetben tejet, vagy tejterméket), ha biztosítjuk, hogy számukra elérhető áron jussanak hozzá e fogyasztási cikkekhez. Azonban itt csúszik a hiba a számításba, az olcsó, 130-155 forintos lengyel és szlovák import tej formájában. Máig nem tudta nekem senki megmagyarázni, hogy a 86% víztartalmú tejet a jelenlegi üzemanyagárak mellett kinek éri meg elszállítani Lengyelországból vagy épp a Felvidékről hazánk déli határáig?

Budai Gyula azonban ígéretet tett, hogy orvosolni fogják a problémát (és valóban nyújtottak be egy saláta törvényt, amely igyekszik majd stabilizálni a helyzetet), az eredményt pedig kíváncsian várom.

 Számomra a húsvét egyik várva várt momentuma, amikor jó sok tormával és friss kenyérrel be lehet habzsolni az ínycsiklandozó főtt sonkából. Gyermekkoromban a vidéki rokonoknál, házilag vágott disznóból lett félretéve egy darab sonka, amelyet a hagyományos módszerekkel tartósítottunk és füstöltük fel. Mára már szétszéledt a család a szélrózsa minden irányába, így nincs szükség egy egész disznó levágására, s ez azt vonta magával, hogy a legtöbb húst boltból kell beszereznünk. Itt jön a kérdés, hogy milyen sonkát is válasszon az ember? Érdemes-e többet költeni rá, hogy biztosan minőségi legyen az áru?

Nos, az első és legfontosabb mozzanat a sonka tartósításánál, hogy kb. hat hétig kell hagyni állni a sóban. Erre azért van szükség, hogy a sonkának legyen ideje magába szívnia a sót, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását, ezzel a hús romlásának vet gátat. Eztán következhet a füstölés, amelyet sokféleképpen el lehet végezni, mind időtartamban, mind pedig a füstölés közbeni hőmérsékletben lehetnek eltérések.

A hagyományos módszernek azonban van egy, az értékesítés szempontjából rossz tulajdonsága, mégpedig hogy a sóban álláskor és a füstölés során is veszít a sonka a súlyából. Gondoljunk csak bele, hogy egy 10 kg-os sonka esetén 20%-os súlyveszteséggel számolva a feldolgozó elveszíti 2 kg sonkából származó bevételét, ami a mai árak mellett számolva nem kis összeg! A feldolgozó üzemek tehát arra törekednek, hogy a tartósítás és érlelés során ne legyen súlyveszteség.

Ezt úgy érik el, hogy a hat hetes sós kezelés helyett vízmegkötő anyagot, páclét injektálnak a húsba, ezzel gyorsan, a sonka közepét is elérve tartósíthatják a húst. A leggyakrabban egy hétig tartó füstölés helyett pedig egy pár perces füstaromás kezelés is elegendő a kívánt füstíz eléréséhez. Alább látható, hogy hogyan is történik az adalékanyag injektálása a sonkába.

Ezzel a technikával elérhető, hogy ne legyen az elkészítés közben súlyveszteség, sőt! A vízmegkötő anyagok révén még súlytöbblettel is bekerülhet a sonka az üzletek polcaira, ezzel extra jövedelmet jelentve az előállítónak.

Persze a figyelmes fogyasztó sem hülye, rögtön észreveszi, hogy a kezében tartott sonka irreálisan puha, "fel van fújva". Ennek a sonkának a főzése közben távozik a húsból a vízmegkötő anyag, s a tálalást követően, kis száradás után észrevehető, hogy nem akkora mint mikor még be volt csomagolva.

Amit lehet tenni a silány minőség és a csalódás elkerülése végett, hogy az ár alapján szelektálunk. Mert lássuk be, egyik üzlet sem jótékonysági szervezet, tehát nem fognak csúcsminőséget adni nekünk olcsón. Törődjünk bele. Amit még lehet tenni az igazán minőségi húsvéti sonka érdekében, hogy megkeressük azokat a vidéki vágó és feldolgozó üzemeket, akik nem beszállítói a nemzetközi üzletláncoknak, nagy valószínűséggel nem rendelkeznek a fenti videóban látható technológiával. A legjobb helyzetben persze azok vannak, akik tudnak házi vágásból beszerezni sonkát.

Természetesen nem szeretnék gazdasági elemzésekbe bocsátkozni, csupán reflektálni szeretnék az elmúlt pár hétben történt tojásár robbanásra. Mert gondolom senki figyelmét nem kerülte el (nem is kerülhette, hiszen az összes hírportál cikkezett róla), hogy míg az egyik nap 37-42 forintot kellett fizetni a tojás darabjáért - mérettől függően persze -, addig ma már szinte mindenhol 50 Ft felett mozog az ár.

A drágulás persze várható volt, hiszen nem egy éve készülünk az EU által előírt állatjóléti szabályoknak megfelelő ketreces tojótyúktartásra való átállásra. A Magyar Agrárkamara valamivel több mint egy éve készített egy, a témát egészen jól körbejáró összefoglalást. Az alábbi linken megtekinthető.

Pár évvel ezelőtt, amikor szintén egy hirtelen jött árnövekedés miatt zengett a sajtó a tyúktojástól, egy ismerősöm, panaszos szavaim hallatán a fejemhez vágta, hogy úgy csinálok, mintha naponta legalább tizenöt tojást ennék meg. Akkor döbbentem rá, hogy az emberek többsége nincs is tisztában azzal, hogy nem csupán a reggeli rántottával vagy tükörtojással fogyasztunk tojást!

A legrövidebb választ ezzel a friss cikkel tudnám adni, amely bár nem hazánkat érinti, de mint tudjuk, a szabályozás az egész Európai Uniót érinti, így csak idő kérdése, amíg be nem gyűrűzik Magyarországra is.

Forrás: dallacucina.freeblog.hu

Azok számára, akik nem jártasak az élelmiszeriparban, azok a cikkből rájöhettek, hogy bizony a tojás árának növekedése, a termelés szűkülése igen sok feldolgozót érint, mint például a tésztagyárakat, cukrászdákat, stb...

A tojás ára tehát egyfajta indikátor, amely előre vetíti bizonyos termékek árának alakulását. Ilyen esetekben tehát elsősorban a gondba jutott termelők és feldolgozók után természetesen a fogyasztók (is) fogják szívni a fogukat! Köztük természetesen én is, mivel megboldogult gyermekkoromban a tojás rendszerint az olcsó élelmiszerek közé volt sorolható. Akkoriban egy három vagy négy tojásból összedobott rántotta a szegények ebédje és/vagy vacsorája volt, míg ma már az a négy tojás nem is olyan olcsó...

 Az elmúlt hónapokban rengeteget foglalkozott a média a cukor árának hirtelen növekedésével. Természetesen azóta alábbhagyott az érdeklődés, a téma iránt, egészen máig, amikor is Kardeván Endre államtitkárunk bejelentette, hogy 2000 tonna cukrot dob a kormány a piacra, fixált áron.

A tartalékokból kibocsátott mennyiség 275 forint/kg áron lesz megvásárolható a CBA és Coop üzletekben.

Vicces ez a téma, mivel minden épeszű ember tudja, hogy hogyan is szökhetett fel a cukor ára 350 forintig. Odafenn, a bársonyszékek kényelmes világában, a magyarok szép gótikus épületében azonban nem egyértelműek a dolgok. Olyannyira nem tiszta a kép számukra, hogy májusban még vizsgáló bizottságot is felállítottak. Egy nappal ezután már arról röppent fel hír, hogy cukorgyár fog épülni Kapuváron.

Tisztelt Ház!

Tessenek már egymás (és saját!) körmükre nézni és elgondolkodni azon, hogy amíg Önök uralkodtak, szépen el lett mutyizva pár cukorgyárunk, aminek következtében most egy gyönyörű, cukorrépa termesztésére tökéletesen megfelelő ország nem képes, csupán szükségleteinek 1/3-át megtermelni! Nézzék már meg a kedvemért, hogy mely külföldi cégek voltak azok, amelyek felvásárolták a kabai, a szerencsi és a többi cukorgyárat és tessék rajtuk, valamint azokon akik a kezükre játszottak, leverni a sarcot!

Jajj, de hova is gondolok! Hiszen ha Hagyó "Nokiásdoboz" Miklós, Gyurcsány "Hazaáruló" Ferenc és még sokan mások is szabadon járkálhatnak, majd akkor pont egy hosszú évekkel ezelőtti biznisz felelősei fognak teljes vagyonelkobzás mellett a Csillagba vonulni 20-30 évre... Ébredj fel Laci!