Magyar Asztal

 Az első kérdés amit mindenki felvetett magában, hogy veszélyezteti-e a fuzárium a hazai sütőipar lisztellátását, lesz-e akkora mennyiségű fogyasztásra alkalmas lisztünk, hogy ne szoruljunk importra?

Amivel viszont biztosan számolni kell, az a gabonák felvásárlási árának növekedése, aminek egyenes következménye a kenyér árának drágulása. 

(Agromonitor nyomán)

 Az élelmiszerárakat mindig az elmúlt időszak időjárása határozza meg leginkább. Sajnos az agrárium már csak ilyen kenyér: minden mindennel összefügg, s ennek eredményét természetesen nem csupán, mégis leginkább a vásárló, a fogyasztó érzi meg igazán. Márpedig a közelmúltban a szélsőséges időjárásból országszerte kijutott mindenkinek.

Annyi bizonyos, hogy a legtöbb koratavasszal elvetett gabona (tavaszi árpa, zab, kukorica) és persze az olajos növények közül a napraforgó nagy részét elmosta a májusban lezúdult óriási mennyiségű csapadék. Ennek pedig a közeljövőben fogja megérezni a mezőgazdaság a következményeit, a szélesebb társadalom pedig majd augusztustól egészen novemberig.

A gazdáknak a megmaradt terménnyel bizony lesz sok gondjuk, mivel a vizenyős, átázott talajban robbanásszerűen szaporodnak a növényi kártevők, a gombákon át egészen a fonalférgekig. Ezen felül a sok eső kimosta a kiszórt műtrágyát a talajból (elsősorban a nitrogént), a tömörödött, tápanyaghiányos talajból pedig a még élő növények nem tudják felvenni a megfelelő mennyiségű ásványi anyagot. A termés tehát rosszabb minőségű és sokkal kisebb mennyiségű lesz az elvárttól.

A növénytermesztésen kívül persze az állattartókra is rájár a rúd. Székesfehérvár határában több mint hatszáz birka fulladt vízbe, amely nem pusztán az állatok elhullása révén okozott a gazdának kárt, de a tetemek elszállítása és megsemmisítése is komoly költségeket jelent. A visszahúzódó vizek után pedig pangó tócsák maradnak, amelyek elsőosztályú tenyészhelyei a szúnyogoknak. Az eddig szálfüvekkel borított legelőkön megjelenhetnek nádfoltok, amelyek kiírtása igen nehéz, az állatokra pedig veszélyt jelentenek (felsértik a nyelőcsövet).

A várható termés tehát az elmúlt évekéhez képest erősen el fog maradni, ami egyértelműen az élelmiszerárak növekedését eredményezi. A gabonákon nevelt állatok (sertés, baromfi) takarmányozása is költségesebbé válik, amelyet a gazda szintén a fogyasztóra fog terhelni. Hasonló tendencia várható a tejiparban is, mivel a tejelő tehenek nagyrészt kukoricaszilázst fogyasztanak.

Az idei májusi esők valóban aranyat értek. Arany áron lehet majd mindent kapni...

A Gaja patak 2008 nyarán

és most...

2007. július 9-én

napjainkban...

2008. augusztusában:

Tegnap:

 Egyik ismerősöm paprikatermesztő. Észak-Magyarországon, Hatvanhoz közel pár fóliaházban termesztik a különböző - elsősorban TV - paprikákat. Lévén, hogy nekem a zöldségtermesztés nem szakterületem, érdeklődve hallgattam a termesztéstechnológia részleteit és persze az előnyöket, hátrányokat, jelenlegi magyarországi helyzetet.

Ismerősöm arra panaszkodott leginkább, hogy a korai szezonban, amikor jó árat fizetnek a paprikáért a felvásárlók, akkor azok a termelők vannak előnyben akik valamilyen úton-módon, fűteni tudják a fóliaházakat, így már a korai szezonban nagyobb mennyiséget tudnak értékesíteni, persze nagyon jó pénzért. Aztán ahogy közeledik a főszezon, a kínálatba lassan bekapcsolódnak a szabadföldi termesztők is, a kínálat tehát gyorsan megugrik. Ez pedig természetesen a felvásárlási ár zuhanását hozza magával. Ebből sem a termelő, sem a fogyasztó nem profitál. Csak a felvásárló. Mert ugye ők kihasználják, hogy a termelőnek nincs ereje és energiája közvetlenül a fogyasztóknak vagy a boltoknak értékesíteni a paprikát. A nagyobb üzletek pedig nem állnak szóba kistermelőkkel. Így tehát marad a felvásárló és az általa mondott ár. Amire végül úgyis rábólint a gazda, csak ne maradjon a nyakán a termés.

A megoldás persze egy korrekt árat kínáló közös értékesítési szervezet lenne, amelyre egyelőre vajmi kevés esély van, hiszen a mezőgazdaságban hatványozottan érvényes az "Oszd meg és uralkodj!" elv. Amíg a gazdák nem tudnak összefogni és a felvásárlókat kikerülve értékesíteni, addig bizony a fogyasztók is bőrükön érzik a rendszer hibáját.

Amikor begördül a tejszállító kamion a telepre az aznapi adag elszállítása végett, lemegy egy gyors tejvizsgálat.

A tejnek ahhoz, hogy megkapja az extra minősítést bizonyos beltartalmi paramétereket el kell hogy érjen. Ilyen például a maximum 400.000 db/ml-es szomatikus sejtszám és a 100.000 db/ml-es csíraszám. Amennyiben valamelyik mutató nincs a maximum alatt, a tejért már csak az ár töredékét fizetik ki.

De legyünk optimisták és tételezzük fel, hogy a mi telepünk rendszeresen képes a kívánalmaknak megfelelni és az összes aznap megtermelt tejünket szépen átveszik, s a kamion tartályába átszivattyúzzák.

Ezután elmennek másik telepre is, ahol ne adj' Isten a gazda bizony rosszul teljesít a minőségvizsgálaton. Hogy mi történik ilyenkor? Semmi különös. Potom pénzért ugyan, de megveszik tőle is a tejet, s az szépen belekerül ugyanabba a tartályba, amibe előzőleg a tőlünk vásárolt extra minőségű tej került.

Irónikus nemde?