Magyar Asztal

Direkt nem írtam a trágya helyett $z@rt, pedig minden bizonnyal az figyelemfelkeltőbb volna. A kérdés felvetése viszont jogos, mert mint ahogy az ebből a táblázatból kiderül:

Bizony jócskán termelnek ürüléket (bélsár + vizelet) a jószágok és a fenti adatokkal elmatekozva pl. egy 40kg napi ürüléktermeléssel számolva egy 100 tehenes telep 365 nap alatt 1460 tonna (!) ürüléket termel. Ez persze nem pontos adat, mivel nincs benne a szaporulat (borjak) ürüléke és az olamanyag tömege sem.

Ezek után már csak annak kell utána járni, hogy mennyit is kérnek/adnak jelenleg egy mázsa (1q = 100kg) trágyáért. Mr. Google a barátunk, ő pedig több olyan linket is kidobott, ahol 150 magyar forintért kínálják e nemes portékát. A fenti 100 tehenes telep esetében ha egész évben talál vevőt a trágyára a gazda, akkor 2.190.000 forint bevételre számíthat (1500×1460). Ilyen megközelítésből akár büdös aranynak is tekinthetnénk a trágyát.

A kérdéskör persze azért is érdekes, mert - lassan ugyan - de rájöttek a gazdák is, hogy az állandó műtrágyahasználat kiégeti a talajt, így nem árt ha néha szervestrágyát, pl. istállótrágyát szórnak ki. Persze az már igazán idilli lenne, ha fognák magukat a drága jó földművesek és lepaktálnának az állattartó telepekkel, hogy ingyen elviszik a trágyát, cserébe ők pedig ingyen adnák az alomnak való szalmát. Nem, ilyen Magyarországon aligha fordulhat elő.

Pedig trágya van, kereslet is volna rá, mégis sok telepen ott gyűlik, a környékbeliek szentségelnek a szaga miatt, az állattartó telep pedig súlyos tízmilliókat fizet a trágyakezelőkért (betonkádak). Persze nem kell(ene) mindig a nyugati országokkal példáloznom, de ott a növénytermesztők tülekednek a szervestrágyáért és nem az állattenyésztőknek kell vagyonokat fizetniük a tárolásért és a kezelésért. Mindenki jól jár: a növényes mert nagy lesz a termése, az állattartó mert megszabadul a trágyától, a környékbeliek mert nincs bűz. Lenne mit másolni.

A szervestrágya rendszeres használata lenne az első lépés a fenntarthatósághoz vezető úton.

Egy korábbi bejegyzésben megosztottam egy hírt, mely szerint Ausztráliában 2009 szeptembere óta kötelező a kenyérliszt folsavval történő dúsítása. Íme, nem kellett sokat várni és máris jön a hátrálás:

"Az FSA folytatja a vitát a folsav élelmiszerhez történő adásával kapcsolatban az ipar szakembereivel. Csökkenteni kell az élelmiszerekhez hozzáadott folsav mennyiségét, és szigorúbban kell ellenőrizni a folsavat tartalmazó étrendkiegészítőket is. Gyakran ugyanaz a fogyasztó dúsított élelmiszert és étrendkiegészítőt is fogyaszt egyidejűleg, így a folsavbevitel ezeknél a fogyasztóknál meghaladhatja az ajánlott felső szintet, számolt be az EU FOOD LAW 2009. november 13-ai száma."

- MÉBiH -

Kezdetben vala a tehén és az ember. Utóbbi valami úton-módon rájött, hogy ami a borjúnak jó, azt bizony az embernek se kellene megvetnie és hát a kezdeti nehézségek leküzdése után elkezdődött a fejés. Kézzel, mi mással? Odaült a gazda vagy a gazdasszony a sámlira, a tehén alá kanyarította a vedret és már indulhatott is a kőkemény handjob. Íme egy 3. világ-beli ipse aki megmutatja hogy hogy is megy a "how to":

Persze az egész nem volt olyan tréfás ha az embernek több (30-40 pl.) tehene volt, mert mire mindet megfejte, kezdhette elölről az egészet. Ezen kívül a korabeli tejfeldolgozás sem tette lehetővé nagyobb mennyiségű tej tárolását, szóval lassan ment minden.

Aztán 1920 körül mikor is Európa éppen azzal volt elfoglalva, hogy milyen úton-módon lehetne izomból keresztbetenni a magyaroknak, a Nagy Kacsaúsztató túloldalán páran kifundáltak egy gépezetet, mellyel gyorsabban és egyszerűbben lehet megszabadítani a teheneket a tőgyüket feszítő tejtől. S lőn fejőgép. Azóta már több típusa is elterjedt, melyekre a közérdeklődés fenntartása végett nem térnék ki. A lényeg, hogy jóféle gép, de van vele egy kis bibi. Pár embernek bizony ott kell dekkolnia a fejőaknában és le-fel kell pakolgatnia a fejőkelyheket egyik tehénről a másikra. Hiába a nagyfokú gépesítettség, melózni akkor is kell... Itt egy videó az ún. sajtáros fejőgépről, melynél még ott volt a tartály az ember mellett és egyesével kellett végigmenni a tehénkéken. Ez is csak kisebb állomány esetén működik.

Aztán jött a tejvezetékes fejés, amelyet fejőaknából végezhet a nép. Gyors, pontos meg minden. Máramennyiben betartják a dolgozók a szabályokat...

Szóval kb. itt tartunk ma. Illetve ez most az elterjedt, mert mára már működő technológia a fejőrobotok alkalmazása. Ebben is a DeLaval a zászlóshajó. A promo video olyan jól sikerült, hogy az első pár percben megszólaló szám bármelyik magyar dizsiben elmenne a hajrázáshoz. Ami pedig tényleg a legjobb ebben a fejőrobotban az a 100%-os technológiai fegyelem. A robot mindig azokat a műveleteket végzi el amire be lett programozva, így nem marad ki a tőgyelőkészítés, tisztítás, törlés, a fejés utáni fertőtlenítés... Mindezeken túl persze minden tehén elektronikusan azonosítható és a gép minden fejési paramétert rögzít (leadott összes tej, percenként kifejt tej mennyisége, összetétel, stb...)!

Íme a videó, tessék feltolni a hangerőt mer' jóféle muzsikára lehet számítani és persze mehet az orcahullajtás a nyugati technológiára! 

- Várok mindenkit a Magyar Asztal közösségi oldalára!

Jöhetnek a kérdések és észrevételek! -

"Nem zárható ki, de kevés az esélye annak, hogy meghosszabbítsák a külföldiek magyarországi földvásárlási moratóriumát 2011 után, mivel ehhez az Európai Unió tagállamainak teljes egyetértésére lenne szükség - jelentette ki Sirman Ferenc, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) szakállamtitkára pénteken Budapesten.

Az agrártárca szakpolitikusa a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) rendezett konferencián ugyanakkor hozzátette, hogy a moratórium 2008-as felülvizsgálata során megállapították: annak kiváltó okai még mindig fennállnak.
Felhívta a figyelmet arra, hogy már most meg kell kezdeni a felkészülést a türelmi idő utáni időszakra: intézkedni kell a magyar termőföld védelme érdekében. A földpiacon ugyanis érzékelhető a befektetői szándék erősödése - fűzte hozzá.
Ma egy magánszemély Magyarországon átlagosan 9 hektár területet művel, míg a gazdálkodói szervezetek művelésében átlagosan 264 hektár van. A privatizáció során 5,7 millió hektár földterület 2,6 millió tulajdonos birtokába került. Az elmúlt két évtizedben végbement birtokkoncentráció során, a földvásárlási megkötések miatt - csak magánszemély vásárolhat termőföldet, maximum 300 hektárt - a föld 75 százaléka került magánszemélyek tulajdonába. Magyarországon a földbérlet a föd hektáronkénti vételárának átlagosan 6 százaléka. Ez az unióban átlagosan csak 2-3 százalékot tesz ki. 
Haraszthy László, a környezetvédelmi tárca szakállamtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy 1945-90 között egy megyényi termőfölddel lett kevesebb az országban, ennyit vontak ki a termelésből. A folyamat pedig azóta sem állt meg.
Magyarországon a védett területek nagysága mintegy 830 ezer hektár. Ennek 80 százaléka állami tulajdonban van - cáfolta a szakpolitikus, hogy természetvédelmi tevékenység nagy mértékben gátolná a mezőgazdasági munkát. Hozzátette: a természetvédelem az utóbbi években önálló gazdasági ággá vált.
Németh Tamás, az MTA főtitkára hangsúlyozta: a termőföld több mint természeti erőforrás, több mint vagyoni érték, védendő kincs."

- MTI -

Szóval itt állunk emberek. Nagy kincs a magyar föld, melyet meg kell védeni, de azért nem csapunk oda az asztalra és áruba bocsájtjuk több mint 1000 éves jussunkat. Ez az, hívjuk tetemre a nyugat nagyjait, hadd lakmározzanak! A csehek megtehették, hogy nem írták alá a Lisszaboni Szerződést és nem egyeztek bele a Beneš-dekrétumok feloldásába, de mi bizony adjuk csak el a földjeinket!

Vérlázító ami ma Európában folyik! A hatalmi érdekek még a nagy EU alapelveit is hatályon kívül helyezik, hiszen hiába megy az ostromlás az EP-n belül a szlovák nyelvtörvény ellen, mondjuk csak ki szép magyar szavakkal, hogy nagy ívből le vagyunk szarva. De miért nem áll mellénk az EU? Miért áll Szlovákia mellé? Mire megy ki ez az egész játék? De ami a fő kérdés: meddig tűrjük még?!

Növényi részek, amelyek illóolaj- vagy más aromaanyag-tartalmuknál fogva a húskészítmények ízét és szagát sajátságossá, finomabbá, étvágygerjesztőbbé teszik. A fűszerek a növények legkülönbözőbb részeiből származnak (gyökér, hagyma, kérek, levél, virág, virágzat, termés és termésmag). A fűszereket egészben vagy őrölve használják fel.” (Lőrincz F. – Lencsepeti J., 1973)

Hazai termesztésű fűszerek például a vöröshagyma, fokhagyma, fehér- és fekete mustármag, majoránna,  szegfűszeg, boróka, fűszerpaprika stb… A fűszerek célja valamilyen jellegzetes íz, illat vagy színhatás elérése. Így például, van amely csupán ízt ad a húsoknak (pl. bors) míg a fűszerpaprikát színezésre használják.

A fűszereket általában por, vagy olyan aprószemcsés méretben hozzák forgalomba, hogy a húsok, húskészítmények metszésfelületén nem látszanak. Egyes fűszerek használhatók nem csupán ízesítésre, hanem díszítésre is. Ilyen pl. a kakukkfű, majoránna, köménymag. Ezeket a fűszereket darabolás után úgy kell előkészíteni, hogy formájuk és állaguk a húskészítmény elkészítését követően se változzon meg. A fűszernövények adagolása azonban mára már nem elterjedt, hiszen minőségük függ a származási helytől, évjárattól, előkészítési módtól, stb… Emiatt a húsipar nem, vagy csak nagyon nehezen képes garantálni a növényekkel ízesített húskészítmények állandó ízét. Mára már elterjedt gyakorlat a fűszernövények olajainak, ízanyagainak kinyerése. A fűszerekből elkülönített ízanyagokat vízben oldják, olajokban emulgeálják vagy valamilyen hordozóanyaggal por alakban hozzák forgalomba. Az így előállított fűszerkivonatok adagolása egyszerű, ugyanakkor ízük némileg eltér az eredeti fűszerétől.

Mivel az ízek objektív skálán nem osztályozható tulajdonságok, ezért használják a minél pontosabb körülírást a jellegmegadó zamattulajdonságok vizsgálatához. Azonban az ilyen jellegmegadó zamattulajdonságokat alkotó vegyületek igen labilisak, pontos meghatározásuk ezért szinte lehetetlen. Az egyre pontosabb kémiai analízis ellenére sem képezhetők le a természetes ízek, hiszen egy-egy fűszerben akár több tucat vegyület együttesen alakít ki egy ízt. A fűszerek ízanyagainak vizsgálata többek között a hamisításokat igyekszik kiküszöbölni, így pl. a fűszerpaprika csípős ízét több, különböző vegyület adja, így pl. a kapszaicin, dihidro-kapszaicin, nordihidro-kapszaicin és a 2-izobutil-3-metoxi-pirazin. Ezen anyagok gázkromatográfiás módszerrel jól elkülöníthetők egymástól, így az egymáshoz viszonyított arányuk befolyásolásával jól manipulálható, hamisítható a paprika mesterséges aromákkal.

A fekete- és fehérbors csípős ízét a bennük lévő alkaloid, a piperin és kavicin okozza. A piperin fehér, kristályos anyag, mely vízben nem, alkoholban viszont kiválóan oldódik. A bors fűszeres illatát több tucat terpén okozza.

    A vöröshagyma több évszázada termesztett fűszernövényünk. Jellegzetes illatát az alliin adja, melye a hagyma felvágása előtt szagtalan, vágáskor azonban alliináz enzimmel kerül érintkezésbe, és könnyeztető hatású allil-tio-oxid, majd csípős ízű allicin keletkezik belőle.