Növényi részek, amelyek illóolaj- vagy más aromaanyag-tartalmuknál fogva a húskészítmények ízét és szagát sajátságossá, finomabbá, étvágygerjesztőbbé teszik. A fűszerek a növények legkülönbözőbb részeiből származnak (gyökér, hagyma, kérek, levél, virág, virágzat, termés és termésmag). A fűszereket egészben vagy őrölve használják fel.” (Lőrincz F. – Lencsepeti J., 1973)
Hazai termesztésű fűszerek például a vöröshagyma, fokhagyma, fehér- és fekete mustármag, majoránna, szegfűszeg, boróka, fűszerpaprika stb… A fűszerek célja valamilyen jellegzetes íz, illat vagy színhatás elérése. Így például, van amely csupán ízt ad a húsoknak (pl. bors) míg a fűszerpaprikát színezésre használják.
A fűszereket általában por, vagy olyan aprószemcsés méretben hozzák forgalomba, hogy a húsok, húskészítmények metszésfelületén nem látszanak. Egyes fűszerek használhatók nem csupán ízesítésre, hanem díszítésre is. Ilyen pl. a kakukkfű, majoránna, köménymag. Ezeket a fűszereket darabolás után úgy kell előkészíteni, hogy formájuk és állaguk a húskészítmény elkészítését követően se változzon meg. A fűszernövények adagolása azonban mára már nem elterjedt, hiszen minőségük függ a származási helytől, évjárattól, előkészítési módtól, stb… Emiatt a húsipar nem, vagy csak nagyon nehezen képes garantálni a növényekkel ízesített húskészítmények állandó ízét. Mára már elterjedt gyakorlat a fűszernövények olajainak, ízanyagainak kinyerése. A fűszerekből elkülönített ízanyagokat vízben oldják, olajokban emulgeálják vagy valamilyen hordozóanyaggal por alakban hozzák forgalomba. Az így előállított fűszerkivonatok adagolása egyszerű, ugyanakkor ízük némileg eltér az eredeti fűszerétől.
Mivel az ízek objektív skálán nem osztályozható tulajdonságok, ezért használják a minél pontosabb körülírást a jellegmegadó zamattulajdonságok vizsgálatához. Azonban az ilyen jellegmegadó zamattulajdonságokat alkotó vegyületek igen labilisak, pontos meghatározásuk ezért szinte lehetetlen. Az egyre pontosabb kémiai analízis ellenére sem képezhetők le a természetes ízek, hiszen egy-egy fűszerben akár több tucat vegyület együttesen alakít ki egy ízt. A fűszerek ízanyagainak vizsgálata többek között a hamisításokat igyekszik kiküszöbölni, így pl. a fűszerpaprika csípős ízét több, különböző vegyület adja, így pl. a kapszaicin, dihidro-kapszaicin, nordihidro-kapszaicin és a 2-izobutil-3-metoxi-pirazin. Ezen anyagok gázkromatográfiás módszerrel jól elkülöníthetők egymástól, így az egymáshoz viszonyított arányuk befolyásolásával jól manipulálható, hamisítható a paprika mesterséges aromákkal.
A fekete- és fehérbors csípős ízét a bennük lévő alkaloid, a piperin és kavicin okozza. A piperin fehér, kristályos anyag, mely vízben nem, alkoholban viszont kiválóan oldódik. A bors fűszeres illatát több tucat terpén okozza.
A vöröshagyma több évszázada termesztett fűszernövényünk. Jellegzetes illatát az alliin adja, melye a hagyma felvágása előtt szagtalan, vágáskor azonban alliináz enzimmel kerül érintkezésbe, és könnyeztető hatású allil-tio-oxid, majd csípős ízű allicin keletkezik belőle.
