Magyar Asztal

Ha már az egészséges házi tejről volt szó, nem tudom megállni, hogy ne adjak mellé tippet egy könnyű, finom sütihez, melynek legalább 200 éves története van. A finom élesztős tésztát Pozsonyban kezdték el sütni, eredetileg diós és mákos változatban. A mandulával megszórt kifliket Kossuth Lajos "fedezte fel" az 1840-es évek pozsonyi országgyűlésein, ami így vált ismertté és népszerűvé. Egyébként a mandulás verziót szokás épp ezért Kossuth-kifliként is emlegetni.

De hogy is készül ez a finomság? Nos, a tésztája, mint már említettem, élesztős. Ez azonban ne rettentse el a kezdő konyhatündéreket. Én sokáig nem mertem nekifogni az élesztő futtatásának; nálunk valami misztikum volt körülötte, hogy könnyű elrontani, nem kel meg, stb. Az egész titka annyi, hogy a tejet a langyosnál kicsit tovább kell melegíteni (de semmiképp se forrjon). Ebbe aztán beledobjuk a kevés cukrot, és a felmorzsolt élesztőt, aztán türelmesen megvárjuk, míg jól megnő. Egy jó nagy adaghoz 1,5 dl meleg tejbe tegyünk 1 kanál cukrot és egy ötdekás élesztőt. Közben szitáljunk meg 1 kg lisztet, morzsoljuk el 18-18 dkg margarinnal és zsírral, keverjünk bele 12 dkg porcukrot. Ezután öntsük bele az élesztős tejet, 6 tojás sárgáját, ill. még 1,5 dl langyos tejet. Gyúrjuk össze, langyos helyen kelesszük fél órát. Amikor ez letelik, formáljunk 8-10 cipót a tésztából, egyesével nyújtsuk ki őket, és vágyjuk 8-8 cikkre. A szélesebb végükre tegyük a tetszőleges tölteléket, csavarjuk fel kifliformájúra őket, kenjük meg tojássárgájával. Ha Kossuth-kiflit szeretnénk, szórjuk meg szeletelt mandulával. Végül 175 fokra előmelegített sütőben süssük meg őket. Hamar elkészülnek, 10-15 perc általában elég nekik.

Tölteléke igen változatos lehet: hagyományos mákos vagydiós, de tölthetjük lekvárral,túróval is. Személyes kedvencem a gesztenyepüré, egy-egy szem meggyel megspékelve.

Uzsonnára egy pohár friss tej mellé tökéletes.

Mindenkinek kellemes ügyeskedést és jó étvágyat! :)

Szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt a szeptember 26-án (szombaton) Székesfehérváron megrendezendő házitej kóstolóra, melyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom Fejér megyei szervezete és a Magyar Asztal blog közösen szervez.

A Fehérvári Vigasságok keretein belül megtartott lecsófőző versennyel párhuzamosan megrendezésre kerülő tejkóstolón bárki megízlelheti a környékbeli gazdától beszállított friss házi tejet. Amennyiben valakinek a tejjel kapcsolatban bármilyen észrevétele, felvetése volna, az is nyugodtan felkereshet minket, igyekszünk majd minden kérdésre megtalálni a választ!

Találkozzunk 26-án Székesfehérváron a Várkörúton!

Tartja a régi mondás. Valóban így van. Az a gazda, aki nem csupán eteti az állatait, hanem figyelemmel kíséri azok életét, mindennapjait, az tudja elérni a termelési maximumot, alkalmazzon akár intenzív technológiát, akár ridegtartást. Az a gazda, aki elhanyagolja a napi ellenőrzéseket, aki figyelmen kívül hagyja azok bánásmódbeli igényeit, az soha nem fogja sikerre vinni az állattenyésztésben.

Sajnos sok esetben olyan emberek űznek egy-egy hivatást, akik abszolút nem oda valók. Ez persze nem csupán a mezőgazdaságra igaz. Ide tartozik a magyar politikai és közéleti vezetőség 99%-a, jópár alkalmazott az egészségügyben és még sorolhatnánk.

A legmegrázóbb azonban mégis az, ha állatokkal bánnak úgy, mintha azok nem érző, a külvilágra nem reagáló lények lennének. Igazi bicskanyitogató videókra lehet lelni az interneten. Egyesek azt rögzítették kamerával és tették fel a világhálóra, ahogy egy eszement lácfűrésszel vágja le egy pillanatra elkábított sertés fejét és az rángatózik. Készült videó arról is, hogy hogyan bánnak egyes helyeken a naposcsibékkel. 

Az állatkínzásokról szóló videók sora valóban végeláthatatlan, minden faj és fajta állatról találhatunk szívszaggató képsorokat. Sokan egyből - jogosan - kötelet kiáltanak, hiszen azok az emberek, akik a szakmában dolgoznak és nem képesek ember módjára viselkedni, azok ugyanazt a bánásmódot érdemlik, mint amit ő maguk elkövetnek az állatokkal szemben. De mi az oka annak, hogy emberek így bánnak élőlényekkel?

A válasz egyszerű. Olyan emberek dolgoznak a szakmában, akik egyáltalán nem oda valók, mint ahogy azt már említettem. Kihalt az emberekből a türelem, az empátia. Minden munkamozzanatot átitat a napi rutin unottsága, a munkahely utálata. A mezőgazdaságba beépült a gyári arculat. "Nekünk termelnünk köll!" - mondták a szocializmusban nevelkedett agrárbetyárok és jól faron rúgták az engedetlen üszőt, vagy ha éppen naposcsibét kellett hordani, akkor bizony feltétlenül 10 perc alatt kellett a keltetőből átvinni mind a tízezret az előnevelő ólakba, vagy különben jön a főnök és lesz leszúrás. Márpedig a parancsot nem szabad meg....ni, mert az csak szaporodik. Tehát nem marad más, mint rekesszel merni a csibéket, bottal hajtani a borjakat, stb...

Létre is jött itthon a Fehér Kereszt Állatvédő Liga, van már Állatvédelmi Ombudsmanunk és mégis... Igaz, hogy a videomegosztókon található állatkínzást megörökítő filmek közül én egyet sem találtam, amely Magyarországon került volna rögzítésre, mégis szükség van nálunk is az ilyen szervezetekre.

A probléma a szakemberek oktatásában van. Ezért akarják a régi időkben "tanult" gazdák és állatgondozók kötéllel, lánccal, traktorral kirángatni a borjút a tehénből, ezért van az, hogy ha a tyúk nem megy félre az útból akkor egyből belerúgnak, ezért történhet meg az is, hogy egy jól működő technológiát (pl. a ketreces tojótyúktartás) ostoba, a szabályokat be nem tartó emberek miatt ítéli el a közvélemény. (Pl.: a fent látható videóban is a tojótyúkok túlzsúfoltságát prezentálják. Eddig ilyen szinten túlzsúfolt ketreceket egyetlen magyar telepen sem láttam. Pedig voltam már párban.) Alapszabály pl. a ketreces tartásnál, hogy 0-6 hetes korig 140-160cm², 7-18 hetes kor között 300-350cm², a 19. héttől pedig 400-450cm² területet kell biztosítani minden egyednek.

Nem a technológia a rossz, hanem az emberek. Az első törvénynek mindig annak kell lennie egy tanult állattenyésztő esetében, hogy csak egészséges, zavartalan életet élő állat termel megfelelően. A nem megfelelő termelés pedig nem megengedhető. Első tehát az állatjólét, az animal welfare.

"A 2009 nyarán betakarított kalászosgabona-termés 24 százalékkal volt kevesebb az egy évvel korábbinál - adta hírül a KHS.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) pénteki jelentése szerint 2009 nyarán, jóllehet ugyanakkora területen (összesen 1,7 millió hektáron) termeltek gabonát, a betakarított kalászgabona mennyisége 24 százalékkal kevesebb volt, mint 2008-ban. Az idei termésmennyiség 6 millió tonna volt a tavalyi 7,9 millió tonnával szemben.A 2004-2008 közötti öt év termésátlagától 15 százalékkal maradt el az idei mennyiség. A gyönge terméshozam a kedvezőtlen időjárás számlájára írható.A legjelentősebb Magyarországon termelt gabonaféle a búza, amelyből 4,4 millió tonnát takarítottak be 2009-ben, ami 1,2 millió tonnával volt kevesebb a 2008-as mennyiségnél, annak ellenére, hogy a betakarított terület lényegében nem volt kisebb.Az árpa, a rozs, a zab és a tritikálé termésmennyisége is visszaesett, igaz, e fajok esetében a megművelt terület is kisebb volt."

- NapiOnline -

"A magyar élelmiszeripar válságban van, csak a húsiparban több történelmi szereplő a túlélésért küzd, vagy már el is veszítette a harcot; mindemellett fontos a magyar élelmiszeripar hisz őrzi azt az ízvilágot, amely évtizedeken keresztül jellemezte Magyarországot - mondta Csányi Sándor a Pick Szeged Zrt. tulajdonosa csütörtökön Szegeden, a Coop-Rally indítására szervezett rendezvényen.

Csányi Sándor hozzátette: emellett fontos az élelmiszeripar a mezőgazdaságnak is, hisz a gabona, kukorica termésfeleslegének levezetésében nagyon nagy szerepe van.

A Pick bizonyos szempontból egyedi, hisz az alapanyag jelentős részét saját maga állítja elő. A szakember szerint ennek azért van jelentősége, mert a magyar sertésből készített szalámi vagy kolbász, jobb, mint a más országból érkezők, a magyar takarmányozásban ugyanis a kukoricának még mindig nagy szerepe van, ezáltal "a húsnak íze is van nemcsak színe".

A reményei szerint az üzletpolitika, amelyet a Pick az utóbbi időben folytat - próbálják a hungarikum jelleget megőrizni, a hagyományos termékeket továbbvinni, ugyanakkor a fogyasztói igények szerint a termékeket fejleszteni, közben technológiát váltani - eredményhez vezet."

- MTI -

Nemes küzdelem megőrizni a régies ízeket, amelytől igazán hungarikum lesz egy hungarikum. Ki tudna elképzelni egy íztelen csabai kolbászt? Ugye, hogy irreális? De a csata megnyeréséhez bizony nem elég jó terméket gyártani. Az alapvető probléma ott leledzik, hogy a magyar ember nincs arra nevelve mint ami a Nyugat-európai államokban már teljesen elfogadott: a hazai élelmiszer preferálására.

Persze a magyaroknak mindig kijár a görbe tükör. Erre a legjobb példa, hogy Spanyolország csinálja a legnagyobb üzletet a magyar mangalicából, melyből serrano sonkát csinálnak és arany áron adnak túl rajta. Amit a magyar paraszt megtermel, azt kiviszik spanyolhonba és onnan kerül a világ minden pontjára mint hagyományos spanyol étel.

Lehet, hogy a mi unokáink már vagyonokat fognak fizetni egy valódi manhattani gulash-ért, vagy egy hamisítatlan grönlandi kürtőskalácsért. Lesz még egy-egy Pláza elit boltjának polcán utánozhatatlan ízű és illatú phenjani csípős kolbász, eredeti kirgiz töltöttpaprika és persze dán pacalpörkölt is. A köznép pedig egyen csak pizzát meg hamburgert.