Magyar Asztal

Ha már az egészséges házi tejről volt szó, nem tudom megállni, hogy ne adjak mellé tippet egy könnyű, finom sütihez, melynek legalább 200 éves története van. A finom élesztős tésztát Pozsonyban kezdték el sütni, eredetileg diós és mákos változatban. A mandulával megszórt kifliket Kossuth Lajos "fedezte fel" az 1840-es évek pozsonyi országgyűlésein, ami így vált ismertté és népszerűvé. Egyébként a mandulás verziót szokás épp ezért Kossuth-kifliként is emlegetni.

De hogy is készül ez a finomság? Nos, a tésztája, mint már említettem, élesztős. Ez azonban ne rettentse el a kezdő konyhatündéreket. Én sokáig nem mertem nekifogni az élesztő futtatásának; nálunk valami misztikum volt körülötte, hogy könnyű elrontani, nem kel meg, stb. Az egész titka annyi, hogy a tejet a langyosnál kicsit tovább kell melegíteni (de semmiképp se forrjon). Ebbe aztán beledobjuk a kevés cukrot, és a felmorzsolt élesztőt, aztán türelmesen megvárjuk, míg jól megnő. Egy jó nagy adaghoz 1,5 dl meleg tejbe tegyünk 1 kanál cukrot és egy ötdekás élesztőt. Közben szitáljunk meg 1 kg lisztet, morzsoljuk el 18-18 dkg margarinnal és zsírral, keverjünk bele 12 dkg porcukrot. Ezután öntsük bele az élesztős tejet, 6 tojás sárgáját, ill. még 1,5 dl langyos tejet. Gyúrjuk össze, langyos helyen kelesszük fél órát. Amikor ez letelik, formáljunk 8-10 cipót a tésztából, egyesével nyújtsuk ki őket, és vágyjuk 8-8 cikkre. A szélesebb végükre tegyük a tetszőleges tölteléket, csavarjuk fel kifliformájúra őket, kenjük meg tojássárgájával. Ha Kossuth-kiflit szeretnénk, szórjuk meg szeletelt mandulával. Végül 175 fokra előmelegített sütőben süssük meg őket. Hamar elkészülnek, 10-15 perc általában elég nekik.

Tölteléke igen változatos lehet: hagyományos mákos vagydiós, de tölthetjük lekvárral,túróval is. Személyes kedvencem a gesztenyepüré, egy-egy szem meggyel megspékelve.

Uzsonnára egy pohár friss tej mellé tökéletes.

Mindenkinek kellemes ügyeskedést és jó étvágyat! :)

Mint amatőr házitündér kaptam meghívót a blogba. Míg a férfiak dolga már az őskorban is az alapanyagok előtermetése volt, a nők otthon készítgették a finom ételeket. Nincs ez másként most sem. A blog ura továbbra is a nyersanyagokról és hasonló komoly dolgokról fog írni, én pedig arról, ami átalakulva kerülhet az asztalra, itthon, Magyarországon.

Imádom a sült tésztákat szinte minden formában: legyen az édes, sós, krémes, száraz, kicsi, nagy, elkészítésük kikapcsol, elfogyasztásuk pedig örömet okoz az egész családnak. Nem mellékesen pedig tudjuk, mit teszünk bele: biztosan nem ízfokozókat, tartósítószereket habzsol a gyerkőc (már persze amennyire az alapanyagoknál ez kiszűrhető).

Ezentúl néha egy-egy recepttel, kiegészítéssel és saját élménnyel jelentkezem majd. Elsőként álljon itt egy klasszikus, amiből bármikor képes vagyok bármennyit befalni: a tócsi (egyes tájakon tócsni, lapcsánka, cicege vagy berét).

Amit a főzésben legjobban utálok, az a mérés, így aztán pár év gyakorlat után ahol csak lehet, elhagyom, és 'szemre' adagolok mindent. A tócsihoz pl. attól függően, mennyire éhes a família, 1-3 nagyobb krumplit megpucolok, lereszelem (azzal a 'titokzatos' oldallal a reszelőn), kinyomkodom a levét, megsózom, majd felöntöm kis hideg tejjel. Sokan hagyják a saját levében, mi mindig tejet használunk, mert így szép, fehér marad a tészta, a krumpli nem barnul meg.

Ezután annyi lisztet adagolok hozzá, hogy jó sűrű palacsintatészta állaga legyen. Az egészet aztán kevés forró olajban, egy serpenyőben sütöm ki, kisebb vagy nagyobb darabokban, ahogy tetszik. Én reszelt sajttal eszem, de sokan szeretik tejföllel, fokhagymával, vagy bármivel, ami épp kezünk ügyébe akad.

És ha unjuk a tócsit, megbolondíthatjuk fűszerekkel, gombával, sonkával, de egy szelet húst is bundázhatunk tócsitésztába, ha valami igazán laktatóra vágyik a kedves család.

Próbáljátok ki minél többen, ennél egyszerűbb vacsi kevés van! Jó étvágyat hozzá. :)