Magyar Asztal

"Az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága (DG SANCO) 2009. október 21-ére hívta meg a sütőipar képviselőit, hogy megvitassák, miként lehetne csökkenteni a kenyerek sótartalmát. A finn, angol, spanyol és talán a belga tapasztalatokra épülő megbeszélésen az ipar és az élelmiszer-biztonsági hivatalok képviselői vesznek részt, számol be előzetesen az EU Food Law 2009. október 2-ai száma."

- MÉBiH -

Lehet, hogy ezért egyesek megköveznek, de szerintem ez a probléma nem tartozik az EU-ra. Vizsgálatok alapján be lett bizonyítva, hogy Magyarországon a kenyér sótartalma túl magas? Ha nem, akkor mégis miért kell ekkora összeröffenést csapni?

Ráadásul arra sem tér ki ez a téma, hogy az egyes országokban teljesen más a kenyér összetétele és minősége is! Az Ausztriában élő bátyám örömkönnyeket hullajtott mikor itthon ismét a megszokott félbarna kenyérből ehetett. Nyugati szomszédainknál csak a felfújt toast kenyér dívik, amelytől húsz szelet után sem lakik jól az ember.

Miért nem tudják a kérdésben érintett országok önmaguk elérni, pl. törvényi úton, hogy mekkora legyen a kenyér maximális sótartalma? Miért kell többszáz szakembert összehívni, fizetni a szállodai és egyéb költségeket? Felesleges. Netán éppen egy finn szakember fogja megmondani, hogy az angol pékszövetség (ha van ilyen) hogyan süssön?

Számomra az is érthetetlen, hogy hogyan kíván az EU közös megoldást találni egy olyan problémára, ami minden országban máshogy van jelen? Mert ugye nekem senki fia ne akarja bemagyarázni, hogy a francia toast-ban és a magyar félbarnában ugyanúgy sok a só, mert egy teljesen más összetételű és sütési technológiával készült pékáruról van szó.

Ezen kívül itt van rögtön egy 2009 februári spanyol nyelvű cikk éppen arról, hogy a spanyol kenyér a legkevésbé sós egész Európában.

Mellesleg anno senki nem vizsgálta a kenyér sótartalmát és mégis elég gyakoriak voltak a 80-90 éves emberek. Azok a vidéki "nagyöregek" akik átélték a világháborút még ma is vígan kapálgatják a szőlőt, hordják a kútról a vizet és felássák a kertet minden ősszel, pedig ők is a magyar kenyéren nőttek fel, sok esetben százszorta rosszabb életszínvonal mellett mint amiben nekünk manapság részünk van. Tehát nekem senki ne mondja, hogy a magyar kenyér egészségtelen!

"A Magyar Agrárkamara (MA) növénytermesztési osztályán belül hét taggal megalakult az öntözésfejlesztési munkacsoport azzal a céllal, hogy a klímaváltozásnak ne vesztesei, hanem nyertesei legyenek a magyar agrártermelők - erről pénteken tájékoztatta a köztestület az MTI-t.

A munkacsoport fontos feladatának tekinti, hogy tekintettel a klímaváltozás már tapasztalható hatásaira, elősegítse a magyar termőföld eltartó képességének megőrzését, az öntözés fejlesztését a mezőgazdasági érdekeknek megfelelően.
A kitűzött feladatok végrehajtását és a további teendőket a testület kéthavonta vitatja meg. A munkacsoport tagjai vízgazdálkodási, műszaki és mezőgazdasági szakemberek.
A testület vezetőjévé Balla Ivánt, a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat ügyvezető igazgatóját választották."

- MTI -

 Ez ugye szép és jó, de nézzük egy kicsit reálisan a dolgokat! Első és legfontosabb kérdés: miért választanak egy probléma megoldására olyan embert, aki már egy társulat ügyvezető igazgatója? Egy átlagember számára egy egyéni vállalkozás vezetése is napi 24 órát igénylő feladat, akkor egy vízgazdálkodási társulat kormányzása mellet hogy lesz Balla Ivánnak ideje arra, hogy az öntözésfejlesztési munkacsoportot sikeresen vezesse?

Számomra az volna az evidens, hogy egy ember egyszerre csak egy pozíciót tölthet be. Azt hiszem ezt nem kell különösebben magyarázni, teljesen logikus minden értelmes ember számára. Kivéve persze azoknak, akik szintén benne vannak a frissen alakult munkacsoportnak, hiszen ezt a munkát sem karitatív formában végzik!

Az a helyzet, hogy a Magyar Agrárkamara zsíros forintmilliókat fog költeni az öntözésfejlesztési munkacsoport finanszírozására, no meg kiosztanak párszáz kitüntetést is... Mindezt az adófizetők pénzéből persze... Akkor most jöjjön is a rituális költői kérdés a bejegyzés végére:

Szerintetek rendszeresen értesítik majd a közvéleményt az öntözésfejlesztési munkacsoport éppen aktuális sikereiről?

A Magyar Asztal blog és a Jobbik Magyarországért Mozgalom Fejér megyei szervezete a mai napon tartotta házitej kóstolóját Székesfehérváron, a lecsó fesztivál keretein belül.

A kóstoló célja az volt, hogy az emberek figyelmét felhívjuk arra az apró, de igen fontos tényre, hogy a nagyáruházak polcain található külföldi tejek áráért akár fölözetlen, tápláló és egészséges házi tejet is lehet kapni. Ebből a házi tejből kis ügyességgel akár aludt tejet, túrót vagy tejfölt is lehet készíteni házilag, ami újfent pénzmegtakarítást jelent.

A magyar valóság az, hogy amíg a termelő kap 40 forintot az extra minőségű nyerstejért, addig a hipermarketek polcain ugyanaz a tej 260 forintért kerül eladásra. Mindez csupán azért, mert amíg a termelőtől a fogyasztóig eljut a termék, addig sok-sok viszonteladó, felvásárló és feldolgozó keze közt megy át, akik mind-mind ráteszik a maguk kis hasznát, amit persze a magyar polgárral fizettetnek meg. Mindemellett pedig a szlovák, cseh és lengyel UHT tej pedig alig 100 forintos áron figyel a boltok középső polcain. Ez nem más, mint tudatos ellehetetlenítés.

A jelenlegi, a magyar mezőgazdaságot ellehetetlenítő rendszer ellen kívántunk tiltakozni a tejkóstolóval, amely egyértelműen rámutatott: van rá lehetőség, hogy olcsón, jó minőségű árut kapjunk!

A Magyar Élelmiszert a Magyar Családok Asztalára programba csatlakozott székesfehérvári Boci büfé segítségével beszerzett 20 liter tejet reggel 9 órától kínáltuk a lecsófesztivál látogatóinak. Az érdeklődés már a kezdetektől fogva nagy volt. A legtöbben örömmel kóstolták meg a friss házi tejet. Sokan osztoztak azon a véleményen, hogy a házi tej bizony kenterbe veri a bolti, művi úton szabályozott zsírtartalmú tejeket.

Az idősek nosztalgikus arccal kortyolták a hideg nedűt, míg a fiatalság cuppogva furcsálta az ismeretlen ízt. Azoknak, akik a bolti, sok kezelésen átesett tejen nőttek fel, ez az eredeti tej bizony új és még szokatlan élményt jelent. A legnagyobb meglepetést mégis mindenkinek az okozta, hogy ehhez a minőségi élelmiszerhez meglepően olcsón juthat hozzá Székesfehérvár belvárosában.

A kóstoló tehát sikeresnek mondható, a Magyar Élelmiszert a Magyar Családok Asztalára program pedig egy új lépcsőfokához érkezett. A program immár a babacipőt kinőve újabb és nagyobb probléma leküzdését tűzte ki céljául.

A blog is új fejezetet ért el, hiszen egyike lett azon kevés olyan internetes naplóknak, amely immáron közhasznú tevékenységet folytat, nem csupán írásban, de cselekedetben is.

Szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt a szeptember 26-án (szombaton) Székesfehérváron megrendezendő házitej kóstolóra, melyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom Fejér megyei szervezete és a Magyar Asztal blog közösen szervez.

A Fehérvári Vigasságok keretein belül megtartott lecsófőző versennyel párhuzamosan megrendezésre kerülő tejkóstolón bárki megízlelheti a környékbeli gazdától beszállított friss házi tejet. Amennyiben valakinek a tejjel kapcsolatban bármilyen észrevétele, felvetése volna, az is nyugodtan felkereshet minket, igyekszünk majd minden kérdésre megtalálni a választ!

Találkozzunk 26-án Székesfehérváron a Várkörúton!

Eme bejegyzés apropója egy korábban megjelent botrányos cikk, mely szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. csúszópénzért az IKR Zrt-nek adta el a 800 hektárnyi bábolnai föld bérleti jogát, holott a helyi önkormányzat jobb árat kínált. Természetesen a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat jogosan indított pert az ügyben. Hogy miért is olyan fontos, hogy ki nyerje ennek a hatalmas földterületnek a bérleti jogát? Nem csupán arról van szó, hogy ki gazdálkodhat rajta! Nem bizony.

Január 1-jétől bevezetik ugyanis az SPS rendszert, tehát az egységes mezőgazdasági támogatási rendszert, melynek egyik leglényegesebb momentuma, hogy nem a földterület birtokosa, hanem annak használója (bérlője) kapja az EU-s támogatást. Így pl. az önkormányzatok, az állam esik el hatalmas pénzektől, hiszen tetemes földterületet bérelnek Magyarországon a különböző állami szervektől.

Az a kérdés pedig már abszolút jogos, hogy az a cég, amely ki tud bérelni egyszerre 800 hektár földet (pluszba!), az rá van-e szorulva az EU-s támogatásra? Szerintem nem. Mindezt tetézi, hogy a K-E. megyei Önkormányzat magánszemélyeknek kívánta bérbe adni a földterületet, hogy ezzel biztosítsa az emberek földhez jutását. Az ötlet üdvözlendő, hiszen ilyen hatalmas terület képes akár több család fenntartását biztosítani, akkor pedig miért gazdagítsa pár amúgyis milliomos cégvezér bankszámláját?