Magyar Asztal

 Az első kérdés amit mindenki felvetett magában, hogy veszélyezteti-e a fuzárium a hazai sütőipar lisztellátását, lesz-e akkora mennyiségű fogyasztásra alkalmas lisztünk, hogy ne szoruljunk importra?

Amivel viszont biztosan számolni kell, az a gabonák felvásárlási árának növekedése, aminek egyenes következménye a kenyér árának drágulása. 

(Agromonitor nyomán)

 Az élelmiszerárakat mindig az elmúlt időszak időjárása határozza meg leginkább. Sajnos az agrárium már csak ilyen kenyér: minden mindennel összefügg, s ennek eredményét természetesen nem csupán, mégis leginkább a vásárló, a fogyasztó érzi meg igazán. Márpedig a közelmúltban a szélsőséges időjárásból országszerte kijutott mindenkinek.

Annyi bizonyos, hogy a legtöbb koratavasszal elvetett gabona (tavaszi árpa, zab, kukorica) és persze az olajos növények közül a napraforgó nagy részét elmosta a májusban lezúdult óriási mennyiségű csapadék. Ennek pedig a közeljövőben fogja megérezni a mezőgazdaság a következményeit, a szélesebb társadalom pedig majd augusztustól egészen novemberig.

A gazdáknak a megmaradt terménnyel bizony lesz sok gondjuk, mivel a vizenyős, átázott talajban robbanásszerűen szaporodnak a növényi kártevők, a gombákon át egészen a fonalférgekig. Ezen felül a sok eső kimosta a kiszórt műtrágyát a talajból (elsősorban a nitrogént), a tömörödött, tápanyaghiányos talajból pedig a még élő növények nem tudják felvenni a megfelelő mennyiségű ásványi anyagot. A termés tehát rosszabb minőségű és sokkal kisebb mennyiségű lesz az elvárttól.

A növénytermesztésen kívül persze az állattartókra is rájár a rúd. Székesfehérvár határában több mint hatszáz birka fulladt vízbe, amely nem pusztán az állatok elhullása révén okozott a gazdának kárt, de a tetemek elszállítása és megsemmisítése is komoly költségeket jelent. A visszahúzódó vizek után pedig pangó tócsák maradnak, amelyek elsőosztályú tenyészhelyei a szúnyogoknak. Az eddig szálfüvekkel borított legelőkön megjelenhetnek nádfoltok, amelyek kiírtása igen nehéz, az állatokra pedig veszélyt jelentenek (felsértik a nyelőcsövet).

A várható termés tehát az elmúlt évekéhez képest erősen el fog maradni, ami egyértelműen az élelmiszerárak növekedését eredményezi. A gabonákon nevelt állatok (sertés, baromfi) takarmányozása is költségesebbé válik, amelyet a gazda szintén a fogyasztóra fog terhelni. Hasonló tendencia várható a tejiparban is, mivel a tejelő tehenek nagyrészt kukoricaszilázst fogyasztanak.

Az idei májusi esők valóban aranyat értek. Arany áron lehet majd mindent kapni...

Az egész növénytermesztés alapja a jó vetés. A szó eredeti jelentése a dobást, a magok elszórását jelenti, s kezdetben valóban így történt a növényi magok talajra juttatása. A vetés precíz kivitelezésének fontosságát mi sem példázza jobban, mint régi közmondásunk;

"Ki mint vet, úgy arat."

A vetés tehát alapjaiban meghatározza, hogy mekkora termést várhatunk betakarításkor. De ha ma már nem csupán a talajra való rendszertelen kiszórást jelenti a vetés, akkor mégis mik azok a tényezők amikre oda kell figyelni?

Az első megfigyelések egyike volt, hogy a vetést végzők nyomában rögtön megjelentek a magokat felszedő madarak. A vetési varjú ezen rossz szokásáról kapta a nevét is. Ezt követően feltűnt a gazdáknak, hogy a csomóba szórt magokból kikelő növények idővel elmaradnak a fejlődés ütemét illetően a szellősebben vetett helyeken élőkkel szemben.

Már Vergilius is rájött, hogy ha egyre nagyobb termést akar learatni, akkor vetőmagnak a jó minőségű, egészséges és nagy szemeket kell kiválogatni. Ezzel elkezdődött a növények szelekciója, nemesítése is, valamint felértékelődött a vetőmag. Ebből következtetve a vetőmagok minél jobb kihasználása fontos kritérium kellett volna hogy legyen. Csak a középkorban váltotta fel a szórva vetést a sorokba történő magkiszórás. Ekkorra már elterjedt volt hogy a magot az előzőleg felszántott talajra vetették ki. (Korábban a műveletlen tarlóra vetettek és ezt szántották be.)

A sorbavetés lényege a kiszámítható vetőmagszükséglet, azaz a pazarlás elkerülése. A rendezett sorokba vetett növények nagyobb termést hoztak, hiszen egymással nem versengtek a vízért és a tápanyagokért, valamint aratásuk is könnyebb volt.

Mindez persze nem ment olyan precízen mint manapság, hiszen a barázdába iránya függött az ekét vontató állatoktól, az eke szarvát igazító gazdától, a keletkező rögöktől és még sok egyébtől. Az elgondolás tehát már megvolt, de a technikai háttér már nem volt képes kiszolgálni az igényeket.

Erőteljes terméscsökkentő hatása volt még annak is, hogy a kezdetleges földművelési technikával nem megfelelő mélységbe juttatták a magokat. Emiatt a túl mélyre szórt szemek nem tudtak kicsírázni. Ezen hatás kiküszöbölésére már akkor is voltak törekvések, így pl. az összekovácsolt láncok vontatása, mely a felszántott talajt egyenletesebbé tette.

A problémák tehát adottak: megfelelő mélységre, megfelelő távolságra és lehetőleg egyenes sorokba kijuttatni a magot. A feladatra csak a traktorok és az összetettebb vetőgépek voltak képesek. Az első próbálkozások meglehetősen nyögvenyelősre sikerültek, hiszen a gépóriások nem bizonyultak alkalmasnak a felszántott talajon való közlekedésre, mivel letaposták azt, vagy egyszerűen beragadtak a puha földbe.

 Mára már olyan vetőgépek vannak forgalomba, amelyek pontos információval látják el rendszeresen a traktort vezető gazdát a kijuttatott vetőmagok mennyiségéről, valamint képesek a szemenkénti vetésre. Ily módon ki lehetett kísérletezni, hogy melyik növénynek mekkora területre van szüksége az opimális fejlődéshez. Megjelent a sortávolás fogalma. A kalászosok optimális sortáva általában azonos, 12cm körüli, ezért ezt gabonasortávnak nevezi a szakmai. A kukorica ún. kapás növény, tehát a sorok között egy kapálást végző embernek el kell férnie. A törökbúzát tehát 75cm-es sortávra vetik.

A legmodernebb gépeken állítható a vetési sortáv, ahogy az a fenti képen látszik. Látható tehát, hogy nem is olyan egyszerű dolog a mindennapi kenyerünk megsütéséhez szükséges búza előteremtése! Komoly gépekkel és komoly szaktudással kell rendelkezni ha valaki igazán sikeresen és gazdaságosan akar gazdálkodni. A technológia hátulütője persze az ára. Nem olcsó egy ilyen eszköz! Egy komoly vetőgép ára jócskán hatszámjegy felett van. Mindezt persze még ember irányítja, holott a legmodernebb helyeken már műholdas jel alapján koordinál a traktor, így valóban vízmértéket megszégyenítő katonás sorok kaphatók.

"A Központi Statisztikai Hivatal ma teszi közzé a fontosabb növényi kultúrák 2009. évi előzetes terméseredményeit.

Tavalyelőtt - azaz 2008-ban - 2,9 millió hektáron, a 2007. évinél 5 százalékkal nagyobb területen, 16,9 millió tonna gabona termett, 75 százalékkal haladva meg a 2007. évit.

Búzából közel 42 százalékkal került több a magtárakba, kukoricából pedig több mint a duplájára növekedett a betakarított termés mennyisége.

A termés burgonyából 15 százalékkal, repcéből 32 százalékkal nőtt, míg cukorrépából közel 69 százalékkal csökkent.

A 2009-es termésmennyiség ugyanakkor Földművelésügy és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) előzetes adatai szerint elmaradt az előző év rekordtermésétől. A számítások szerint tavaly összesen 5,985 millió tonna kalászos gabona került a magtárakba. A hozam 24,2 százalékkal marad el az egy évvel korábbitól.

Búzából országosan összesen 4,343 millió tonna termett. Ez a 2008-as mennyiség 77,7 százalékát tette ki. Azaz 22,3 százalékkal maradt el az előző évi összes hozamtól.

Kukoricából az összes hozam országosan elérte 7,363 millió tonnát, ami 16,5 százalékkal volt kevesebb az előző évi összes termésnél."

- MTI -

Gyakran halljuk az idősebb generációktól, hogy évtizedekkel ezelőtt milyen zimankósak voltak a telek és hogy manapság már csodaszámba megy a mostanihoz hasonló nagyobb havazás. Ki hinné, hogy milyen fontos a hó és a zimankós hideg!

Régi megfigyelés, hogy a nagyon enyhe telet követően rosszabbul fejlődik a búza és hogy nem lesz olyan tömött az állomány. A dolog hátterében egy ma már tudományosan is bizonyított folyamat áll, melyet a szakirodalom vernalizációnak, vagy jarovizációnak nevez. A vernalizáció, vagy ahogy a köznyelv nevezi a hideghatás egy olyan időszakot jelent, amikor a környezet hőmérséklete tartósan -1 és +1°C körülire csökken. Ekkorra már a növény kikelt és az oldalhajtások kialakításán töri magát. Ez a bokrosodás időszaka. Ekkor van szüksége a növénynek a hideghatásra, amely optimális esetben 40-60 napig tart.

Abban az esetben, ha a növény hidegigénye nem elégül ki, a növény ivarszervei nem differenciálódnak, nem alakulnak ki, így a várható termés drasztikusan csökkenhet. Ha tavasszal a meleg idő korán beköszönt, akkor a bokrosodásra és a vernalizációra nem lesz elég ideje a növénynek, tehát kevés oldalhajtást hoz (ugye nem mindegy, hogy egy növényen hány kalász lesz), valamint kevés termést is. Ha mindez még szárazsággal is párosul (nincs hó ami elolvadjon) akkor mindezt még tetézi az is, hogy a növények szára rövid lesz.

Amint az látható, a vernalizáció végéig, a szárbaszökés megkezdéséig a környezet hőmérséklete a meghatározó, tehát a keléstől a szárbaszökésig terjedő időszakot nevezi a szakma hőszakasznak. A gabonanövény további fejlődése már a fény befolyása alatt áll, ezért azt fényszakasznak nevezik.

Summa summarum, az elmúlt héten folytatott koppenhágai bohóckodás nyomán folytatódó globális felmelegedés a mezőgazdaságot nem csupán a nyári aszályok útján érinti! A növénytermesztés egy roppant bonyolult és egymással szoros kapcsolatban álló részekből felépülő rendszer. Ha egy részlet hiányzik, borul a kártyavár.