Magyar Asztal

Az egész növénytermesztés alapja a jó vetés. A szó eredeti jelentése a dobást, a magok elszórását jelenti, s kezdetben valóban így történt a növényi magok talajra juttatása. A vetés precíz kivitelezésének fontosságát mi sem példázza jobban, mint régi közmondásunk;

"Ki mint vet, úgy arat."

A vetés tehát alapjaiban meghatározza, hogy mekkora termést várhatunk betakarításkor. De ha ma már nem csupán a talajra való rendszertelen kiszórást jelenti a vetés, akkor mégis mik azok a tényezők amikre oda kell figyelni?

Az első megfigyelések egyike volt, hogy a vetést végzők nyomában rögtön megjelentek a magokat felszedő madarak. A vetési varjú ezen rossz szokásáról kapta a nevét is. Ezt követően feltűnt a gazdáknak, hogy a csomóba szórt magokból kikelő növények idővel elmaradnak a fejlődés ütemét illetően a szellősebben vetett helyeken élőkkel szemben.

Már Vergilius is rájött, hogy ha egyre nagyobb termést akar learatni, akkor vetőmagnak a jó minőségű, egészséges és nagy szemeket kell kiválogatni. Ezzel elkezdődött a növények szelekciója, nemesítése is, valamint felértékelődött a vetőmag. Ebből következtetve a vetőmagok minél jobb kihasználása fontos kritérium kellett volna hogy legyen. Csak a középkorban váltotta fel a szórva vetést a sorokba történő magkiszórás. Ekkorra már elterjedt volt hogy a magot az előzőleg felszántott talajra vetették ki. (Korábban a műveletlen tarlóra vetettek és ezt szántották be.)

A sorbavetés lényege a kiszámítható vetőmagszükséglet, azaz a pazarlás elkerülése. A rendezett sorokba vetett növények nagyobb termést hoztak, hiszen egymással nem versengtek a vízért és a tápanyagokért, valamint aratásuk is könnyebb volt.

Mindez persze nem ment olyan precízen mint manapság, hiszen a barázdába iránya függött az ekét vontató állatoktól, az eke szarvát igazító gazdától, a keletkező rögöktől és még sok egyébtől. Az elgondolás tehát már megvolt, de a technikai háttér már nem volt képes kiszolgálni az igényeket.

Erőteljes terméscsökkentő hatása volt még annak is, hogy a kezdetleges földművelési technikával nem megfelelő mélységbe juttatták a magokat. Emiatt a túl mélyre szórt szemek nem tudtak kicsírázni. Ezen hatás kiküszöbölésére már akkor is voltak törekvések, így pl. az összekovácsolt láncok vontatása, mely a felszántott talajt egyenletesebbé tette.

A problémák tehát adottak: megfelelő mélységre, megfelelő távolságra és lehetőleg egyenes sorokba kijuttatni a magot. A feladatra csak a traktorok és az összetettebb vetőgépek voltak képesek. Az első próbálkozások meglehetősen nyögvenyelősre sikerültek, hiszen a gépóriások nem bizonyultak alkalmasnak a felszántott talajon való közlekedésre, mivel letaposták azt, vagy egyszerűen beragadtak a puha földbe.

 Mára már olyan vetőgépek vannak forgalomba, amelyek pontos információval látják el rendszeresen a traktort vezető gazdát a kijuttatott vetőmagok mennyiségéről, valamint képesek a szemenkénti vetésre. Ily módon ki lehetett kísérletezni, hogy melyik növénynek mekkora területre van szüksége az opimális fejlődéshez. Megjelent a sortávolás fogalma. A kalászosok optimális sortáva általában azonos, 12cm körüli, ezért ezt gabonasortávnak nevezi a szakmai. A kukorica ún. kapás növény, tehát a sorok között egy kapálást végző embernek el kell férnie. A törökbúzát tehát 75cm-es sortávra vetik.

A legmodernebb gépeken állítható a vetési sortáv, ahogy az a fenti képen látszik. Látható tehát, hogy nem is olyan egyszerű dolog a mindennapi kenyerünk megsütéséhez szükséges búza előteremtése! Komoly gépekkel és komoly szaktudással kell rendelkezni ha valaki igazán sikeresen és gazdaságosan akar gazdálkodni. A technológia hátulütője persze az ára. Nem olcsó egy ilyen eszköz! Egy komoly vetőgép ára jócskán hatszámjegy felett van. Mindezt persze még ember irányítja, holott a legmodernebb helyeken már műholdas jel alapján koordinál a traktor, így valóban vízmértéket megszégyenítő katonás sorok kaphatók.

A sztereotípiák megkönnyítik az életet. A cigányok nem dolgoznak, a zsidók mind gazdagok, a parasztok pedig sötétek. Persze minden sztereotípiában van némi igazság, nem véletlenül terjedt el a mondás, hogy "nem bírja a cigány a szántást" vagy a paraszt szó pejoratív hasonlatként sem véletlen került be a köznyelvbe. Persze a dolgok változnak, ha nem is minden téren.

"Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,

Szánts és vess, hagyjad másnak az áldozatot."

- Kazinczy Ferenc -

Kazinczy-hoz hasonlóan a legtöbb ember úgy gondolja, hogy a mezőgazdaság, így a növénytermesztés és az állattenyésztés csak abból áll, hogy felszántják a földeket, elvetik a búzát vagy a kukoricát, megitatják és megetetik a jószágot. És ennyi. Ehhez valóban nem kell sok gógyi, nem kell lángelmének lenni ha valaki gazdálkodni akar. No de hogy is megy ez akkor? Az ország GDP-jének jelentős részét teljesen sötét emberek adják? Furcsa volna nem?

Nándor gazda 300 tehenet tart. A teheneknek adott abrak csak akkor kerülhet a jószág elé, ha megérkezett a laboratóriumi vizsgálat eredménye és a gazda pontosan tudja, hogy az mentes-e minden mérgező anyagtól (pl. gyomok magjai) és hogy a hasznos beltartalmi anyagok milyen arányban vannak jelen. Ez alapján állítja össze a különböző termelési stádiumban lévő teheneknek a nekik optimális abrakkeveréket. Nem csak eléjük van öntve és kész. Az sem véletlen, hogy a kukoricaszemeket összeroppantották a betakarításkor, így az abban található anyagok a tejsavtermelő baktériumok számára könnyebben hozzáférhetők lesznek, könnyebben lehet erjeszteni a takarmányt, könnyebb lesz tartósítani azt. A tudomány teszi sikeresebbé az egyik gazdát a másiknál.

János gazda pedig csupán 50 hektáron gazdálkodik, de minden zöldségét veszélyeztető kártevőt részletesen ismer. A rovarok fejlődési stádiumait, hogy mikor lehet ellenük a leghatékonyabban védekezni és hogy milyen anyagokkal. A peszticidek (permetszerek) magas ára révén pusztán gazdasági megfontolásból is igyekszik a lehető legkevesebb vegyszert felhasználni a védekezéshez, ezért a lehető legjobb időben és technikával végzi a földmunkákat.

A traktorozás sem a régi már. A magas üzemanyagköltségek miatt a lehető legtöbb műveletet igyekeznek egy menetben elvégezni, így pl. gyakran kerül a tárcsa mögé talajsimító vagy fogasborona. Ezen kívül a traktorok megszűntek a nyers erő és a letisztult egyszerűség szimbólumaként létezni. Mára egy-egy jobb traktor állandó műholdkapcsolat révén teljesen automata vezérlés alatt vet, hasonlóképpen a beépített fedélzeti számítógép négyzetméterenként külön számítja a kiszórandó műtrágya mennyiségét. A jelen kor gazdásza az ilyen technológiának köszönhetően tud spórolni, s a siker, vagy a fennmaradás múlhat ezeken az apróságokon.

A tudomány és a technológia ismerete manapság már nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki minőségi árut tudjon termelni a gyorsan változó, szélsőséges időjárási és gazdasági helyzetekben. A mai kor parasztja bizony cyber paraszt...

Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok. Ha ezt nem érted,
ne szánts, ne vess, hagyjad másnak az áldozatot!