Ha már az egészséges házi tejről volt szó, nem tudom megállni, hogy ne adjak mellé tippet egy könnyű, finom sütihez, melynek legalább 200 éves története van. A finom élesztős tésztát Pozsonyban kezdték el sütni, eredetileg diós és mákos változatban. A mandulával megszórt kifliket Kossuth Lajos "fedezte fel" az 1840-es évek pozsonyi országgyűlésein, ami így vált ismertté és népszerűvé. Egyébként a mandulás verziót szokás épp ezért Kossuth-kifliként is emlegetni.
.jpg)
De hogy is készül ez a finomság? Nos, a tésztája, mint már említettem, élesztős. Ez azonban ne rettentse el a kezdő konyhatündéreket. Én sokáig nem mertem nekifogni az élesztő futtatásának; nálunk valami misztikum volt körülötte, hogy könnyű elrontani, nem kel meg, stb. Az egész titka annyi, hogy a tejet a langyosnál kicsit tovább kell melegíteni (de semmiképp se forrjon). Ebbe aztán beledobjuk a kevés cukrot, és a felmorzsolt élesztőt, aztán türelmesen megvárjuk, míg jól megnő. Egy jó nagy adaghoz 1,5 dl meleg tejbe tegyünk 1 kanál cukrot és egy ötdekás élesztőt. Közben szitáljunk meg 1 kg lisztet, morzsoljuk el 18-18 dkg margarinnal és zsírral, keverjünk bele 12 dkg porcukrot. Ezután öntsük bele az élesztős tejet, 6 tojás sárgáját, ill. még 1,5 dl langyos tejet. Gyúrjuk össze, langyos helyen kelesszük fél órát. Amikor ez letelik, formáljunk 8-10 cipót a tésztából, egyesével nyújtsuk ki őket, és vágyjuk 8-8 cikkre. A szélesebb végükre tegyük a tetszőleges tölteléket, csavarjuk fel kifliformájúra őket, kenjük meg tojássárgájával. Ha Kossuth-kiflit szeretnénk, szórjuk meg szeletelt mandulával. Végül 175 fokra előmelegített sütőben süssük meg őket. Hamar elkészülnek, 10-15 perc általában elég nekik.
Tölteléke igen változatos lehet: hagyományos mákos vagydiós, de tölthetjük lekvárral,túróval is. Személyes kedvencem a gesztenyepüré, egy-egy szem meggyel megspékelve.
Uzsonnára egy pohár friss tej mellé tökéletes. 
Mindenkinek kellemes ügyeskedést és jó étvágyat! :)
A válasz egyszerű. Olyan emberek dolgoznak a szakmában, akik egyáltalán nem oda valók, mint ahogy azt már említettem. Kihalt az emberekből a türelem, az empátia. Minden munkamozzanatot átitat a napi rutin unottsága, a munkahely utálata. A mezőgazdaságba beépült a gyári arculat. "Nekünk termelnünk köll!" - mondták a szocializmusban nevelkedett agrárbetyárok és jól faron rúgták az engedetlen üszőt, vagy ha éppen naposcsibét kellett hordani, akkor bizony feltétlenül 10 perc alatt kellett a keltetőből átvinni mind a tízezret az előnevelő ólakba, vagy különben jön a főnök és lesz leszúrás. Márpedig a parancsot nem szabad meg....ni, mert az csak szaporodik. Tehát nem marad más, mint rekesszel merni a csibéket, bottal hajtani a borjakat, stb...
A probléma a szakemberek oktatásában van. Ezért akarják a régi időkben "tanult" gazdák és állatgondozók kötéllel, lánccal, traktorral kirángatni a borjút a tehénből, ezért van az, hogy ha a tyúk nem megy félre az útból akkor egyből belerúgnak, ezért történhet meg az is, hogy egy jól működő technológiát (pl. a ketreces tojótyúktartás) ostoba, a szabályokat be nem tartó emberek miatt ítéli el a közvélemény. (Pl.: a fent látható videóban is a tojótyúkok túlzsúfoltságát prezentálják. Eddig ilyen szinten túlzsúfolt ketreceket egyetlen magyar telepen sem láttam. Pedig voltam már párban.) Alapszabály pl. a ketreces tartásnál, hogy 0-6 hetes korig 140-160cm², 7-18 hetes kor között 300-350cm², a 19. héttől pedig 400-450cm² területet kell biztosítani minden egyednek.
Nemes küzdelem megőrizni a régies ízeket, amelytől igazán hungarikum lesz egy hungarikum. Ki tudna elképzelni egy íztelen csabai kolbászt? Ugye, hogy irreális? De a csata megnyeréséhez bizony nem elég jó terméket gyártani. Az alapvető probléma ott leledzik, hogy a magyar ember nincs arra nevelve mint ami a Nyugat-európai államokban már teljesen elfogadott: a hazai élelmiszer preferálására.