facebook


Mi lesz a borjúval?

2015.11.08. 15:00 Imre Laci

Laikusoktól rengeteg támadás éri a tejtermelő szarvasmarha-telepeket, mondván, a tehén által világra hozott bikaborjút rögtön leölik, mivel nincs hasznuk. Persze ha valaki életében legalább egyszer járt ilyen telepen, nagyon jól tudja, hogy ez nincs így, hiszen senki nem ellensége saját pénztárcájának.

borju3.jpg

Az igazság az, hogy a megszülető borjú bizony - gyakran nem is kevés - pénzébe kerül a gazdának! Gondoljunk csak bele, hogy az örökítő anyag, amelyet felhasználnak a tehén (vagy üsző) termékenyítésére, pénzbe kerül. Egyetlen műszalma (amiben tárolják a spermát) ára attól függően, hogy milyen pedigrés bikától származik, 2500-15.000 forint között változhat. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy gyakran nem is vemhesül a tehén az első próbálkozásra, az összeg jelentősen megnövekedhet. Erre a költségre jön még rá a vemhesség utolsó nagyjából 60 napja, amikor a tehenet már nem fejik. Ezt az időszakot hívják szárazon állásnak. Ez idő alatt a tehén nem termel azonnal könyvelhető hasznot, csak eszik, ráadásul egyre drágább takarmányt, hogy a benne fejlődő borjú igényei ki legyenek elégítve. Ez a takarmányköltség is növeli a még meg sem született borjú árát.

borju2.jpgA világra jött borjú ha nőivarú, úgy automatikusan tenyészutánpótlást jelent. Mivel hazánkban (is) roppant szigorú követelményeknek kell megfelelniük a tenyésztésre használt bikáknak, így csak nagyon kevés bikaborjúból válik tenyészbika. Azokat a roppant magas genetikai értékkel bíró teheneket nevezzük bikanevelő tehénnek, amelyek utódja potenciális tenyészbika-jelölt. Mivel a telepek legjava nem rendelkezik a bikaneveléshez szükséges épületekkel, lehetőségekkel, így jellemzően a születő bikaborjak rövid időt töltenek a telepen, hizlaló telepekre kerülnek, vagy környékbeli gazdák veszik meg őket, s ők hizlalják addig, míg el nem érik a kívánt vágósúlyt. A bikaborjakért kapott összeg jó esetben egyenlő azzal a pénzzel, amelyet a tehén (vagy üsző) vemhesítésre, takarmányozásra és a borjú eladásáig annak táplálásra költöttek.

Ha valóban leölnék a született borjút, úgy minden esetben számolhatnának a tetem megsemmisítésének összegével is, hiszen ha egy tehén vagy üsző leellik, azt az ENAR felé jelenteni kell, ahogy a született borjú nemét, súlyát, valamint füljelzőjének számát is. Olyan tehát nem fordulhat elő, hogy egy korábban már bejelentett vemhes tehén a rendszerben "nem ellik le", tehát elsunnyogják a született borjút. Nyilván az sem játszik, hogy az adott telepen minden bikaborjú papíron elhullik, mert erre aztán percek alatt csapna le a NÉBiH.

Látható tehát, hogy egyetlen tejtermelő telep sem mészárszék, minden megszülető borjú értéket képvisel és eszerint maximális figyelemmel és gondoskodással bánnak a jószágokkal.

A vízjellel ellátott képen látható borjút magam segítettem a világra, üsző lett és köszöni szépen jól van. :-)

Szólj hozzá!

Címkék: technológia borjú bika holstein üzem hizlalás tejhasznú

Szégyen: 1,5 millió sertést importálunk

2010.07.29. 12:12 Imre Laci

 
Amikor már azt hinné az ember, hogy nem lehet mélyebbre süllyedni, bizony csalódnia kell. Mindig van a létrának egy alsóbb foka. Magyarország ismét lejjebb lépett. Magyarország agrár ország, ezt mindenki tudja. Illetve, csak volt agrár ország. Néhány évtized alatt elértünk arra a pontra, hogy termőföldjeink fele idegeneknek terem, hogy a 15 éve fejlettnek mondható sertésiparunkból, - mellyel jelentős európai exportőrök voltunk – mára csak kis hányada maradt.
50% körüli állattenyésztés
A rendszerváltás után a mezőgazdasági termelés volumene mélyrepülésbe kezdett. A növénytermesztési ágazat – hála a rengeteg termőföldnek – mára regenerálódott, immáron a ’89-’90-es évek szintjének 110%-át nyújtja. Ugyanez nem mondható el az állattenyésztésről.
Az akkori keleti blokkot Magyarország látta el hússal. A ’89-et követő elhibázott politikai lépések következtében elvesztettük a keleti országok piacait és elindult az állattenyésztés módszeres leépítése. ’95-ben már csak 5 millió sertést tartottunk országszerte. Ez a szám mára 3.247.000-re csökkent és elérkezett az az idő is, amikor mi szorulunk sertés behozatalra.
Fejlesztés hiányában
Az 1960 után keresztezéssel létrehozott hungahib és ka-hyb hibridsertések az akkori sertéstenyésztés csúcsát jelentették. A ’70-es évektől fogva ez a két hibrid adta Magyarország hústermelő állományának döntő részét.
 
 
Ekkoriban épültek az állattartó telepek is, melyek szintén a kor kívánalmainak 100%-ban megfeleltek. Mára azonban a hungahib és a ka-hyb nem nyújtja azt a százalékos vágási kihozatalt, amelyet megkíván a gazdasági helyzet, valamint a színhúsarány tekintetében is igen elmarad a dán vagy holland húshibridekhez képest. Az idő pedig nem állt meg, az akkoriban épült ólak lassan fél évszázadosak, állapotuk ha nem szörnyű, akkor egyenesen életveszélyes. Elektromos hálózatuk elöregedett, tűzveszélyes, ráadásul a modern etető-, itató-, fűtő- és tisztítórendszerek beépítése sem lehetséges.

A jelenlegi helyzetből pedig csak úgy lehet kilábalni, ha új, a jelenlegi kívánalmaknak megfelelő telepeket létesítünk, azokat a jelenlegi csúcsgenetikájú hibridekkel töltjük meg és mindeközben aktívan védjük piacainkat a modernizációban fényévekkel előttünk járó nyugati nagytermelőkkel szemben.


4 komment

Címkék: technológia állomány sertés import ágazat ka hyb hungahib

Cyber paraszt

2010.01.03. 18:14 Imre Laci

A sztereotípiák megkönnyítik az életet. A cigányok nem dolgoznak, a zsidók mind gazdagok, a parasztok pedig sötétek. Persze minden sztereotípiában van némi igazság, nem véletlenül terjedt el a mondás, hogy "nem bírja a cigány a szántást" vagy a paraszt szó pejoratív hasonlatként sem véletlen került be a köznyelvbe. Persze a dolgok változnak, ha nem is minden téren.

"Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, hagyjad másnak az áldozatot."

- Kazinczy Ferenc -

Kazinczy-hoz hasonlóan a legtöbb ember úgy gondolja, hogy a mezőgazdaság, így a növénytermesztés és az állattenyésztés csak abból áll, hogy felszántják a földeket, elvetik a búzát vagy a kukoricát, megitatják és megetetik a jószágot. És ennyi. Ehhez valóban nem kell sok gógyi, nem kell lángelmének lenni ha valaki gazdálkodni akar. No de hogy is megy ez akkor? Az ország GDP-jének jelentős részét teljesen sötét emberek adják? Furcsa volna nem?

Nándor gazda 300 tehenet tart. A teheneknek adott abrak csak akkor kerülhet a jószág elé, ha megérkezett a laboratóriumi vizsgálat eredménye és a gazda pontosan tudja, hogy az mentes-e minden mérgező anyagtól (pl. gyomok magjai) és hogy a hasznos beltartalmi anyagok milyen arányban vannak jelen. Ez alapján állítja össze a különböző termelési stádiumban lévő teheneknek a nekik optimális abrakkeveréket. Nem csak eléjük van öntve és kész. Az sem véletlen, hogy a kukoricaszemeket összeroppantották a betakarításkor, így az abban található anyagok a tejsavtermelő baktériumok számára könnyebben hozzáférhetők lesznek, könnyebben lehet erjeszteni a takarmányt, könnyebb lesz tartósítani azt. A tudomány teszi sikeresebbé az egyik gazdát a másiknál.

János gazda pedig csupán 50 hektáron gazdálkodik, de minden zöldségét veszélyeztető kártevőt részletesen ismer. A rovarok fejlődési stádiumait, hogy mikor lehet ellenük a leghatékonyabban védekezni és hogy milyen anyagokkal. A peszticidek (permetszerek) magas ára révén pusztán gazdasági megfontolásból is igyekszik a lehető legkevesebb vegyszert felhasználni a védekezéshez, ezért a lehető legjobb időben és technikával végzi a földmunkákat.

A traktorozás sem a régi már. A magas üzemanyagköltségek miatt a lehető legtöbb műveletet igyekeznek egy menetben elvégezni, így pl. gyakran kerül a tárcsa mögé talajsimító vagy fogasborona. Ezen kívül a traktorok megszűntek a nyers erő és a letisztult egyszerűség szimbólumaként létezni. Mára egy-egy jobb traktor állandó műholdkapcsolat révén teljesen automata vezérlés alatt vet, hasonlóképpen a beépített fedélzeti számítógép négyzetméterenként külön számítja a kiszórandó műtrágya mennyiségét. A jelen kor gazdásza az ilyen technológiának köszönhetően tud spórolni, s a siker, vagy a fennmaradás múlhat ezeken az apróságokon.

A tudomány és a technológia ismerete manapság már nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki minőségi árut tudjon termelni a gyorsan változó, szélsőséges időjárási és gazdasági helyzetekben. A mai kor parasztja bizony cyber paraszt...

Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok. Ha ezt nem érted,
ne szánts, ne vess, hagyjad másnak az áldozatot!


3 komment

Címkék: gps traktor modern számítógép technológia cyber paraszt földműves talajművelés

Így fejtek régen, most és holnapután

2009.12.05. 15:55 Imre Laci

Kezdetben vala a tehén és az ember. Utóbbi valami úton-módon rájött, hogy ami a borjúnak jó, azt bizony az embernek se kellene megvetnie és hát a kezdeti nehézségek leküzdése után elkezdődött a fejés. Kézzel, mi mással? Odaült a gazda vagy a gazdasszony a sámlira, a tehén alá kanyarította a vedret és már indulhatott is a kőkemény handjob. Íme egy 3. világ-beli ipse aki megmutatja hogy hogy is megy a "how to":

Persze az egész nem volt olyan tréfás ha az embernek több (30-40 pl.) tehene volt, mert mire mindet megfejte, kezdhette elölről az egészet. Ezen kívül a korabeli tejfeldolgozás sem tette lehetővé nagyobb mennyiségű tej tárolását, szóval lassan ment minden.

Aztán 1920 körül mikor is Európa éppen azzal volt elfoglalva, hogy milyen úton-módon lehetne izomból keresztbetenni a magyaroknak, a Nagy Kacsaúsztató túloldalán páran kifundáltak egy gépezetet, mellyel gyorsabban és egyszerűbben lehet megszabadítani a teheneket a tőgyüket feszítő tejtől. S lőn fejőgép. Azóta már több típusa is elterjedt, melyekre a közérdeklődés fenntartása végett nem térnék ki. A lényeg, hogy jóféle gép, de van vele egy kis bibi. Pár embernek bizony ott kell dekkolnia a fejőaknában és le-fel kell pakolgatnia a fejőkelyheket egyik tehénről a másikra. Hiába a nagyfokú gépesítettség, melózni akkor is kell... Itt egy videó az ún. sajtáros fejőgépről, melynél még ott volt a tartály az ember mellett és egyesével kellett végigmenni a tehénkéken. Ez is csak kisebb állomány esetén működik.

 

Aztán jött a tejvezetékes fejés, amelyet fejőaknából végezhet a nép. Gyors, pontos meg minden. Máramennyiben betartják a dolgozók a szabályokat...

 

Szóval kb. itt tartunk ma. Illetve ez most az elterjedt, mert mára már működő technológia a fejőrobotok alkalmazása. Ebben is a DeLaval a zászlóshajó. A promo video olyan jól sikerült, hogy az első pár percben megszólaló szám bármelyik magyar dizsiben elmenne a hajrázáshoz. Ami pedig tényleg a legjobb ebben a fejőrobotban az a 100%-os technológiai fegyelem. A robot mindig azokat a műveleteket végzi el amire be lett programozva, így nem marad ki a tőgyelőkészítés, tisztítás, törlés, a fejés utáni fertőtlenítés... Mindezeken túl persze minden tehén elektronikusan azonosítható és a gép minden fejési paramétert rögzít (leadott összes tej, percenként kifejt tej mennyisége, összetétel, stb...)!

Íme a videó, tessék feltolni a hangerőt mer' jóféle muzsikára lehet számítani és persze mehet az orcahullajtás a nyugati technológiára! 

- Várok mindenkit a Magyar Asztal közösségi oldalára!

Jöhetnek a kérdések és észrevételek! -


16 komment

Címkék: video fejés technológia gépi kézi fejőrobot delaval

A száján keresztül fejjük a tehenet (válasz egy olvasónak)

2009.10.04. 19:52 Imre Laci

Egyik olvasóm kérdezte e-mailben, hogy mégis hogy érik el a gazdák, hogy egy-egy tehén már inkább tejgyár, mintsem élőlény. Sok képet lehet látni, ahol olyan hatalmas tőgy dagad a tehén lábai közt, hogy az állat már-már alig képes a helyváltoztatásra. Ilyen jelenséggel én is találkoztam már. De a probléma kivesézése előtt ejtek pár szót arról, hogy hogyan keletkeztek ezek a "tejgyárak".

A világviszonylatban elterjedt Holstein-fríz fajtát egyes tudósok a Krisztus előtti időkig eredeztetik vissza. A tenyésztés elsődleges szempontja a tejtermelés volt, azon belül is a tejmennyiségre szelektáltak.

Az erős szelekció eredményezte azt, hogy ez a fajta nőnemű egyedei egy laktáció során a magyarországi körülmények között akár 8000 liter tejet termeljenek.

Az egész alapja persze, hogy egy állat csak akkor képes a génjei által kódolt lehetőségek kiaknázására, ha ehhez a legmegfelelőbb körülmények között tartják őket. Az első és legfontosabb; a takarmányozás.

A laikusoknak két típusa van: az egyik tábor úgy gondolja, hogy elég a jószágot kiterelni a legelőre és ezzel el is van intézve az etetés. A másik tábor pedig a misztikus, hormonokkal és egyéb hozamfokozókkal teletömött takarmányokról szokott legendákat kreálni.

Az intenzív tejtermelő fajták (mint amilyen a Holstein vagy a Jersey) esetében csak a legelőn található zöldtömeg nem elég a termelés színvonalának kiszolgálásához, ezért a szálas növényekénél magasabb energiatartalmú takarmányt is adnak a jószágnak. Ezek leggyakrabban gabonamagvak, azon belül is kukorica, búza, tritikálé vagy őszi árpa. Ezen növényi magvak magasabb fehérjetartalma segít abban, hogy az állat ne a saját izomzata bontásából próbáljon meg energiát biztosítani a tejtermelés fenntartásához. (Ez az "önfeláldozás" többnyire a Holsteinre jellemző, a többi fajta csökkenti a termelést amennyiben nem megfelelő a táplálás.)

Mivel a kutatók megfigyelték, hogy nem elég a tejtermeléshez szükséges fehérjéket pótólni, sokkal inkább fontos, hogy milyen aminosavakat tartalmaz a takarmány, így kidolgozsra kerültek olyan takarmánykiegészítők, amelyek ezeket az aminosavakat igyekeznek pótolni. A tehenek esetében ilyen fontos aminosav a metionin. Az állattal etetett szálastakarmányok (pl. kukoricaszilázs) és abraktakarmányok (pl. kukorica) nem tartalmaznak metioninból eleget ahhoz, hogy az állat laktációja során folyamatosan és kiegyenlítetten termeljen, (--> adjon tejet) így ezeket a por alakú kiegészítőket alkalmazzák. De fontos, hogy ezek nem hormonok és nem illegális hozamfokozók! Használatuk nem etikátlan, pusztán az állat biológiai igényeinek kielégítését célozzák meg.

A szilázst (savanyítással tartósított növényt) és a szénát megfelelő méretűre szecskázzák, hogy a bendőműködés fennmaradjon, tehát az állat ne hagyja abba a kérődzést. Erre azért van szükség, mert ha nincs elég struktúrával rendelkező (értsd: elég nagy hosszúságú) rost a takarmányban, akkor nem indul be a kérődzés, emiatt leáll a nyáltermelés is, ami a szarvasmarhánál megakadályozni hivatott a bendő pH szintjének drasztikus csökkenését. Miután hozzáadták az abrakot és a kiegészítőket, elkeverik az összetevőket és így kerül az állatok elé.

Az azonban, hogy a fejlett nemesítéssel immáron olyan egyedek jöhetnek létre, melyek termelése gátolja őket a normális életvitelben, már felvet némi etikai kérdéseket. Kérdés, hogy ha nem tudják egyesek garantálni azt a technológiai fegyelmet, amely az állatok jóllétét biztosítaná, miért ne kaphassanak büntetést?

Ha valaki nem képes a laktációja elején lévő, frissen ellett tehenet gyakran fejni és ezzel a tőgy akkora méretűvé válik, hogy az már akadályozza az állatot a mozgásban, akkor gazdasági kár is keletkezik (a tőgyet függesztő szalagok meglazulnak, elszakadhatnak, a tőgy alacsonyabban helyezkedik el, tehát nagyobb a gyulladásveszély ---> nem értékesíthető a tej és a gyógykezelés is költséges) azon túl, hogy a tehénnek ezzel fájdalmat okoz.

Csánkig érő ún. "leszakadt" tőgy

Summa summarum: a legfontosabb, hogy a jószágokat a lehető legtermészetszerűbben próbáljuk etetni, valamint azok általános igényeit ki tudjuk elégíteni. Ha mindez megtörténik, akkor még az óriási tőggyel rendelkező egyedeknek sem fog fájdalmat okozni a termelés.

Ha valakinek egyéb - a mezőgazdasággal kapcsolatos - kérdése volna, küldje el a magyarasztal[kukac]gmail[pont]com címre!


Szólj hozzá!

Címkék: hormon tej technológia kiegészítők termelés aminosav takarmányozás metionin

süti beállítások módosítása